Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-12-01 / 113. szám
egység | 2018 DECEMBER 12 HOHMECOLÓ | IZRAEL a sírjuknál, hogy sírjukból kikelve segítséget nyújtsanak nekünk, sőt nem is hozzájuk imádkozunk, ám képesek vagyunk összekapcsolódni az ő emelkedett lelkükkel. Kifejezzük ezáltal hitünket abban, hogy a lélek továbbél, és a cádikok, akik, amíg éltek, törődtek a zsidó lelkekkel, haláluk után is képesek átérezni zsidó testvéreik fájdalmát és úgy könyörögni értük, mintha saját magukért imádkoznának. Más felfogás szerint a cádik sírja különleges szentséggel bír – hasonlóan Izrael földjéhez –, ezért ott nagyobb erőt kapnak imáink. Voltak olyan bölcsek is, pl. a Rámbán, akik nem pártolták ezt a szokást, mert attól féltek, hogy egyesek az elhunyt cádikba vetik bizalmukat az Örökkévaló helyett. MI AZ AZ OHEL? A sírok fölé gyakran épületet, ohelt emelnek, megvédve a sírt az időjárás viszontagságaitól, kiemelve a hely jelentőségét, valamint megfelelő teret biztosítva az imádkozáshoz is. Van, ahol csak kisebb imahely, máshol egész zsinagóga is csatlakozik a sírhoz. Van, ahol maga a sír is látható, máshol, például a hevroni Máchpélá-barlangban, csak egy emlékhelyhez járulhatunk, a sírokat nem lehet megközelíteni. Ennek részben az az oka, hogy az ősi Izraelben sírbarlangokba temetkeztek: a halottakat sírkamrába tették, a megmaradt csontokat később összegyűjtve közös családi sírba helyezték (innen a tórai „összegyűjtetett atyáihoz” kifejezés). Később azonban a temetőben, sírba való temetkezés szokása terjedt el, ezért a középkori rabbik sírjai már megközelíthető helyen, nem barlangokban vannak. AZ ÕSATYÁK ÉS ÕSANYÁK NYUGHELYE A legismertebb talán Ráchel betlehemi, illetve a többi ősanya és ősapa hev roni sírhelye. A hevroni Máchpéla-barlangot Ávráhám ősapa vásá rolta meg egy helyi méltóságtól, Efrontól, hogy ott temethesse el fe leségét, Szárát. A hagyomány sze rint itt van eltemetve az első ember pár is, és ez az Édenkert bejárata. Szá rá után férjét, Ávráhámot is ide te mették, valamint itt nyugszik Jicchák és Rivka (Izsák és Rebeka), KÖZVETÍTÕ VAGY KÖZBEAVATKOZÓ? Hogyan magyarázhatjuk meg ezt a furcsaságot, amikor a háláchá világosan kijelenti, hogy nem állhat közvetítő a zsidók és Isten között, és személyesen Hozzá kell fordulnunk minden kérésünkkel? A híres XIX. századi Mose Sik rabbi, a pozsonyi Chátám Szofer tanítványa a következő magyarázatot adta mestere nevében: egy zsidó megkérhet egy másik zsidót, hogy imáival járjon közbe az Örökkévalónál az érdekében. Amikor ugyanis egy zsidó beavat egy másik zsidót a saját szenvedésébe, a másik annyira átérzi a helyzetet, mintha ő maga lenne bajban. Fájdalmában az Örökkévalóhoz fordul, de ekkor az imája már nem a másikért van, hanem olyan, mintha saját magáért imádkozna. Más szavakkal: minden zsidó testvér egy nép és egy test. Ahogyan, ha az embernek a kisujja fáj, a fejének és a szívének is fájdalma van, és segíteniük kell a kisujjnak a gyógyulásban, ugyanígy, ha az egyik zsidó bajban van, a másik a segítségére siet. Így van ez a már eltávozott cádikokkal is. Nem azért imádkozunk SZENT EMBEREK SZENT SÍRJAI A különösen jámbor és nagy tudású zsidókat – cádikokat – az emberek gyakran keresik fel, hogy áldást vagy tanácsot kérjenek tőlük vagy arra kérjék őket, hogy imádkozzanak értük. Haláluk után a sírjuk gyakran zarándokhellyé válik – a vallásos zsidók közül sokan előszeretettel keresik fel e sírokat annak reményében, hogy az ott eltemetett cádik közbenjár értük az Örökkévalónál, és imáik meghallgatásra találnak. Az alábbiakban néhány híres izraeli sírhellyel ismerkedhetnek meg olvasóink, a híres sírok száma azonban ennél természetesen sokkal-sokkal nagyobb. Egyedül az észak-izraeli Cfát, Meron és Tverjá (Tiberiás) térségében több mint 90 ilyen sír ismert, ezek közül csupán néhányat mutatunk itt be. DÉNES ANNA ÍRÁSA HOHMECOLÓ | IZRAEL
