Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-02-01 / 103. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2018 FEBRUÁR 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! Az Örökkévaló különleges ajándéka, ha módunkban áll egy kisbaba fejlődését figyelni. Ahogy a belekódolt „parancsoknak” engedelmeskedve ösztönösen küzd a túlélésért és a fejlődésért: ahogy a pár órás újszülött az éltető tejet keresi, ahogy a csecsemő felfedezi a világot, ahogy egyik fejlődési lépcsőről a másikra lépve halad az önállóság felé. Ahhoz, hogy majd egyszer két lábra álljon, először megtanul forogni, kúszni, majd mászni, és eljön a pillanat, amikor a biztonságos támaszt nyújtó földről felegyenesedve a gyermek feláll. De miért áll fel? Miért próbál küzdve és fel-felbukva járni? Miért hagyja el a jól ismert és biztonságos négykézlábas közlekedést a bizonytalan, ingatag kétlábúságért? Mi az az erő, ami munkál benne, egyre csak hajtva, hogy fejlődjön? Az Örökkévaló úgy alkotta meg az ember-újszülöttet, ezt a végtelenül védtelen, gyámolításra szoruló, mindenféle önellátásra alkalmatlan kis lényt, hogy benne legyen a küzdelem szikrája, a vágy a fejlődésre. Késztetést plántált belé, hogy soha ne elégedjen meg azzal, amit már elért, hogy törjön mindig többre, jobbra, nagyszerűbbre, akkor is, ha ennek érdekében fel kell adnia a biztonságos ismert utat és rogyadozó térdekkel, bizonytalanul döccenve, de elindulni, két lábra állva. Ezt a belső késztetést, ami minden racionális érvvel szembe menve arra sarkallja a gyermeket, hogy folyamatosan feszegesse a határait és fejlődjön, csak nagyon kevés felnőtt tudja megőrizni magában. Valahol a gyermekkor végén megszűnünk vágyni arra, hogy akár a fizikai, akár a lelki korlátainkat átlépjük. Pedig, ha képesek vagyunk megőrizni, vagy akár visszanyerni a gyermekkor elszánt vágyát a fejlődésre, akkor olyan különleges készség birtokában leszünk, ami számtalan helyzeten segíthet bennünket át. Legyen szó egyes emberekről, családokról vagy közösségekről, a fejlődés nehéz, küzdelmes, idő- és energiaigényes folyamat. Mi, akik az EMIH és a magyarországi Chábád mozgalom médiumait írjuk, szerkesztjük, alkotjuk, szeretnénk a fejlődés képességét megőrizni magunkban. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy olvasóinknak izgalmas és hiteles újdonságokat, híreket, tanulnivalókat nyújtsunk. Adója 2x1%-ának felajánlásával a mi munkákat is támogatja. Köszönjük, hogy minket választ, ha olvasni és tájékozódni szeretne – köszönjük, hogy minket választ, amikor támogatásáról dönt! Steiner Zsófia főszerkesztő
