Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-10-01 / 111. szám
2018 OKTÓBER | egység 7 KITEKINTŐ | HOHMECOLÓ got biztosító termelési módszereket eredményez, sohasem. A NÉPESSÉGROBBANÁS NYOMÁBAN Természetesen igaz, hogy az egymást követő tudományos forradalmak és a nyomukban járó nagyobb prospertitás, a javuló közegészségügyi helyzet, a növekvő átlagéletkor és a csökkenő gyermekhalandóság a múlt század derekától korábban példa nélkül álló népességrobbanást okoztak. Csakhogy, amint arra az Asia Times és a Forbes, illetve számos további nívós orgánum Spengler álnéven publikáló online kolumnistája, David P. Goldman 2011ben megjelent, How Civilizations Die (Hogyan halnak meg a civilizációk ) című könyvében (gyakran statisztikai) hivatkozásokkal és történelmi példák sokaságával alátámasztva, hosz szasan érvel amellett, hogy a lassan magunk mögött hagyott népességrobbanás valójában tiszavirágéletű. Nyomában pedig – int Goldman – pusztulás jár. A modernitás mindent maga alá gyűrő diadalmenete ugyanis mindenütt a hagyományok, a kontinensünkön pedig konkrétan a Jeruzsálem és Athén házasságán alapuló szellemikulturális önazonosságunk végzetes meggyengülését eredményezte. Ez az értékvesztett állapot aztán a narcisztikushedonista életmód modellek, az 1994ben elhunyt kiváló amerikai szociológus, Christopher Lasch találó kifejezését kölcsönvéve, az önimádat társadalmai kialakulásához vezetett. Bár Goldman helyzetelemzését olvasva talán helyesebb lenne az öngyűlölet, vagy legalábbis az apátia közegeként leírni közös, európai világunkat. A szerző szerint ugyanis a két világháború tapasztalata olyan súlyos sebeket ejtett az itt élők lelkén, amelyre a kényelmesebb élet sem jelenthetett gyógyírt. Európa lakói elvesztették hitüket saját nagyságukban és a vallás erejében, ezért többé nem törik magukat azért, hogy fenntartsák nemzeti kultúráikat és továbbörökítsék az elődeik által felhalmozott tudás, illetve tapasztalatkincset. A VALLÁS, MINT ÉRTELEMMEL FELRUHÁZÓ ERÕ Talán a legjobb, ha Goldman módszeréhez nyúlva én is megfogalmazok egy Spenglertörvényt a könyvben leírt számos további maxima mellé: „A vallások az ember létezését transzcendálva sikeresen győzik le a múlandóságunkat.” Az embernek ugyanis hamar rá kell ébrednie arra, hogy létezése véges. Ezért annak érdekében, hogy a saját létezését értelemmel ruházhassa fel, egyúttal megszabadulhasson az elkerülhetetlen vég okozta szoronságával bizonyítja, hogy az európai populációk vészesen csökkennek. Ennek eredményeként olyan, az elmúlt évszázadok alakulását máig ható erővel meghatározó nemzetek, mint a német, a spanyol vagy a francia fognak a szerző szerint eltűnni, legfeljebb két generáció leforgása alatt. Miközben a születéskor várható átlagéletkor fokozatosan nő, a termékenység – az iskolázottság terjedésével párhuzamosan – rohamosan csökken. A társadalom fennmaradását messze alulmúló gástól, azt kell vélelmeznie, hogy a földi pályafutása épp egyediségénél, megismételhetetlenségénél fogva különleges jelentőséget hordoz. Valamiféle kozmikus végkifejlet felé vezető út fontos és megkerülhetetlen állomása. Amely ráadásul nem is feltétlenül ér véget a jelenlegi keretek elmúltával, hanem jó eséllyel a túlvilágon is folytatódni fog. Ám, ha egy kultúrát végzetes csapások érnek, megrendülnek a szellemi alapjai és/vagy rövid idő alatt hatalmas emberveszteséget szenved el, az abban való hit csökkeni kezd, hogy egy egyedi élettörténet eredményei, azaz az ember emlékezete, legalább az utódaiban, nemzete kulturális örökségében fennmaradhat. Márpedig Európában – számos további népcsoporthoz, sőt, mint látni fogjuk, civilizációhoz hasonlóan – minden nemzetnek szembe kell néznie a saját hanyatlásával. A „civilben” kiváló közgazdász, korábban egyebek mellett a Bank of America vezető elemzőjeként is dolgozó Goldman grafikonok sokamértékűre esett reprodukciós hajlandóság szorosan összefügg azzal is, hogy a társadalombiztosítást bevezető modern populációkban a gyermekvállalás többé nem a családi vállalkozás sikerét és az öregkor zavartalanságát biztosító befektetés, hanem egyre nagyobb pénzügyi teher. A saját túlélésében elbizonytalanodott népesség tagjai pedig jobb esetben a pillanatnyi és egyre változatosabb örömök hajszolásába kezdenek vagy apátiába esnek. Rosszabb esetben – vesztenivalójuk nem lévén – végső támadásba rendülnek az esetleges túlélésük érdekében. AZ ISZLÁM JÖVÕJE VAGYIS JÖVÕTLENSÉGE Éppen ez az iszlamista mozgalmak legnagyobb veszélye Goldman szerint. Hiszen a népesség a modern világgal találkozó iszlám országok döntő többségében az európaihoz hasonló, vagy akár azt is felülmúló mértékben csökken. A mérték itt is megdöbbentő: Irán termékenységi
