Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-01-01 / 102. szám

2018 JANUÁR | egység 27 JUDAPEST ANNO | KILE nyújtott, e mellett Istenfélők, mű­veltek, otthonosak a két Talmud­ban, jeles német hitszónokok és ha táskörüket, melyhez a haladók pártjának vezetése is tartozik, képe­sek betölteni.” A számos jelölt közül a pros­nitzi (Prostějov, Csehország) rabbi, Schwab Löw (1794–1857 / 5617. niszán 9.) volt a legbízhatóbb, ám Schwab vonakodott elfogadni az ajánlatot, ugyanis azt hallotta Pestről, hogy egy nyughatatlan város, ahol a zsidók folyton civakodnak. A rabbit az elöljárók biztosították afelől, hogy itt csupa jámbor zsidóval lesz dolga, így végül Schwab beleegyezett a dologba. 1835. augusztus 16-án a pesti zsidók kikiáltották Schwabot húsz bundás ura és Schwab Löw, a székfoglalóval érkező rabbi szállt le. Schwab rabbi kimerült volt, de nem is csoda, hiszen akkor már tizenegy napja volt úton Pros nitz­ból, ahol 1831 óta rabbiskodott. A fáradt utazót egy rögtönzött foga­dáson vendégelték meg a hitközség szalonjában, ahonnan az Orczy-ház első emeletének jelentős részét el fog­laló, tágas, hétszobás lakásá ba kísér­ték, ahol még egy 400 fo rint értékű ezüst ajándékkal is meglepték. EGY RABBISZÉK, DE KÉT SZÉKFOGLALÓ Schwab rabbi szombat délelőtt (1836. január 30.) tartotta székfog­lalóját a nagyzsinagógában (vagyis az Alte Schul-ban, amit az újabb kultusz-templomtól való megkü­lönböztetés miatt neveztek így). A következő szombaton (1836. febru­ár 6.) pedig az újabb zsinagógában tartotta meg beiktatási beszédét – mely utóbbi volt számára az igazi megpróbáltatás, hiszen a Tóratudá­sáról már számot adott, de igazából ezt addig sem vonta senki kétségbe, viszont a modern, művelt retorikai készségeinek bemutatása még csak ekkor következett. Schwab osztatlan sikert aratott: megmutatta, hogy a jámbor vallá­sosság és a hétköznapi tudás és mű veltség megférhetnek egymás mel lett. A majdnem tízéves inter­regnumot méltó ember zárta le. Egyedül csak Bach József bosszan­kodhatott Schwab miatt, kinek ékes beszédei egyhamar beárnyékolták a korábbi népszerű szónokot. A „SZABADSÁGHARCOS RABBI(K)” ROKONSÁGA Schwab Löwtől, bár senki nem kívánta, egyhamar magyar hazafi lett, aki lelkesedésből Löwből Ar­szlánra „magyarosította” nevét. 1848-ban többször tartott buzdító beszédeket, melyek közül az egyik legemlékezetesebb június 22-én a hadikórház (a köznyelvben: rok­kantak palotája, mely 1894-től Bu­dapest Székesfőváros Városháza) udvarán hangzott el: „Testvéreim! A haza hív benneteket igazának, becsületének, osztatlan egységének védelmére! [...] Bizonyuljatok Ma­gyarhon igaz fiainak, úgy, mint a hős Makkabeusok méltó utódainak [...] – életetek és sorsotok Isten ke­zében van!” Kevesen tudják, de Lőw Li pót (1811-1875), az ország má sik „sza -bad ságharcos rabbija” Schwabot követve jött Ma gyarországra, ahol egyhamar ro koni kapcsolatba is került a pes ti rabbival, miután 1842. június 23-án elvette annak Leontin (1823–1851) nevű leányát. S. Leon­tin hűséges odaadással kísérte vé gig férjét, kit tragikusan rövid éle te alatt hét gyermekkel ajándé­kozott meg (Lőw Immánuel híres szegedi rabbi viszont nem ebből a frigyből, hanem L. Lipót második házasságából született). A SZERETÕ LEÁNY ÉS GONDOS FELESÉG AGGODALMA Miután az 1848–1849-es szabadság­harcot leverték, az osztrák haditör­vényszék üldözőbe vett mindenkit, aki a forradalmat segítette. A pesti Újépület a rettegés és a halál szim­bóluma lett, október 6-án itt végez­ték ki Batthyány Lajos (1807–1849) miniszterelnököt is. A megtorlást nem kerülhette el Schwab és Lőw rabbi sem, kiket né hány nappal később, október 18-án az Újépület egyik nyirkos cellájába zártak. S. Leontin amint tudott, Pestre utazott, hogy vég re magához ölelhesse rabosított sze ret­teit. Az aggodalommal át szőtt na - pokat Leontin a naplójá ban örö - kítette meg, hasonlóan ah hoz az örömteli december 19-i nap hoz, mi - kor férje hazatérhetett hozzá. A két rabbi a két hónapnyi fogház után amnesztiát kapott, de a bűnhődé­sük tovább tartott, mert az osztrá­kok hatalmas hadisarcot ve tettek ki a magyar zsidókra, mely óriá si terhet rótt a hitközségekre. AZ ÚJÉPÜLET HELYÉN Az erődszerű épület a szabadság­harc leverése után még sokáig el­átkozott helynek számított, melyet végül 1897-ben le is bontottak. A robosztus létesítmény helyén ma rabbijuknak, habár még majd’ fél évig jó pár száz kilométer választotta el őket egymástól. IZGATOTT VÁRAKOZÁS 1836. január 28-án, a csütörtöki Tó raolvasás után az imádkozók tö - mege másodszorra is gyülekezni látszott, de most a fűtött zsinagóga helyett az Orczy-ház Király utcai bejárata előtt kezdtek tolongani. A pesti zsidók népes csoportja, dacol­va a zimankós idővel, az izgalomtól fűtve várta az új rabbi érkezését. Kilenc óra tájban csengettyűs, dí szes szánok siklottak sorjában a je gesre taposott havas macskaköve­ken az ódon ház elé. A szánkókról a pesti hitközség küldöttségének FORRÁS: FORTEPAN / BUDAPEST FŐVÁROS LEVÉLTÁRA Schwab Löw pesti rabbi időskori portréja A pesti újépület sarokképe

Next

/
Oldalképek
Tartalom