Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-07-01 / 108. szám
2018 JÚLIUS | egység 29 KÖZÖSSÉG | KILE ókat, azon mosolygunk, hogy akik nincsenek tisztában a zsidósággal, milyen válaszokat adnak a kérdésekre. De mivel minden videó végén van egy edukatív rész, amiben megválaszoljuk a videóban feltett kérdéseket, úgy gondoltam, hogy pont kiegyenlítik egymást a számunkra szórakoztató laikus válaszok, utána meg a lehetőség, hogyha az ember szeretne tanulni a zsidóságról, megteheti. Ez mentesítette az aggályaimat. Amíg meg nem lesz újra Bibsinfó, ott van a „Kérdezd a rabbit”. – Milyen Köves rabbival együtt dolgozni? – Slomó számomra egy inspiráló ember, és nincs meg az a misztikus fölény, amit ismeretlenül az ember hisz róla, ezért beszélgetés közben nem kell feszengeni. Egyáltalán nem olyan a diskurzus, mintha az ember egy vallási elöljáróval társalogna, ettől lesz mindig nagyon érdekfeszítő és könnyen emészthető a téma. Nekem például soha sem sikerült semmit megtanítani. Mindazt, amit tudok, magam derítettem fel: autodidakta módon tanultam. Így van ez a zsidóságommal is, éppen most – vagyis folyamatosan – tanulom könyvekből meg a Slomóéktól kapott feladatokból. Ezért szeretem a „Kérdezd a rabbit”. Van még egy állandó munkám, a Karinthy színház belső videósa vagyok. Nagyon sok időt töltök Karinthy Mártonnal, akinek az anekdotáiból kedvenc témám ismeretét bővítem: a polgárosodott zsidóság. Szóval nagyon sok minden az életemben az identitásom feltérképezését segíti; és azt hiszem, Bőhm Aranka az én nő ideálom. – Hogy készülnek a Kérdezd a rabbit videók? – Azt vettem észre magamon – ennek nem biztos, hogy Slomó örülni fog –, hogy azok a legjobb adások, amikor nem készülök. Például, mi előtt Izrael Állam megalakulása volt a téma, egy napot készültem az adásra. Nagyon sok minden volt a fe jemben, és emiatt sokkal halkabbá és lassúbbá váltam, mert ugye, mindig katalogizálni kellett a tudá so mat a fejemben. Amikor nem ké szülsz, akkor csak olyan dologra kér dezel rá, ami tényleg érdekel, és csak olyat mondasz, ami alapból megvan, akkor sokkal lazább vagy. Ezt úgy fogalmaznám meg, hogy tanulni megyek oda, és nem oktatni. Az egésznek szerintem az a bája, hogy olyan, mintha egy rabbi bemenne egy tetováló szalonba, és ott egy hátracsapott baseball sapkás, kicsit alulművelt, de mégis a témához valamit konyító és az analitikus gondolkodásának köszönhetően jókat kérdező tetoválóval beszélgetne. Ezáltal nem lesz stúdióbeszélgetés, sem interjú, hanem inkább egy bárpultnál ücsörgős, közvetlen, könnyed beszélgetés. – Melyik volt eddig a legjobb adás szerinted? – Az az érdekes, hogy volt a mesterséges intelligencia, amire Slomónak azért kellett mélyrehatóbban felkészülnie, mert meg volt hívva egy rendezvényre, aminek ez volt a fő témája. Csináltunk egy ilyen adást, amiben elkezdtünk a házaséletről és az ezzel kapcsolatos dolgokról beszélni. Ez nagyon népszerű lett, rengeteg kérdés érkezett, és akkor eldöntöttük, hogy készítünk magáról a házasságról is egy külön adást. – A magánéletedben hogy állsz a házassággal? A párválasztásnál elő -térbe helyezed a zsidóságot? – Soha nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mivel tőlem a vallásos ember és a vallásos életmód egyelőre olyan távol áll, mintha olimpiai bajnoknak készülnék: ugyanolyan fizikai melónak tartom, hogyha valaki több ezer éves törvények szerint él, mintha 120 fekvőtámaszt le nyom. Mind a kettőre képtelen va gyok. De egyre fontosabb számomra a hovatartozásom. A mostani barátnőm az első olyan komoly kapcsolatom, akivel azonos az identitásunk. Az anyukája zongoratanárnő, és abban a zsidó iskolában tanít, ahova én is jártam, és nagyon izgultam az „első találkozás” előtt... – Normális, ha az egyik fél izgul a nagy családi bemutatás előtt... – Valóban az, viszont itt egyáltalán nem erről volt szó. Annak idején jártam hozzá zongoraórákat venni, csakhogy egy idő után kipenderített, és felhívta az anyukámat, hogy nem szeretne tovább tanítani. Soha nem készültem az órákra, és nyilván rosszul is viselkedtem. Úgyhogy na gyon aggódtam, hogy mi lesz, és amikor a barátnőm bejelenti, hogy „Anyu, ugye emlékszel a Katz Dávidra?” A válasz mindenki számára egyértelmű volt... Hála Istennek most nagyon jó a kapcsolatunk. – Van már egy lányod, Léna. Szeretnél még gyereket? – Igen, szeretnék. Nagyon jól érzem ma gam akkor is, amikor Lénával vagyok. Ha megadatik, valószínűleg az egész életritmusom meg kell változzon, mert most – ahogy látha tod is – az ütemezés hiányzik az éle temből. Ez az interjú is hogy jött össze? Többszöri lemondás, áttervezés után egyszer csak felhívtalak, hogy itt vagyok a környéken, és ha ráérsz, most tudnánk beszélni. Ebben is komolyodnom kell. Az életem szépen rendeződik afelé, hogy alkalmas legyen előre tervezésre is, így az sem kizárt, hogy egyszer majd sábeszkor a zsinagógában fogom találni magam a családommal, ahova időben érkezünk.
