Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-07-01 / 108. szám
2018 JÚLIUS | egység 27 KULTÚRA | KILE mikor egy vasárnap délben egy nagy fekete autó megállt a Percel u. 28. sz. ház előtt, és fájó lélekkel megtört szível, de a jó teremtőbe vetett bizalommal beültünk az autóba és elrobogtunk a Rökk Szilárd u 26 sz. alá. Itt felvették az igazi adatokat, és ezután különváltam drága jó szüleimtől. Azt a fájdalmat, melyet akkor éreztem talán még soha. Sírtam, könyörögtem, hogy drága anyukám ne hagyj el, ne tégy boldogtalanná és sírtam, jajgattam, hogy drága anyukám látlak e még egyszer... A napló ezzel a bejegyzéssel véget ér. Még egy darabig levelek útján kapcsolatban tudtak maradni, a gyűjtőtáborban néha látogatásra is mód volt. A szülők nyugalomra intették a gyerekeket és az Örökkévalóba vetett bizalomra intették őket, ahogy tette ezt Gestetner Im re utolsó, gyerekeinek küldött le velében, melyet a Szabolcs utcai táborból írt: „... Noszi tanuljál a Mojseléval imádkozni. Tanulj szorgalmasan mert minden szó közelebb hoz a segítséghez. Tilemet is mondjál könnyekkel ... Ne aggódjatok a jó Teremtő meg fog bennünket segíteni. Imádkozásnál öntsétek ki szíveteket, de egyébként legyetek jó kedvűek, mert a jó Teremtő nem csinál velünk rosszat, csak azt akarja, hogy jutalmunk nagyobb legyen. Szeretném az Esztikét és a Ziszit is, ha elhoznátok. ...” Zsiszi testvéreivel, Volvi sógorával, annak két kisfiával és Magda nővérével, valamint Szerén nevű nagynénjével vidéken, hamis papírokkal bujkálva élte túl a háborút. Ziszinek fel kellett nőnie a feladathoz, hogy gondoskodjon testvéreiről és unokaöccseiről. A szülőket és Chájlit azonban hamarosan deportálták és mártírhalált haltak. Ziszi öccsét, Noszit, a későbbi Bnei Brak-i dájánt, Gestetner Noszen rabbit Oberlander Báruch rabbi apai nagyapja vette szárnyai alá, gondoskodott taníttatásáról és ellátásáról. Gestetner rabbi (1932-2010) később végtelenül hálás volt rokona támogatásáért, ami nélkül elkallódott volna. Ziszi 18 éves korában férjhez ment megözvegyült sógorához, Win stock Volvihoz. A két kisfiú mel lé hat közös gyermekük született. Gyerekkori naplója mindenhova elkísérte Ziszi nénit: minden év ben, Tisa beÁv napján, imáit be fejezve előveszi, és átolvassa család ja egykori boldogságának és tragikus szétszakadásának történetét, szülei utolsó leveleiig bezáróan. Nemrégiben nagy munkába fogott: angolra fordította saját szavait, hogy ahogy egykor naplójába írta: „legyen mit mesélni az unokáknak”. A levelekkel kiegészített angol nyelvű naplót személyes sorokkal zár ja a szerző, aki a háború után csa ládjával az Egyesült Államokban kezdett új életet. „Nyolc csodálatos gyermeket ne veltünk fel és meg lettünk áldva jiddis és haszidis [zsidó és haszid] unokákkal. Remélem drága szüleimnek és Volvinak sok náchesze [öröm, büszkeség] van belőlünk mindannyiunkból a Gán édenben [Éden kert] ... Az életem, mint mindenkié, van, hogy nem könnyű, máskor könnyebb, de én mindig elégedett voltam (ilyen a természetem) és a Besefer [Teremtő, itt: Örök kévaló] mindig velem van és a bitachon [Istenbe vetett bizalom] min dig ott volt a szívemben.” 2018 JÚLIUS | egység 27 KULTÚRA | KILE