Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
KILE | EMLÉKEZÉS egység | 2018 JANUÁR 22 Mint köztudott, a Jád Vásemben és a Páva utcában is gyűjtik és megörökítik az áldozatok nevét. A túlélők nevét azonban nem gyűjti senki. Ez is fontos feladat. Abban a pillanatban, hogy valaki megkeresett bennünket és intéztük az ügyét az iratai alapján, bekerül az adatbázisunkba. Így nálunk a könyvtári katalóguscédulákhoz hasonlóan kb. 60 000 ember adatai szerepelnek – ezekhez vannak mellékletek, bizonyos dokumentációk. Ennek egy részét pár éve feldolgoztuk, gépre vittük, de itt csak név alapján kereshetőek az adatok. Az adatok körülbelül egyharmada pedig még nincs feldolgozva. Mi azt szeretnénk, hogy ne vesszenek el ezek az adatok, ezért egy program segítségével olyan adatbázist szeretnénk előállítani, ahol aszerint is lehet keresni, hogy ki melyik táborban, melyik gettóban volt, mikor vitték el, mikor szabadult és amikor szabadult, külföldre vitték-e gyógykezelésre. A legtöbb adat rendelkezésünkre áll, így elektronikusan kutatható lesz történészek számára. Azoknak az emlékét is meg kell őrizni, akik túléltek és elmondták a történetüket. Esterházy mondja egy írásában, hogy „az biztos, hogy a 21. században meghal az utolsó túlélő.” Ez a 21. század nagy kérdése: elfelejteni akarjuk-e vagy pedig, ha nem is megérteni, de megtartani Auschwitzot szörnyű emberi mivoltában?” Nem tűnhetnek el ezek a történetek, és nem lehet hiábavaló az a fájdalom, amit ezek az emberek átéltek. Az utókor számára is elmondható kell, hogy legyen, ezért szükséges a dokumentumtár digitalizálása. Harmadik feladatunk az, hogy mivel szerencsére még sok túlélő van közöttünk, kb. 5-6000 olyan ember van, akik valamilyen ellátást kap. És ha szélsőséges megnyilvánulásokkal találkozunk, akkor mi egy olyan szervezet vagyunk, akik élő példával tudnak szolgálni arra, hogy mi is történik, ha az antiszemitizmus újra előkerül. – Mikor alakult a szervezet és hogyan kezdődött a működése? – 1957-ben kezdődött a holokauszt-túlélők kárpótlása, amelyet az akkori NSZK-val kellett lebonyolítani. Mivel abban az időben Magyarországnak még nem volt diplomáciai kapcsolata az NSZK-val, kellett egy összekötő szervezet (hogy ne egy állami cég legyen), ami segít ezeket az ügyeket koordinálni és a részben idegen nyelvű űrlapokat kitölteni. De ez inkább a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején indult el nagyobb ütemben. Egy időben a Magyar Antifasiszták Szövetségéhez kerültünk, aztán 1994-től önállósodott a NÜB. – Milyen részekből áll a tevékenységük? – Van egy „hivatali” feladatunk: azoknak az embereknek az ügyeit intézzük, akik kárpótlásra tarthatnak igényt, illetve azoknak, aki már kapnak kárpótlást. Nekik életbenléti igazolásokat kell kiad ni, illetve, ha változások vannak, akkor azokat bejelenteni. Tartjuk a kapcsolatot a német nyugdíjintézetekkel, melyek számára mi adunk ki igazolásokat, mert ők csak az általunk kiadott igazolást fogadják el érvényesnek. Ugyanakkor az adatokat és a történeteket is gyűjtjük. Tavaly a második félévben sok ember megfordult nálunk. Szociális ügyintézések is vannak, a támogatásokat is intézzük, van, akinek orvosi ellátásra van szüksége vagy a gyógyszerek beszerzéséhez igényel segítséget. AZ UTOLSÓ ÓRÁBAN DIGITALIZÁLJÁK A HOLOKAUSZT-TÚLÉLŐK EMLÉKEIT Esterházy Péter írta A szabadság nehéz mámora című esszégyűjteményben, hogy a 21. században meghal az utolsó túlélő. Így nyugodtan mondhatjuk, hogy az utolsó órában vagyunk: ha most nem hallgatjuk meg holokauszt-túlélők történeteit, akkor lemaradhatunk olyan sorsokról, amelyek megismerése nélkül a jelenünket és a jövőnket is nehezebben dolgozhatjuk fel. Többek között ezért döntött úgy a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete (NÜB), hogy a rendelkezésére álló adatbázist digitalizálja. DR. SCHIFFER JÁNOS sal, az egyesület elnökével beszélgettünk. JUHÁSZ VALI ÍRÁSA DR. SCHIFFER JÁNOS • SZÜLETETT: 1948. • FOGLALKOZÁSA: jogász, a NÜB elnöke • CSALÁD: nős, két gyermek édesapja NÉVJEGY