Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-06-01 / 107. szám
egység | 2018 JÚNIUS 20 KILE | TUDOMÁNY fog tudni a mesterséges intelligencia kiváltani. Tudomásom szerint az MI jelenlegi fejlődése semmilyen előrelépést nem mutat a kreativitás kapcsán. Magyarul egy előre meghatározott, beprogramozott probléma megoldásában hatékony az MI, de semmilyen módon nem hatékony abban, hogy felismerjen új megoldandó feladatokat stb. Ehhez ugyanis érzelmi azonosulás is kell. Ahogy az előbb már érintettük ezt a kérdést, véleményem szerint ez az oka annak is, hogy miért nem fognak a gépek tudatra ébredni, miért nem leszünk soha a gépek bolygója... A TUDÁS MEGSZERZÉSÉNEK FÁZISAI – Régen sokat kellett ahhoz tanulnunk, hogy sok információnk legyen, ma már erre nincs szükség, hiszen beütöm a keresőbe, és mindenre választ kapok... – Ahhoz, hogy beüssek a keresőbe valamit, tudnom kell, hogy mit szeretnék beütni. Hogy milyen kérdést kell feltennünk, hogy tudjunk válogatni a források között, hiszen minőségben nem osztályoz a Google. – Ennek alapján milyen hátulütői vannak a mesterséges intelligenciá nak? – A személyes ismeretszerzés hiányát például problematikusnak tartom. Hogy érthető legyen, mire gondolok: manapság az egyik legtrendibb vonal az oktatás területén a fent említett személyes kreativitás fejlesztése. A gyerekeknek a kreativitását kell fejleszteni, nem pedig az adatokat a „fejükbe verni”. Az a gond ezzel, hogy ugyan valóban nem szükséges annyi adatot megtanulni, mint korábbi nemzedékekben, hiszen azok könnyen elérhetőek, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a kreativitás is csak bevitt információk bázisán tud fejlődni. Igaz, hogy a pékiskolában az a cél, hogy a péktanoncok megtanuljanak sütni, nem pedig, hogy az iskolában minél több kenyér süljön, csak hogy mégiscsak szükség van egy pár kenyér megsütésére ahhoz, hogy a kreatív tudást elsajátítsák... A helyzet nem úgy áll, hogy van az agyunknak olyan része, amely az információ-begyűjtéssel foglalkozik és egy másik része, ami a kreativitásra szakosodott, és minél többet szabadítok fel az elsőből, annál több teret nyerünk a másodiknak, hanem ez a kettő egymásra van utalva. Amikor tanulok, akkor az nemcsak egy hard-drive-feltöltés, hanem a szoftvert is fejleszti, hat a kreativitásra is, mert azt az információt a tudásom és személyiségem részévé teszem. Ezért egy olyan ember, akinek kevesebb a lexikális tudása, feltehetőleg kevésbé tud kreatív is lenni. A haszid filozófiában ezt nevezzük a tudás megszerzése három fázisának. Chochmá , a bölcsesség, a kreati vitás, Biná , megértés, amely lexikális ismeretszerzést is igényel, és Dáát , tudás, amikor az információ olyany nyira a sajátom lesz, hogy a jövőben azt már a Chochmá kreatív szintjén fogom újra hasznosítani. A Dáát nél küli Chochmá olyan, mint a tehetséges pék, aki még soha nem látott lisztet. A LELKIISMERETI ELEMET NEM LEHET KIVENNI A RENDSZERBÕL – Korunk egyik legnagyobb problé mája a „fake news”-jelenség, vagyis a tévhitek terjedése az ellenőrizhetetlenül áramló információtengerben. Sokan ezt is az MI számlájára írják. – Régen azé volt a hatalom, akinek a kezében volt az információ. A demokrácia egyik fő feladata az volt, hogy az információosztás ne a hatalom kezében legyen, hanem szabadon áramolhasson. Ezért volt a legfontosabb erény a szabad sajtó, szabad véleménynyilvánítás. Eljutottunk arra a pontra, hogy ennek a netovábbja az internet, a social media, ahol mindenki tud megosztani információt és mindenkihez eljut az információ. Csakhogy mostanra a dolog megfordult: most már nem az a cenzúra, hogy visszatartják az információt, hanem hogy többletinformációval árasztják el és manipulálják az embereket. – Hogyan védekezhetünk ez ellen? – Ez ellen is csak az a fegyver, hogy az embereknek a saját gondolkodása fejlődjön, mert ha csak beütünk a Google-ba valamit, nem tudunk meg még valójában semmit. Lehet bármilyen fejlett az MI, az önálló gondolkodást, az önálló erkölcsi, lelkiismereti elemet nem lehet kivenni ebből a rendszerből, mert akkor a sok információ nem az előnyünkre, hanem a hátrányunkra válik. Amikor nincs vallás, ha kivesszük Istent ebből a rendszerből, akkor a felelősség, mint olyan, megszűnik. Egy emberben attól van felelősségérzet, hogy a létezésének van egy célja. Viszont, ha nincs célja a létezésnek, akkor nem kell felelősséget vállalnunk. – Sokat emlegeti a „felelősségvállalás” kérdését. De hogyan jelent ez problémát és miért érzi úgy, hogy ez kifejezetten nemzedékünk hendikepje? Milyen problematikát vet föl a felelősségvállalás hiánya? – A nyugati társadalmakban az elköteleződés és a felelősségvállalás egyre jobban hiányzik az élet bi-
