Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-06-01 / 107. szám

2018 JÚNIUS | egység 15 TÖRTÉNELEM | JIDDISKÁJT ke zett először. Ezzel szemben Ran dolph Braham professzor átfogó mű vében13 azt írja, hogy ugyan a vo nat elindult Auschwitz felé, de „en nek a szerelvények egy részét... Fel sőzsolcánál lekapcsolták, és 2737 utasát Strasshofba irányítot­ták. A harmadik deportálási sze­relvény 1684 fővel14 június 28-án egyenesen Strasshofba indult”. Bra ham azt írja az irányváltás oká­ról, hogy „a mai napig nem tisz­tá zott körülmények között”. De Es ther Farbstein ortodox történész do kumentumok és visszaemlékezé ­sek alapján részletesen feltárja az oko kat15. Ebből kiderül, hogy k ét igény találkozásaként kerültek döntött, ezt a csoportot küldi oda. Két legyet akart ütni egy csapásra... Bár édesanyám szerint véletlen­szerű volt, hogy ők kerültek Strass­hofba, más források szerint17 úgy tűnik, tudatos válogatás eredménye volt ez. Strasshofból édesanyámat és csa­ládját, a makói zsidók egy részével végül vonattal Bécsbe vitték, ahon ­nan a X. kerületi Schrankenberg­gasse 23. szám alatti, háromszintes is kolaépületbe kerültek, ahol a kö - vet kező időszakban a szállásuk volt. Az épület első emelete olasz ha­difoglyok számára volt elkülönítve, itt jobbak voltak a körülmények, mint a 2. és 3. emeleten, ahol a zsi­dók kaptak szállást. Összesen kb. 250 felnőtt és 100 gyerek volt ide összezsúfolva 18. A Schrankenberggasséből teher ­autókon vitték őket dolgozni a bé csi erdőbe (Wienerwald) fakivá gás ra. Lemberger rabbi visszaemlé ke zése szerint július 21-én kezdődött a munka az erdőben19 . Ezek sze rint több hétig tartott az „elhelyez­kedés”. STRASSHOF RABBIJA Bár Lemberger rabbi Makón csak egy hétig állt a hitközség élén, még is ő maradt közössége vallási ve zetője a megpróbáltatások alatt. A Schrankenberggasse életének meg ismeréséhez az egyik legjobb for rást az ő jegyzetei jelentik, mi­vel az iskolában talált írószerek se gítségével naplót írt20. Ez a jelen idő ben írt feljegyzések mellett a fel­merült háláchikus kérdésekkel kap­csolatos feljegyzéseit és az itt tar tott ünnepi drósék leiratait tartalmaz ta21. A háború után hozzátett visszaem­lékezésekkel együtt könyv formá­ban meg is jelent 1996-ban, a halála után Kli golá címmel 22 . A vallási élet Strasshofban sem állt meg. A zsidók magukkal hozták a tfilin jeiket, a tálesz aikat, a szokásai ­kat, és mindent megtettek, hogy ne szakadjanak el a hagyományoktól 23. A napi imádkozások és a heti több­szö ri Tóraolvasás alapját az a Tóra képezte, melyet a Hájlus nagyné­ném a hátára kötözve vitt Strass­hofig24 . Ez volt az ő csomagja, és, ahogy mondja, „a mai napig érzem a hátán a súlyát, ha eszembe jut”. (Hogy honnan szerezte az ő apja, az én nagyapám ezt a Tórát, nem tudni. Később a New York-i pápai zsinagógába helyezte használatra, és a mai napig ott van.) A gyerekek oktatása is tovább zajlott, egy idős embert tettek meg melámed nek, hogy chédert szervezzen a kicsiknek 25. SZOMBATI (KÉNYSZER)MUNKA Július 21-től november végéig faki­termelésen dolgoztatták a rabokat. A munkát nehezítette, hogy ú n. állóvágás történt, vagyis a kijelölt fákat kellett kidönteniük, majd pontosan egy méter hosszúságú da­rabokra aprítani. Mivel sábeszkor is dolgozniuk kellett – áll Lemberger rabbi feljegyzéseiben26 – szomba ­tonként nem megfelelő hosszúsá­gú ra vágták a fákat, így legalább ez nem számított tórai szombatszegés­nek27 . (Maga a favágás mindenkép ­pen szombatszegés volt, az ú n. kocér munka elvégzése28 .) A munkacsoportok két férfiból, két nőből és egy fiatalabb fiúból áll tak29. Édesanyám, a többi kisgye ­rekkel, szülői felügyelet nélkül ma­radt az iskolaépületben. Két nagy­bátyám és a nagynéném viszont már elég nagy volt a munkához, így őket elvitték fát vágni. Azonban egy felügyelő egyszer észrevette, hogy rosszul végzik a munkát, és dü hében felpofozta a nagyapámat. FOTÓK: OBERLANDER BÁRUCH ARCHIVUMÁBÓL Lemberger rabbi (a kép jobb szélén) maceszt süt ezek a transzportok Bécs mellé. Egy részt annak a próbálkozásnak az eredményeként, hogy pénzért meg váltsák a magyarországi zsi­dók életét. Eichmann késznek mu­tat kozott tárgyalni Kasztner Rezső [Jisz ráél] (1906–1957), a Budapesti Se gélyező és Mentőbizottság el­nökhelyettesév el és Freudiger Fülöp ­pel [Pinchász] (1900–1976), a Pesti Orthodox Hitközség elnökével 16 és belement, hogy egy 15-18 ezer fős, családokból álló transzportot „fél­re tegyen” tárgyalási alapnak. Mivel azonban Hanns Blaschke, Bécs ná ci polgármestere már kért tőle kényszermunkára rabokat, így úgy A szerző nagyapjával, Rubinstein Náchmán Chájimmal

Next

/
Oldalképek
Tartalom