Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-05-01 / 106. szám
2018 MÁJUS | egység 33 ÉCESZGÉBER Az egyik, hogy amikor a mű konkrét fejezeteire hivatkozva írja ezt, akkor annak egyetemes és hagyományos értékeitől elzárkózva elmulasztja megemlíteni a mű valódi lényegét és öndefinícióját: Ez egy az emberi lélekkel és pszichével foglalkozó filozófiai mű, a személyiségfejlesztés ma is naprakész, részletesen kidolgozott útmutatója. A Tánjá mint a mű egyik neve egy arámi kifejezés, amely a zsidó vallásban nem kodifikálásra került tanításokból vett idézetet hivatott jelezni a Talmudban. A mű másik elnevezése Likuté ámárim, ez a héber kifejezés magyarul azt jelenti: mondások gyűjteménye. A szerző ezzel azt kívánta kifejezni, hogy művében nincs semmi újdonság, csak korábbi művek tanításait foglalta össze filozófiailag egységes rendszerbe. TOMCAT ÉS AZ ANTISZEMITA TALMUDTUDÓSOK Másfelől, ha már a kontextusból kiragadott részekről beszélünk, ezzel a módszerrel ennél jóval nagyobb csokrot lehetne összeállítani általános zsidó klasszikus forrásokból (értsd nem a támadott Chábád miszticizmusból), sőt magából a zsidó Bibliából is. El is végezték ezt a munkát az antiszemita szerzők például a német August Rohling-féle (1839-1931) „Talmud kiadást”, vagy éppen Tomcat pár évvel ezelőtti hírhedt szereplését a „háromévesen megerőszakolható kislányokról”. A CHABAD VALÓDI FILOZÓFIÁJA Ugyanakkor jóval nagyobb gyűjteményt lehetne összeállítani arról, ahol általános zsidó források, a Chabad filozófia, vagy éppen a néhai Lubavicsi Rebbe beszélnek a származástól független egyetemes emberi értékekről, a zsidóság emberiséggel kapcsolatos küldetéséről. Elég lenne csak megemlíteni a Rebbe „moment of silence” programját, vagy a „Noé hét törvénye” kampányát. Azonban van egy, a Chabad eszmeiség valódi teológiai tartalmánál is fontosabb elem. Ez pedig nem más, mint az ezen eszmeiségre épülő Chábád szervezetek tevékenysége. Az eszmeiséget ért vádpontok itt esnek túl a tűzpróbájukon, s semmisülnek meg a tények hatására egy pillanat alatt. Amikor ugyanis a felsőbbrendűség meg faj szavakat halljuk, óhatatlanul is a nácik faji fel sőbbrendűségét hirdető eszméjére asszociálunk. Ennek márpedig nem csak az eszméjét ismertük meg, de tragikus gyakorlati következményeit is. Kérdés, mennyire hiteles egy olyan eszmeiséget, mozgalmat ezzel vádolni, amelynek lelkes képviselői a világ legelhagyatottabb helyeire is önfeláldozóan mennek, a helyi viszonyok alaposabb ismerete nélkül, csak hogy segítsenek másokon. Nemcsak zsidó közösségen, és nemcsak az oktatási tevékenységben, hanem a legkülönfélébb karitatív tevékenységekben (ételosztás, szegények támogatása stb.). KINYILATKOZTATÁS ÉS „KIVÁLASZTOTTSÁG” Térjünk vissza azokhoz a bizonyos vádakhoz. Feltehetően nincs egyetlen (különösen a kinyilatkoztatás tézisén álló) vallás sem, amely ne azt hirdetné, hogy követői kiválasztottak és üdvösek. Nincs egyetlen vallás sem, amelynek archaikus szövegeiben ne lehetne fellelni más vallások követőit dehonesztáló idézeteket. A „kiválasztottság” azonban a zsidóság esetében nem faji felsőbbrendűséget (hiszen a betért zsidó is zsidó) és még csak nem is kizárólagos vallási üdvösséget jelent (ez az oka annak, hogy a zsidó nem térítő vallás). A „kiválasztottság” az ábrahámi tézisek és Noé hét törvényének hirdetésére való kiválasztottságot jelent, amely kiemelt küldetéshez értelemszerűen nemcsak kiemelt felelősség hanem fokozott érdemek is tartoznak. Mindezt persze ki lehet vonni a judaizmusból, csak akkor az már egy másik vallás lesz. Vagy nem vallás, hanem valami más. Ahogy a sakk szabályain is lehet alakítani, csak azt a játékot már nem sakknak fogjuk nevezni. Ez pedig a judaizmus olyan fontos alapvetése, hogy ezt még – a hivatkozott írásban közölt téves levezetéssel szemben – a neológia (Bernstein Bála) sem vetette el. Ha ezt komolyan vesszük, minden filozófiai fundamentum rendelkezésre áll ahhoz, hogy a világ és a zsidóság szóhasználatában a Tóra isteni eredetét elfogadók és annak elutasítói között különbséget lehessen, sőt kelljen tenni. Ez nem egy hierarchikus viszony, hanem arra való hivatkozás, hogy a világ, isteni alapozottsága okán nem esetleges. Nincsenek előítéletek: csak az ember. Ha legközelebbi barátunk házasságtörő, meg lehet a véleményünk az adott erkölcsi aspektusról, de ettől még nem fogjuk a bensőséges baráti szálakat elvágni. A kinyilatkoztatás isteni eredetének elfogadása nem zsidó és nem-zsidó kérdés, hanem a közös értékrendé. A „kiválasztottság” az ábrahámi tézisek, és Noé hét törvényének hirdetésére való kiválasztottságot jelent... A kinyilatkoztatás isteni eredetének elfogadása nem zsidó és nem-zsidó kérdés, hanem a közös értékrendé.
