Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-05-01 / 106. szám
2018 MÁJUS | egység 15 HÁLÁCHÁ | JIDDISKÁJT lakosságot a szőlőtermesztésre. Rison leCionban és Zichron Jáákovban létesített borászatokat. 1906-ban alakult meg a modern izraeli borászati ipart megalapozó Carmel borászat. Az azóta eltelt több mint száz évben az izraeli szőlőtermesztés és bortermelés kiteljesedett, számos szőlészettel és borászattal bővült (mintegy 50 nagyobb és 200 kisebb, helyi jelentőségű borászatot tartanak számon az országban), és jelentős helyet foglal el a világpiacon. Míg az 1948-ban megalapított állam korai éveiben az Izraelben termelt és fogyasztott kóser bor túlnyomó része édes volt, addig mára ez a trend megfordult, és nagyrészt száraz, vagy félszáraz bort fogyasztanak az izraeliek. Az utóbbi évtizedekben az izraeli borszőlő-termesztés és borkészítés is felszálló ágban van. A legnagyobb borászatok, melyek az izraeli bortermelés több mint 60%-át adják: Carmel, Golan Heights, Teperberg, Recanati, Galil, Távor és Játir. E borászatok termékei gyakran szerepelnek nemzetközi borfesztiválokon és kiállításokon is. A vallásos közösségben a borkultúra széleskörű elterjedése azonban még várat magára. A vallásos izraeliek legnagyobb része szőlőlével, vagy úgynevezett kidusborral, erősen cukrozott, alkoholos itallal ünnepli a szombat bejövetelét. Izraeli vonatkozásban fontos még megemlíteni az évente megrendezett jeruzsálemi borfesztivált, mely idén augusztusban már 14. alkalommal nyitja meg kapuit tu beávkor, a zsidó szerelmesek napján az Izrael Múzeum kertjében. Évente több mint húszezer látogatót vonz a bor- és ételkóstolókkal, valamint zenei fellépésekkel tarkított fesztivál. SZÕLÕ AZ ÉLELMISZERIPARBAN Napjainkban – a jó minőségű kóser borok iránti kereslet megnövekedésével – a világ legkiválóbb borvidékein készülnek kóser borok, hat kontinensen, számtalan borászatban. Emellett nagy mennyiségben termelnek kóser szőlőlét is; szőlőtermelésükről és borászatukról is híresek voltak. A térségben a XVII. század elején már bizonyosan folyt kóser bortermelés. E különleges jogért természetesen meg is kellett fizetni, és a különféle írásos emlékekben gyakran találkozhatunk azzal, hogy a kóser bor készítéséért, illetve az azzal való kereskedésért a zsidó közösségnek súlyos adót kellett fizetnie helybeli uraságok számára. A zsidók eleinte bortermeléssel és annak exportjával foglalkoztak, de a közösségek növekedésével természetesen egyéb foglalkozásokat is vállaltak. Sokszor a nem-kóser borral is a zsidók kereskedtek, természetesen nem saját használatra, hanem nem-zsidóknak adták el, illetve exportálták a híres tokaj-hegyaljai borokat. BOR A MEGVÁLTÁSBAN A zsidóság számára a szőlőlé és a bor alapvető jelentőségű élelmiszer. Bölcseink szerint a bor Isten ajándéka az emberiség számára, hogy boldogabbak lehessünk általa, ahogyan a Zsoltárok könyve (104:15.) is írja: „a bor, mely megörvendezteti az ember szívét”. A rabbik azt is mondják, hogy amikor elérkezik a megváltás, hatalmas lakomát csap majd az emberiség, és ezen, többek között, különleges módon megőrzött, kóser bort is felszolgálnak majd. Vágyaink szerint minél hamarabb, még napjainkban! az elkészült kóser szőlőlé jelentős részét nem a fogyasztók asztalain, hanem az élelmiszeripar alapanyagai között találjuk meg, legyen szó gyümölcslevekről, lekvárokról, reggeliző pelyhekről vagy ízanyagokról. Mivel a szőlőlé nem tartalmaz alkoholt, nagyon gyorsan romlik, és nem is marad egységes folyadék. A szőlőlé-gyártásnak ezt a két problémát kellett megoldania, és a XX. század első évtizedeiben erre több kóser gyár is megtalálta a maga megoldását. Amerikában a Kedem, Izraelben pedig a Carmel név vált eggyé a kóser szőlőlével. KÓSER BORÁSZAT MAGYARORSZÁGON Forduljunk néhány sor erejéig a magyarországi kóser bortermelés felé. A Tokaj-hegyalján sorakozó települések, többek között Verpelét, Olaszliszka, Tokaj, jelentős, többségében galíciai eredetű zsidó közösséggel rendelkeztek, egyben KÓSER BOR A HÁBORÚ UTÁNI PESTEN „A bort vagy a Köztársaság téren vettük, mert akkor még volt ott egy kóser bolt, vagy a Spitzer Tibinél, aki viszont hentes volt, de ilyenkor, ünnep előtt, árulta ő is a bort. A peszáchi kóser bor olyan különleges volt, hogy semmi nem volt ráírva, külön készítették, rabbi felügyelete mellett, előre meg kellett rendelni, annyi készült az országban, amennyit megrendeltek és kifizettek előre a zsidók, és lepecsételt papírdobozokban volt mindenütt, ahol árulták. Onnan hoztuk el, nagyanyám egyeztette a listát, persze a lista soha nem stimmelt, és botrány volt belőle, vagy túl sok volt, vagy nem kaptunk eleget. Nagyon jó bor volt, úgy emlékszem, édes volt. Nem tudom, hogy olyan jó minőségű szőlőből csinálták, vagy éppen ellenkezőleg, annyi cukrot tettek hozzá, de édes volt, mint a méz.” S. P. visszaemlékezése
