Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)

2018-05-01 / 106. szám

2018 MÁJUS | egység 7 TÖRTÉNELEM | HOHMECOLÓ vagyis a hozzá érkező kérőcédulá­kat, mindig a liszkai rabbi sírjához vitte – melyet legalább havonta egyszer felkeresett. A leveleit pedig élete vége felé is úgy írta alá, hogy „az olaszliszkai rabbi szolgája”. Ahogy fénye emelkedett és egyre többen zarándokoltak hozzá taná­csokért, vagy éppen a gyógyulás reményében, úgy módosította az állami vasutak is a menetrendeket: így például a hét bizonyos napjain több szerelvényt indítottak Bod­rogkeresztúrra... A HASZIDOK ÉS A KERESZTÚRI ZSIDÓK A rebbe „udvartartása” 25-30 férfi­ból és családjaikból állt, akik Reb Sá jele otthona és imaháza köré tö­mörültek, így a „tősgyökeres” keresz - túri zsidóktól elkülönültek, egye­dül a temetőt használták közö sen, illetve fizették a hitközségi adót. A bodrogkeresztúri hitközség­ben – melynek magjai már a 18. század első harmadában kezdtek gyökeret verni a hegyaljai lankák­ba – számos, kiváló Talmud-tudós szolgált: az elsők között találjuk Wahrmann Israel (1755–1826) rabbit, aki 1799-től Pesten tevékenykedett, aztán Grünwald Menáchem Gerson (1817–1869 / 5630. tisri 22.) rabbit, kinek teste a temetőben, az ohe­len kívül fekszik, vagy a nagy hírű felsőábrányi rabbi unokáját, Güns ­Schle singer Mose t (1861–1924 / 5684. ádár II. 6.), aki a rebbének kortársa volt, így tevékenységük egy része párhuzamosan zajlott. NÉZETKÜLÖNBSÉGBÕL ÍTÉLÕSZÉK Rav Mose halála után nézeteltérés támadt az utódlást illetően a hit­község és a haszid hívek között, utóbbiak ugyanis nem fogadták el a rabbi fiát, Schlesinger Hermann t (Güns Chá jim Álter; ?–1944) anya­­­könyvvezető rabbijuknak. A konf­lik tus oly nagyra duzzadt, hogy még az Orthodox Központi Bizott­ságot is be kellett vonni az ügybe. A bizottság végül a kor legneve­sebb rabbijaiból (köztük a „nagy trió”, a bűdszentmihályi, mádi és váci rabbik) álló „ítélőszéket” ál lí­tott fel, mely megállapította, hogy Schle singer rabbi kinevezése tör vé - nyes, és minden keresztúri zsi dó­nak el kell fogadnia őt rabbijául – a vallási döntvényük pedig megfel­lebbezhetetlen. JÖTT A PÉNZ, DE FÕLEG MENT Egyszer a rebbe az újhelyi csoda­rabbi jorcájtjára utazott, az évfor­dulóra érkezők közül pedig szinte mindenki kívánt vele legalább pár szót váltani. Ekkor sokan pénzben köszönték meg a rebbe bíztató sza­vait, viszont még többen jöttek a pénzért könyörögni. A rebbe pedig mindig adott, adott akkor is, ha már nem volt miből, így történhe­tett végül az, hogy már a hazaútra sem maradt neki: kölcsön kellett kérnie a vonatjegyre. Csak halála után derült ki, hogy a különböző bankoknál több mint kétszáz millió koronás tartozást halmozott fel, mely hatalmas ösz ­szeget a zarándokok között osztott szét, kockára téve ezzel saját meg­élhetését is. Ugyan lett volna olyan arisztokrata, aki milliókkal akarta meghálálni politikai sikerét, de őt a rebbe csak egyre kérte cserébe: „Szeresd felebarátodat, mint önma­gad!” (3Mózes 19:18.). AMIKBÕL A REBBE TANULT ÉS TANÍTOTT Tanításainak alapjait a liszkai rebbe emlékeiből, illetve annak Tóra-ma­gyarázó könyveiből, a Ách Pri Tvuá (Miskolc, 1870) és Hájásr vöHátov (Munkács, 1880) merítette, de el­mesélésekből tudjuk, hogy beszé­deit a lizenszki rebbe, Elimelekh Weisblum (1717–1787) Noam Elime ­lekh (Lemberg, 1788) és a sátoralja ­újhelyi csodarabbi, Teitelbaum Mose (1759–1841) Jiszmách Mose (Mára ­marossziget, 1895) című köteteinek magyarázataival is színesítette. A könyvek a haszid világ alapműve­inek számítanak, a Noám Elimelekh kötettől a lubavicsi Álter Rebbe, ljadi-i Sneor Zálmán (1745–1812) rab ­bi annyira el volt ragadtatva, hogy Széfer Sel Cádikim -nak, vagyis „Az Igazak Könyvének” hívta. ÉS KIDÕLT A TÓRA EGYIK HEGYALJAI OSZLOPA... Steiner rabbi Eperjesről tartott ha­za, amikor valami megkarcolta a lá­bát. A sebet az agg rebbe elkaparta, és ettől orbánc keletkezett, a fertő­zés pedig továbbterjedt, tüdőgyul­ladást kapott és hamarosan fekvő­beteg lett. Válságos állapotának hí re hamar elért a fővárosba is, ezért Dr. Molnár Béla, a Zsidó Kórház akkori sebész főorvosa és két kollégája au­tóval utazott le Bodrogkeresztúrra, de az idős rabbi állapota már nem engedte meg a műtéti beavatkozást, és az állapota válságosra fordult. Ahogy kezdett terjedni a hír, hogy nincs lehetőség a rabbi meg­mentésére, úgy érkeztek egyre többen és többen, hogy vele lehes­senek az utolsó órákban. Egy idő után már annyian voltak, hogy az egész Kossuth Lajos utcát elzárta a tömeg. Természetesen a soka­dalom között voltak a különböző felekezet papjai is. Szombat éjsza­kától virrasztott mindenki, a zsidók imádkoztak, tehilim et (zsoltárokat) mondtak a rabbi gyógyulásáért. Va­sárnap napközben a rebbe állapota valamivel jobbra fordult, ám estére újra rosszabb lett; hétfőn hajnalban még elmondta a reggeli imát, majd végleg kilehelte szent lelkét. FÉNYKÉPEK: ELI WOHL PHOTO

Next

/
Oldalképek
Tartalom