Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-04-01 / 105. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2018 ÁPRILIS 18 A GONOSZOK JÓCSELEKEDETE Egy következő számban52 Jichák Méir Rapaport (1898–1982) egykori prágai rabbi felhánytorgatja Katz rabbinak, hogy ő elhallgatott egy kis információt: nemcsak magánembereknek adnak a németek pénzt, hanem rabbinikus könyvek kiadására is. „Hogy le het megengedni, hogy a németek ja vára legyen írva különböző rabbinikus könyvek megjelenésének a finanszírozása, miközben nem szabad 53 go noszoknak javasolni, hogy micvát csi náljanak?!” Erre válaszul Mordecháj Gerson Spál ter (1886–1962), a galíciai születésű volt sanoki rabbi azt írta54 , hogy csak akkor nem szabad ajánlani, hogy csináljanak egy micvát, ha ezzel bűnbocsánatot akarnának nyerni, de erről ebben az estben nincs szó. Másrészt a németek csak zsidó kultúrához kapcsolódó könyveket akarnak megjelentetni, nem kifejezetten rabbinikus irodalmat. „Így nem a micváért csinálják, az csak véletlenül jön ki belőle. Ezért ezt egyértelműen el lehet fogadni.” NEM ILLIK BÍRÁLNI, AMIKOR MÁSOK SÁTRAKBAN ÉLNEK Ávrahám Mose Kárpel rabbi sokak vé leményének adhatott hangot, ami kor írásában55 arra emlékeztette társait, hogy nem az ő bőrükre megy a vita: „nagyon szép, hogy mi itt USA-ban, akik jól élünk, van házunk, van munkánk, vitatkozunk arról, hogy Izraelnek szabad-e elfogadnia a pénzt a németektől, miközben 250 ezer holokauszttúlélő sátrakban él.” HA LÉTREJÖTT, AKKOR NEM KÉNE EZT A POLITIKUSOKRA HAGYNI 1954. április 6-án Weinberg montreux-i rabbi a New York-i Simchá Elberg rab binak (1911–1995), a Hápárdész rab binikus folyóirat főszerkesztőjének címzett levelében56 felülbírálta ko rábbi álláspontját: „én is57 írtam egy cikket a kárpótlás ellen, de azután, hogy mégis létrejött, miért kéne ezt a politikusokra hagyni, akik magukra és barátaikra fogják elpazarolni a saját hasznukra? Attól tartok, hogy a végén maguk a károsultak nem fogják ezt élvezni, ez nem helyes.” A GYÛLÖLET NEM ZSIDÓS? Ugyancsak meglepő álláspontot képviselt a New York-i Joszéf Élijáhu Henkin rabbi (1881–1973), aki ugyanebben az évben egy jiddis nyelvű írásában azt írta58 : „a németeket nem szabad gyűlölni, mert nem zsidó tulajdonság embert gyűlölni, annál is inkább, mert ők már megbánást mutattak és már elkezdtek kártérítést fizetni.” A pécsújfalui születésű Amsel Méir rabbi (1907–2007) a Hámáor főszerkesztője napokban belül egy hosszú cikkben 59 támadta emiatt, többek között azzal érvelve, hogy Henkin rabbi nem élte át a holokauszt borzalmait, és ezért nem tudja igazán megítélni, hogy milyen szörnyű volt. Rapaport rabbi az 1958 május-júniusi számban60 ismét visszatér a kérdésre egy talmudi elbeszéléssel61 . Mint írja, az idők végén a népek sorra a Jóisten elé járulnak majd, és azt fogják bizonygatni, hogy ők mi mindent tettek a zsidókért – például, hogy építettek utakat és fürdőket nekik, de a Jóisten azt fogja mondani, hogy azt maguknak építették. „De mit fog mondani a németeknek, ha elfogadjuk a pénzüket?” – kérdezi Rapaport rabbi, amire Spálter rabbi azt felelte 62 : „hogy ezt a pénzt csak azért osztották, hogy jobb színben tüntessék fel magukat, nem azért, hogy segítsék a zsidókat. Azzal együtt, hogy az a pénz a miénk, tőlünk rabolták el és mindegy milyen késztetésből adják.” A LUBAVICSI REBBE: „EZ ETIKAI KÉRDÉS, ÉS NEM VALLÁSI KÉRDÉS!” 1958. szeptember 10-én a Lubavicsi Rebbe (1902–1994) válaszolt63 egy hozzá in tézett kérdésre, amelynek szerzője nem tudta eldönteni, hogy helyes-e elfogadni a német kárpótlást. „Az elején [ti. 5 évvel ezelőtt] még volt értelme ezt a kérdést megvitatni. De most, amikor már mindenki elfogadta, akkor egy ember döntése semmin nem fog változtatni. Fontos visszaszerezni az elrabolt pénzt tőlük, nem pedig megerősíteni őket azzal, hogy náluk marad. Érdemes minél többet kérni és jó dolgokra felhasználni.” Abban az évben egy újságírói kérdésre azt felelte64 : „ez etikai kérdés, és nem vallási kérdés!” – tehát vallásilag nincs probléma vele. A SZATMÁRI REBBE BIZONYTALAN VOLT Teitelbaum Joél rabbi (1887–1979), szat márnémeti rebbe egy levélben azt írja65 (1956. augusztus): „nem nagyon örülök ennek a német kárpótlásnak, és voltak többen, akik ezt észrevették, és emiatt nem fogadták el. Ennek ellenére nem tiltom azoknak, akik el akarják fogadni a pénzt, mert vannak érvek ebben az irányban és az ellenkező irányban is, és nehéz a döntés. Bölcseink azt mondták66 , ha tudsz egyértelmű választ adni, mondjad, ha nem, akkor ne mondjad.” Saját vívódását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Goldberger Pinchász Áser Zelig (meghalt 2001) volt nagy megyeri (Veľký Meder) rabbi leírta 67, hogy érvelése nyomán a szatmári rebbe hozzájárulását adta az elfogadáshoz. Goldberger rabbi ennek szellemében rengeteg rabbi társának szervezte meg a kárpótlását „annak ellenére, hogy én magam nem kértem.” Adenauer és Sarett aláírása a szerződésen FORRÁS: PICRUEALLIANCE
