Egység, 2018 (28-29. évfolyam, 102-113. szám)
2018-01-01 / 102. szám
SMÚZ | A FŐSZERKESZTŐ LEVELE egység | 2018 JANUÁR 2 Előfizetés: www.fizetes.zsido.com Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 268 0183 -as telefonszámot. KEDVES OLVASÓ! A fogságba esettek kiváltásának micvájával (pidjon svujim) elő ször, úgy emlékszem, Sólem Álechem egyik novellájában találkoztam, amelyben kíméletlen őszinteséggel írt az elképesztő szegénységben tengődő 19. századi lengyel zsidóságról. Később aztán kiviláglott, hogy a tórai előírás, mely arra kötelez bennünket, hogy elrabolt, fogságba esett vagy igazságtalanul bebörtönzött zsidó felebarátainkat igyekezzünk megszabadítani, igencsak gyakran szerepelt elődeink életében: az ókortól, az inkvizíció korán át napjainkig, Rómától a cár atyuska Oroszországán át a modern Izraelig újra meg újra felbukkan vérrel és könnyekkel írt történelmünk lapjain. A Talmud szerint rabságban élni rosszabb, mint éhezni vagy akár meghalni (Bává bátrá 8b.), ráadásul, aki elmulaszt ja, hogy lépéseket tegyen egy rab kiszabadítása érdekében, az olyan, mintha gyilkos lenne (Jore déa 252:3.), így aztán nem csoda, ha a zsidó közösségek hatalmas áldozatokat hoztak (és hoznak ma is) a rabok kiváltásának érdekében. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy nem szabad „értékén felül”, kvázi visszavásárolni a rabot, mert ez a közösség anyagi lehetőségein felüli áldozatvállalás és – egyes magyarázatok szerint – ez arra ösztönözné ellenségeinket, hogy (Isten őrizz!) további rabokat ejtsenek. (Ennek ellenére a Talmud nem egy olyan történetet említ, amikor elképesztő összegeket fizettek egy-egy elrabolt zsidó szabadon bocsátásáért.) Ez a magyarázat bizony komoly nehézség elé állítja a modern Izrael államot, melynek fájdalmasan sokszor kellett már rövid történelme során meghozni a döntést, mennyit ér egy-egy fogságba esett katonájuk élete vagy elesett bajtársuk holttestének visszaszerzése. A pidjon svujim legemlékezetesebb gyakorlá sa Izraelben Gilád Sálit kiszabadítása volt, akinek szabadon bocsátásáért nem kevesebb, mint 447 terroristát engedtek ki az izraeli börtönökből. Ugyancsak nagy port kavart (viszont az igencsak megosztó Sálit-egyezménnyel szemben egyesítette a zsidó népet) a kémkedéssel vádolt Jonathan Pollard ügye, aki 30 év után, feltehetőleg egy kormányok közötti alkunak a részeként, szabadulhatott amerikai börtönéből. A pidjon svujim egy másik jelentős esetének végére néhány hete került pont, amikor a példátlanul szigorú büntetéssel sújtott Sholom Rubashkin Donald Trump elnök jóvoltából végre elhagyhatta a börtönt. A 10 gyerekes lubavicsi haszid kiszabadításához nem pénzre volt szükség, hanem összefogásra. Még a lubavicsiak örök ellenlábasai, a szatmári rebbék és követőik is latba vetették befolyásukat – így lesz valami rosszból valami nagyszerű. És hogy milyen mélyen lehet hinni abban, hogy az Örökkévaló bármelyik percben megszabadíthatja a rabokat, azt Mrs. Rubashkin felkészültsége példázza legjobban: nyolc éven át mindig tartott a kocsijában egy szett tiszta ruhát a férjének... Steiner Zsófia főszerkesztő
