Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-10-01 / 99. szám
KILE | JUDAPEST ANNO egység | 2017 OKTÓBER 28 RÖGÖS ÚT A MEGVALÓSÍTÁSIG A templomalapba a nyaranta itt üdülők is bőven adakoztak, ám sajnos a munkálatok megkezdését a világháború másfél évtizeddel odázta el: a tőke nagy része a hadikölcsönnel együtt úszott el, ráadásul nyaralók sem jöttek többet Palotára, mert a háborúban kivágták az árnyas ligeteket, és nem volt többet hol hűsölni... A húszas évek közepén Feith Gábor (1863-1939) építési vállalkozó, egyben a hitközség díszelnöke, a palotai Vigadó (1912) – 1923-tól városháza – kigondolója a tettek mezejére lépett és megkérte fiát, Feith Mihály (1892-1975) építészmérnököt, hogy ingyen tervezze meg a hitközség monumentális új templomát (Régi Fóti út 77.). A Feith-család pedig nemcsak a lendületet adta, de saját üzletüket elhanyagolva az építési költségek megteremtéséről is gondoskodtak. A zsinagógaépítés támogatása céljából a hitközség kiadott egy kis imakönyvet, egyben naptárt, melyben már szerepelt a készülő zsinagóga sematikus rajza is. A kiadványt Ephraim Moses Lilien (1874-1925) – az első cionista művészként is emlegetett – szecessziós rajzai díszítik. Az 1927-ben elkészült zsinagóga hátsó udvarán rituális fürdőt is emeltek, így az asszonyoknak többé már nem kellett az újpesti vagy a pesti mikvéhez utazniuk. Figyelemreméltó városrendezési megoldás, mely a békés együttélés bizonyítéka, hogy az új zsinagógától néhány méterre két másik felekezet temploma is található: a reformátusé (1928), melynek kivitelezője szintén Feith Mihály volt és az evangélikusé (1941). Viszont arról sem feledkezhetünk meg, hogy ugyanekkor a régi zsinagógával szembeni Milisits-féle vendéglő egy szélsőjobboldai szervezet kedvelt gyülekezőhelye volt... RÉSZVÉTEL AZ ELSÕ VILÁGHÁBORÚBAN Az első nagy háborúból nemcsak a hitközség fiatal férfiúi vették ki részüket, hanem Duschinszky rabbi is bevonult, mint tábori lelkész. Ha tudott, akkor életet is mentett. Szolgálatához kötődik a következő történet, miszerint egy statáriális bíróság halálra ítélt egy zsidó katonát, a kivégzés napja pedig pont sávuot első reggelére esett. Az ítéletet a rabbi fellebbezte, így azt az ítélőszék elhalasztotta, de amikor az ünnep kimenetele után végre akarták hajtani a halálbüntetést, akkor Duschinszky újra megjelent a bíró előtt, és most azzal érvelt, hogy mivel a kivégzés nem történt meg huszonnégy órán belül, az esetet újra kell tárgyalni egy rendes bíróságon. A katona végül megmenekült. A rákospalotai hitközségnek 21 hősi halottja lett a csatatéren. ISKOLAÉPÍTÉS HELYETT A CIONISTA SZERVEZETEK FELKAROLÁSA A zsidó iskolát 1890-ben nyitották meg a régi zsinagóga mellett. Akkor a hat osztályos iskolában már az első években 50 gyermek tanult és ez a létszám egészen az 1910-es évekig növekedett, majd csökkenésnek indult. Nem mintha nem lett volna elég tanuló: gyerekek voltak, csak az iskolától messzebb, az Újfalu részen laktak, ők szívesebben jártak a közeli községi iskolába, mint a messzi felekezetibe. Az Ófalunak nemcsak házai, de ottlakói is elöregedtek... 1931-ben, pár évvel az után, hogy az Újfaluban felépült az új zsinagóga, pályázatot írtak ki egy új oktatási intézmény felállítására a zsinagóga telkén, mely újra vonzó opciót jelenthetett volna az környéken élő zsidó családoknak. A lelkes fogadtatást végül nem követte megvalósítás: Hitler hatalomra jutása után a hitközség tagjai inkább a cionista szervezetek fenntartására jótékonykodtak. A rabbi egyik fia ki is vándorolt a Szentföldre, ahová 1934-ben Duschinszky is ellátogatott, majd látva az ottani vallásos életet, ő is pártolója lett az cionista eszméknek. AGGOK HÁZA „NÕKNEK, FÉRFIAKNAK ÉS HÁZASPÁROKNAK” Az 1890-ben felállított Rákospalotai Hevra Kadisa sok éves előkészítő munka után 1931. szeptember 8-án ünnepélyes keretek között nyitotta meg az Aggok házát (Bethlen Gábor utca 58.), melyben a legmodernebb igényeket kielégítve minden szoba vezetékes vízzel és villannyal volt felszerelve. A korszerű intézetben a teljes pihenést levegős szobák, a tágas kert és a terebélyes fák árnyéka biztosította. A bentlakóknak diétás koszt járt, mely a legszigorúbb kósersági szabályokat betartva volt elkészítve, a minőség biztosítékát Duschinszky főrabbi neve fémjelezte. Az otthonban önálló zsinagóga is működött. Az otthont Fried Sándor (1880-1943) gyógyszerész és Mandl Henrik (?-1944) orvos vezette lelkiismeretesen a történelem legnehezebb óráiban is. DUSCHINSZKY EGÉSZSÉGE, HALÁLA A rabbi nem ismerte a könnyű mun ka fogalmát, csak a megfeszített robotot. Éjt nappallá téve dolgozott szeretett közösségéért, ami sokszor az egészsége rovására ment. 1922-ben, édesapja temetésekor, amikor az első hó leesett, meghűlt. Tüdőgyulladást kapott, magas lázzal esett az ágynak, aggódó közössége ekkor változtatta meg a nevét és adta hozzá a Jichak nevet, hogy óvó pásztoruk felgyógyuljon. A sok zsoltár pedig nem a semmiben oldódott fel: két hét múlva felgyógyult a rabbi, és még hosz szú évekig dolgozott a közösségéért. A főrabbi végül rövid betegeskedés után tért meg Teremtőjéhez egy forró nyári napon. A temetést a hagyományoknak megfelelően gyor san megtartották, ennek el lenére búcsúztatásán majd’ ezer em ber, közöttük Duschinszky Mihály rabbi családja körében
