Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-10-01 / 99. szám
2017 OKTÓBER | egység 27 JUDAPEST ANNO | KILE Ma a nagyapjával azonos nevű egyik unoka – mint a harmadik Dushinsky rebbe – vezeti a közösséget. Jeruzsálem mellett nagyobb számú követő él még Bét Semesben, ahová a jelenlegi rebbe egyik öccsét, Mordechaj Jehuda Dushin skyt nevezte ki. A közösségnek élnek még jelentősebb számú haszidjai Londonban és New Yorkban is, akik saját zsinagógákban imádkoznak. DUSCHINSZKY-FÉLE ZSINAGÓGAÉPÍTÉSI IRÁNYELVEK Duschinszky, bár megteremtette az orthodox egységet, nem volt könnyű helyzetben a tórai értékek fenntartása tekintetében, mert sok asszimilálódott zsidó volt Palotán. Példás pedagógiával mégis sikerült közösségét a Tóra útján tartania vagy éppen visszavezetni őket: a vallási elemeket hangsúlyozta és nem uszított a neológia ellen, de emellett véleményét sem rejtette el. Egy század eleji szukkoti beszédében érzékletesen fejezte ki a korszak zsinagógaépítéseivel kapcsolatos negatív tendenciákat: „Az emberek sok házban akarnak Istennek emléket állítani, csakhogy, míg azelőtt minden zsidó ház egy szentély volt, melyben az isteni eszmék hajlékot találtak, melyben a szeretet és jótékonyság művei állandóan nemesítették az ember szívét, addig most sok Istennek szentelt templom van, melyekben csak az emberi gyarlóság nyilatkozik meg. A zsidó imaházakban mindig a bensőséges ájtatosság, a könyörgés és fohász hangja hallatszott [...] Az újkor templomaiban azonban hideg formaságokat, holt, merev imákat ho nosítottak meg idegen nyelveken. Az egykori Aggok háza homlokzata szőtte át, mondandója emellett lelkesítő volt, a közösség és a micvák erejére hívta fel a figyelmet: „Mert a jámbor, hithű zsidó életmódot csak az összetartás teszi lehetővé. Az egyes ember – bármennyire lelkiisme retes is – csak testvéreivel együtt gyakorolhatja a Tóra parancsolatait.” RABBICSALÁD SZÉLES SPEKTRUMON Duschinszky Mihály (Michael Jichak, 1871-1939 / 5699. támuz 22.) Námesztón (Námestovo, Szlovákia) született pedigrés családban. Apja Duschinszky Bernát (Dov Beer, 1838-1922) az ottani, illetve környező falvak rabbija volt, anyja a bu da - pesti orthodox főrabbi, Reich Jáákov Koppel (1838-1929) húga, Reich Katalin (Rivka Hajele, 1850-1919). Másodunokaöccse volt Joszef Cvi Dushinsky (1867-1948) huszti, később jeruzsálemi főrabbinak. Dédapjuk Michael Squarenina Nadas (1774-1870) héber betűszedő, Pozsonynádas (Trstín, Szlovákia) első rabbijának a fia volt. A híres Dushinsky rabbi köré jeruzsálemi évei alatt kezdett el szerveződni népesebb tömeg, míg végül egy külön haszid csoporttá nem alakultak. Eltérően más haszid csoportoktól a rebbe itt nem haszid háttérből érkezett, hanem Sévet Szofér (Scheiber Szimcha Bunim, 1842-1906) közvetlen köréből – többek között ezért is keverednek a csoporton belül az askenáz és szefárd szokások a mai napig. Az első Dushinsky rebbe halálát követően a jeruzsálemi önkormányzat megtisztelésképpen egy utcát akart elnevezni róla, ám a rabbi fia, egyben a második rebbe, Jisroel Mose Dushinsky (1921-2003) megtiltotta ezt a fajta tisztelgést arra hivatkozva, hogy ha esetleg sábeszkor végighajtana egy autó azon az utcán, akkor apja lelkének az iszonyú fájdalmat okozna. A hivatal ezt tudomásul vette, de nem tágított a tisztelgés mellől, és végül arra a konszenzusra jutottak, hogy egy lépcsősort neveznek el a város rabbijáról. A lépcsősor (Ma’alot Dushinsky) Je ruzsálem orthodox negyedében, a Szan hedriában található. Duschinszky Mihály unokabátyjához hasonlóan szintén a pozsonyi jesivában tanult, és Sevet Szofer egyik kedvenc tanítványa volt. A szigorú vallási tanulmányok mellett ő az európai kulturális értékeket is magába szívta, a német nyelv mellett megtanult angolul és franciául is. Házasságot Goitein Leával (1876-1966) kötött, ki a neves hőgyészi rabbicsaládból származott; frigyükből hat gyermek született. Duschinszky fiatal korában, mind - össze 27 évesen került a Rákospalotai Hitközség élére. A megyében egyedüli rabbiként sikerült elérnie, hogy egész Pest környékén a palotai maradt az egyetlen olyan hitközség, mely nem szakadt szét, sőt, hogy az intézmények orthodox szellemben működtek. Sikeréhez nagyban hozzájárult személyének varázsa és nyitottsága a világra, hogy mindenkihez volt mondaivalója, ami egy heterogén közösségben fontos erény. Legkisebb leánya, Ráchel (férjezett nevén Áhároni, 1911-2002) például földrajzot tanult a pesti egyetemen. – Egy or tho dox rabbi lánya az egyetemen (!), kirívó eset volt ez még a korabeli nyugati vallásos világban is, pláne Magyarországon. Életmódjával a modern orthodox irányzat előfutára lett Magyarországon. A rákospalotai Tiferesz Bachurim tagjai 1931-ben Az ember szavát, a szív és a lélek egyszerű, de bensőséges szózatát orgonazúgással némítják el.” Az irányelvek tehát egyértelműek voltak a gondolatban már egy ideje dédelgetett új zsinagógával kapcsolatban. A századfordulón több pótimaházat kellett létesíteni (Bocskai utca 56. és 118.) a szűkös és egyre kevésbé frekventált helyen álló régi zsinagóga (Kajár utca 8.) miatt. Az építkezést még a község vezetése is felkarolta: 1904-ben egy kisebb, majd 1910-ben egy nagyobb telket adományoztak a hitközségnek. A Rákospalotai Zsidó Élet fejléce 1932-ből
