Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-11-01 / 100. szám
2017 NOVEMBER | egység 29 JUDAPEST ANNO | KILE ő köreikben némileg alacsonyabb volt a halálozási arány, köszönhetően a rituális tisztasági előírások betartásának: a rendszeres mikve-látogatásnak. Szintén itt volt az 1848-as szabadságharc zsidó hazafiainak pesti emlékműve. Bár pontos kimutatás nincs a „negyvennyolcas zsidókról”, hősi halottak sírjaival szinte minden nagyobb város zsidó temetőjében találkozhatunk. Eddig alá nem támasztott szóbeszédek szerint egyszer Kossuth Lajos húszezer zsidó vitézről beszélt a szabadságharc kapcsán... CSÁRDÁS ÉS GYÓGYÍTÁS Ebben a temetőben feküdt a hegedű virtuóz Rózsavölgyi Márk (Rosen thal Markusz; 1788-1848), a csár dás műfajának megalkotója is. A balassagyarmati születésű Rózsavölgyi már gyermekkorában megtanult hegedülni, ennek ellenére so káig szépírásoktatásból tartotta el magát. Pestre először 1808-ban ke rült, ekkor már mint elsőhegedűs mű ködött, majd hosszabb vidéki in termezzo után csak 1833-ban tért vissza a fővárosba, ahol 1837-ben a Nemzeti Színház elődjéhez, a Pesti Magyar Színházhoz szerződtették, de az intézményes keretektől megbéklyózott Rózsavölgyi a további ván dorélet mellett döntött. A verbunkos muzsika utolsó meghatáro-Bibliográfia: Adler Illés dr., „Megmozdult dombok. – Temetői beszéd” in: Egyenlőség (1910) 29. évf. 38. szám, 17-18. o.; Büchler Sándor dr., „A gettótól a szabadságig” in: Egyenlőség (1925) 44. évf. 49. szám, 10-11. o.; Büchler Sándor dr., „A pesti rabbik III.” in: Egyenlőség (1898) 17. évf. 2. szám (melléklet), 3-4. o.; Groszmann Zsigmond dr., „Bach József a zsidó vikárius”, in: Egyenlőség (1932) 52. évf. 47. szám, 6. o.; Groszmann Zsigmond dr., „Gávóók – régi testamentumok”, in: Egyenlőség (1933) 53. évf. 33-34. szám, 18. o.; Groszmann Zsigmond dr., „Temetőlátogatás. (A váci úti temetőben nyugvó rabbik)” in: Egyenlőség (1910) 29. évf. 33. szám (melléklet), 2-3. o.; Komoróczy Géza (szerk.), A zsidó Budapest, vol. 1. (Budapest: Városháza, MTA Judaisztikai kutatócsoport, 1995), 102; 119; 133-138. o.; Mohácsi Jenő, Hegedű és koldusbolt (Budapest: Hungária Könyvkiadó, 1942); „Nagy temetés”, in: Egyenlőség (1910) 39. évf. 36. szám, 8-9. o.; „Tíz nap alatt öt Jahrzeit, Sevát havának emléknapjai”, in: Egyenlőség (1933) 53. évf 19. szám, 6. o. zó alakja betegen tért csak vissza Pest re, ahol a feledés homályában, sze gényen halt meg. A tragikus sorsú zenész jó barátja, Petőfi Sándor költő a magyar balsorstól szaggatott elégiában énekelte meg a zeneszerző halálát: „Vén muzsikus, mit vétetettem én neked, Hogy mindig csak szomorítasz engemet? Keseregtem, mikor szólt a hegedűd, Hejh nem szól már, s ez nekem még keserűbb, Ez nekem még keserűbb!” A temető másik nagy halottja volt dr. Jakobovits Fülöp (1782-1864) orvos is, kinek egyebek mellett az első zsidó kórház felállítása sze repelt az érdemei között. Az 1805-ben Orczy-házban megnyitott egy szobás és négyágyas ispotály a következő évtizedekben számos al kalommal költözni kényszerült, mígnem Jakobovits doktor megnyerte az ügynek Schwab rabbit, aki vel a továbbiakban együtt lobbiztak egy önálló kórházépület felállítására. 1841. szeptember 21-én tették le az első önálló pesti zsidó kórház alap jait, méghozzá József nádor jelen létében. A Hild József tervezte in tézmény (Aradi és Jókai utca sarkán állt) a következő év januárban nyitotta meg kapuit. „MEGMOZDULTAK A DOMBOK” – FELSZÁMOLÁS ÉS MEGTÉRÉS 1910 nyarán megkezdődött a temető felszámolása, ezzel a pesti hitközség cirka 80 évének felszámolá sa (1874-től már a Salgótarjáni ut cai temetőt használták). Habár a zsi dó vallás tiltja a sírok megbolyga tását, a városi hatalom, mint oly sokszor más kor, ekkor is győzedelmeskedett. A Hevra Kadisa értesítette a fő városi zsidóságot, hogy gondoskod janak elődjeik újratemetéséről, ellenke ző esetben sajnos tömegsírba lesz nek kénytelenek elhantolni a ma gára hagyott elődök porait. Érkeztek is a megkeresések mindenféle társadalmi csoportból, kivéve a kitértek részéről, akik úgy látszik, nem csak az ősi hitüket, de az őseik iránt érzett kegyeletet is levetették. 1910. szeptember 12-én a nyolc rabbi fölött dr. Adler Illés (1868-1924) Rumbach utcai rabbi mondott búcsúbeszédet, aki Dávid király „nyolc húros” hárfáján zengte el a hitközség könnyes dicséretét. Az egykori Váci úti temető helyén ma iskola, lakóházak és munka helyek sorakoznak, az ott pihenő nagyok a Kozma utcai zsidó temető par celláiba költöztek át – kegyeletteljes tiszteletünket ott róhatjuk le. Rabbisírok
