Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-03-01 / 94. szám
AZ OKTATÁS ELFELEJTETT MEGÚJULNI NEM ELÉG SZERETNI A GYERMEKET, SZAKMAI ÉS PSZICHOLÓGIAI FELKÉSZÜLTSÉG IS KELL Fáradt gyerekek, kiégett tanárok, használhatatlan tankönyvek... Mi történt az elmúlt évtizedekben a magyar oktatással? Hogyan jutottunk idáig? Van kiút? Majoros Máriával, a Maimonidész Gimnázium matematikatanárával beszélgettünk. LEFKOVICS ZSÓFI ÍRÁSA szőnyeg alá söpörte a problémákat. A rendszerváltás hozott egy lehetőséget. Magániskolák jöttek létre. Mit adtak hozzá a magyar oktatáshoz a magán- és alapítványi iskolák? A nagy lelkesedésben sokan azt hitték, hogy elég szeretni a gyerekeket. Nem elég. Nagyon komoly szakmai és pszichológiai felkészültséget igényel az, hogy megpróbáljunk egy úgynevezett gyerekbarát iskolát létrehozni, ahol úgy juttatjuk el a gyerekeket egy magas teljesítményhez, hogy közben boldog gyerekkoruk van. Ezek az intézmények inkább külsőségekben hoztak újat. Bevezették a szöveges értékelést, de nem dolgoztak ki egy megfelelő modellt hozzá. Persze több dologban jobbak tudtak lenni: a gyerekek kis csoportokban tanulnak, új tantárgyakat pl. drámapedagógiát vezettek be, jobbak az infrastrukturális feltételek, fel tudtak venni több pszichológust, tágabb a tér. De ez pénzfüggő. A mi oktatásunk a tudás átadásának tekintetében nem demokratikus, hetven éve nem az. Évtizedek óta a gyerekek 35-40%-a bukik matematikából a felső tagozatban, 25-30%-a magyarból eredménytelen. Nem a PISA felmérés óta van így, csak azóta beszélünk róla nyíltan. Hogyan válhatna demokratikussá? Az volna az ideális, ha a figyelem középpontjába végre az ismeretek felépülésének sajátosságai kerülnének, azaz a gyerek eredményes tanítása kerülne a középpontba. Úgy gondolom, hogy a legtöbb alapítványi iskola ebben nem tudott jelentős eredményt elérni. A módszertani kultúra kidolgozása várat magára. Mi a helyzet körülöttünk, Európában? Ha nem kapunk észbe, az európai hajónak legfeljebb a partról integethetünk. Mi a legfőbb gond a magyar oktatási rendszerrel? Nem kérdés, hogy elavult az oktatási rendszer, a módszertani kultúra nagyon régóta az, hiszen az elmúlt évtizedekben alig történt a lényeget érintő változás. A negyvenes évek végén szélesre tárták az iskolák kapuit, azt mondták, legyen az iskola mindenkié. Kötelezővé tették az általános iskolát, kinyitották a gimnáziumot, sokkal szélesebb réteg számára vált elérhetővé az érettségi, mint korábban. A szovjet pedagógiai modellt vettük át, amely az életkori sajátosságok figyelembe vétele helyett egyfajta mindenhatóságot tulajdonított az iskolának. További problémák adódtak abból is, hogy a gyerekek teljesen különböző hátterű családokból érkeztek az iskolába. A rendszerrel nem az a gond, hogy poroszos, vagy szigorú – ez egy nagyon felszínes, a lényeget nem érintő állítás – hanem az, hogy nem veszi figyelembe az életkori és kulturális sajátosságokat. Alapvető problémának érzem, hogy nem követte egy olyan módszertani kultúra Magyarországon az oktatást, ami figyelembe vette volna azt a tényt, hogy sok eltérő családból érkező gyerek van az iskolákban. A cél az lenne, hogy a hátrányosabb környezetből érkező gyerek is jó teljesítményt tudjon produkálni. A rendszerváltás sem hozott változást? Nem. Nem az a baj, hogy van egy prob léma, hanem az, ha nem veszünk tu domást a problémáról. Megítélésem sze rint ma Magyarországon hetven éve nem veszünk tudomást arról, hogy a módszertani kultúrának fel kell nőnie ah hoz, hogy képes legyen kezelni az egyéni tanulási sajátosságokat, a gyerekek értelmi fejlettségi szintjét és a családi háttérből fakadó különbségeket. A szovjet pedagógiai modell a MAJOROS MÁRIA Matematika és orosz nyelv tanárként kezdte pályafutását 1977-ben. A Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola matematika munkaközösségének vezetőjeként (1991–2003) kidolgozta a tananyag egy olyan gondolkodásközpontú átrendezését, amelynek segítségével hamarabb lehet eljutni az érettségiig. 1994-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán pszichológiából doktorált, doktori értekezése címe: „A tipikus matematikai hibák mögött rejlő gondolkodási mechanizmusok”. Pedagógiai kutatásokat végző cégénél „A matematikai képessé gek fejlesztésének lehetőségei” cím mel vezetett akkreditált tanfolyamot. Kutatásai során azt vizsgálja, milyen változásokra van szükség az oktatásban ahhoz, hogy a gyerekek a valódi intellektuális képességeiknek megfelelő teljesítményt tudjanak nyújtani. Számos könyv és publikáció szerzője, ezek a teljesség igénye nélkül: A balkezes gyerek matematikatanulása; Oktassunk vagy buktassunk?; Hangsúlyeltolódások (A tehetséggondozás és a képességfejlesztés hasonlóságai és különbségei). NÉVJEGY egység | 2017 MÁRCIUS 22
