Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)

2017-03-01 / 94. szám

A jótékonykodás fogalmába számos parancsolat tartozik. Íme, álljon itt néhány példa: kamatmentes köl­csön juttatása a rászorultaknak, étel és szállás nyújtása a vendégeknek, a gyászolók vigasztalása, segédkezés a temetésen, beteglátogatás, béke ­teremtés haragos felek között, vagy a menyasszony és a vőlegény meg­örvendeztetése az esküvőjükön. HOGYAN LEGYÜNK JÓ EMBEREK? Ezek az előírások – melyek között vannak tórai és rabbinikus erede ­tűek is – mind a jótékonykodás kategóriájába tartoznak. Azonban e gyönyörű micvának létezik egy másik vetülete is, melyből kiderül, hogy ez a parancsolat nagyban el­tér más parancsolatoktól. A micvák általában meghatározott paraméte­rekkel rendelkeznek: tudnunk kell, hogy mikor, hol és hogyan kell azo­kat végrehajtanunk. A most vizs­gált parancsolat lényege azonban az, hogy jó emberek legyünk. Az ide tartozó előírások rendkívül fon­tos részei a zsidóságnak, melyeknek sokszor nem tulajdonítunk megfe­lelő jelentőséget. A Tóra megparancsolja számunk ­ra, hogy jóindulatú, segítőkész em­berek legyünk. E magától értetődő dolgok gyakran nem kapják meg az elvárható figyelmet, és az ide vonatkozó előírások sem mindig egyértelműek. Van olyan rabbi, aki szerint átadni a helyet egy várandós nőnek a buszon a gmilut chászádim kategóriájába tartozik, ahogyan az is, ha köszönünk a másiknak, vagy A VILÁG ÖNZETLEN JÓCSELEKEDETEKRE ÉPÜL A zsidó hagyomány szerint a cheszed (önzetlen jócselekedet) és a gmilut chászádim (jótékonykodás) a világ tartóoszlopai. Így szól erről a Pirké Ávot, az Atyák fejezete a Misnában: „Három pilléren nyugszik a világ: Tóra, istenszolgálat és jótékonykodás”. FUCHS JEHOSUA RABBI ÍRÁSA rámosolygunk arra, aki szomorko­dik, esetleg segítünk hazacipelni valaki nehéz csomagjait. Más rabbi arra hívja fel a figyelmet, hogy van ­nak olyan emberek, akik sok pénzt áldoznak arra, hogy különböző megtisztelő zsinagógai feladatokat vásároljanak maguknak vagy jelen­tős összeget szánjanak adományo­zásra, azonban az olyan egyszerű elvárásokról, mint a másik emberrel való figyelmesség és szívélyesség megfeledkeznek. Nem veszik észre, hogy jóindulatú és segítőkész em­bernek lenni a zsidóság egyik lega­lapvetőbb elvárása. Ez egy annyira fontos alapérték, hogy a Talmud szerint a zsidó ember legfontosabb ismertetőjegye az, hogy jeleskedik a gmilut chászádim micvájában. Egy további érdekesség, hogy a jótékonyság megítélése fordított arányban áll a várható nyereséggel. Ez azt jelenti, hogy ha azért teszünk meg egy szívességet, mert valamit várunk érte cserébe, annak értéke sokkal kisebb, mintha érdek nélkül tettük volna meg. Ezért nevezik a halottakkal való foglalkozást cheszed sel emetnek (igaz jótékonyságnak), mert a halott biztosan nem tudja azt viszonozni. VETÉS ÉS ARATÁS: A JÓTÉKONYSÁG KÉT ARCA A Talmud azt is elmondja, hogy a gmilut chászádim értékesebb, mint a cödáká, az adományozás. A cödáká a magok elvetéséhez hasonlítható, a cheszed pedig a termény betakarí ­tásához. Amikor valaki vetni kezd, egység | 2017 MÁRCIUS 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom