Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-03-01 / 94. szám
SMÚZ | A SZERKESZTŐ LEVELE KEDVES OLVASÓ! Amikor elkezdtem írni a köszöntőmet az ehavi számhoz, hírt kaptam. Halálhírt. Elhunyt nagyapám utolsó testvére is. Nem ért váratlanul a hír, nagyon idős volt már, és egyedül maradt a világban – a világban, ami nem volt kegyes hozzá. Családunkban az ő ága képviselte a paraszti zsidóságot, aminek írmagja sem maradt a háború után. Amikor a vidéki zsidóságot marhavagonokba terelték és lemészárolták, akkor nem csak embereket, hanem egy egész életformát pusztítottak el. Évtizedek, évszázadok óta épülő közösségeket töröltek el, teljes infrastruktúrájukkal. Vele együtt mindazt, amiről ebben az újságban szó lesz – a társadalmi felelősségvállalás intézményeit, a közösségért tenni akarás törekvéseit. A Chevra Kadisákat, a temetkezési szentegyleteket. A betegeket istápoló bikur cholim szerveze teket. A szegény menyasszonyok kiházasítására gyűjtő alapokat. A rászoruló diákok oktatását támogató egyleteket. Eltűntek a koldusokat megetető gazdasszonyok, a szent célokra gyűjtők és a jótékony adakozók. Eltűnt egy vallási kötelezettségekből és emberségből szőtt szociális háló, ami felfogta a mélybe hullókat. A túlélők újrakezdték ennek a hálónak a szövését, de a történelem újfent szétszaggatta. Felnőtt egy generáció, melynek tagjai már nem tanulhatták meg szüleiktől, nagyszüleiktől, milyen felelősséggel tartoznak a közösségért – mert nem volt kitől tanulni, és alig-alig volt közösség, akikért felelősek lettek volna. Az adakozás, a zsidó életnek ez az alapvető építőköve eltűnt. Az otthonokban nem áll adomány persely az ablakpárkányon és Peszáchkor nem ülnek rászorulók az asztal körül – eltűnt az adományozás kultúrája. Pedig volna mire, volna kinek adni. Újra kell tanulnunk, hogy felelősek vagyunk egymásért, felelősek vagyunk a közösségünkért. Adományainkból magunknak építünk olyan világot, melyben a könyörület és a gondoskodás a mindennapok része, a közösért éppúgy teszünk, mint a magunkéért. A gondoskodás apró cselekedetekből épül fel. Egy beteg meglátogatásából. Egy komatálból. Egy könyv kiadásának támogatásából. Egy halott elkíséréséből. Az egy százalék felajánlásából. Ezekből a finom, láthatatlan szálakból szövődik újjá a szétszakadt zsidó szociális háló, amire felmenőink méltán lehettek büszkék. Ehavi lapszámunk a közelgő Peszách ünnepe mellett a szociális érzékenységről és a társadalmi felelősségvállalás intézményrendszeréről szól. Ha tetszettek írásaink, támogassa lapunk kiadását előfizetésével, hogy minél több emberhez juthassunk el. Steiner Zsófia főszerkesztő egység | 2017 ÁPRILIS 2 Fizessen elő most a mellékelt megrendelőszelvényen vagy a www.fizetes.zsido.com oldalon a 2017-es évre, és három számot ingyen postázunk önnek. Újságunk korábbi lapszámait a www. zsido.com/egység oldalon találja meg elektronikus formában. További információért hívja a 06 1 2680183 -as telefonszámot.
