Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-12-01 / 101. szám
egység | 2017 DECEMBER 32 ÉCESZGÉBER A zsidó Bölcsek ezen 2000 éves tanácsa lebegett szemünk előtt öt évvel ezelőtt, amikor a magyarországi zsidó hitközségek összefogásával megalapítottuk a Tett és Védelem Alapítványt. Sok évtizeden keresztül a zsidó közösség számára szinte magától értetődő berögződés volt, hogy én bi zonyára nem lehetek magamért . Berögződés volt, hogy az antiszemitizmus elleni fellépés, az önvédelem szinte ösztönös kötelessége nem vonatkozik a zsidó közösségre, az a „nagyok dolga”. Attól majd megvéd a párt, a kormány, a világhatalom. Felszólal ellene a haladó értelmiség, a politikus vagy az emberjogi aktivista. A gyakorlatban persze az is szomorú benyomás volt, hogy amikor tényleg szükség lett volna arra a bizonyos megmentőre, a zsidók magukra maradtak: egyedül voltak magukért. A kiszolgáltatottság terhe pedig nem az azonnali cselekvést, hanem a tehetetlenséget stimulálta. „Csináljon végre valaki valamit!” – emeltük szemünket az égre vagy a „nagyokra”. El kellett telni az időnek, hogy rájöjjünk: ha nem most, akkor mikor ? Amikor 2012-ben az általam vezetett EMIH megalapította a Tett és Védelem Alapítványt, ez a hármas igazság lebegett szemünk előtt. HA NEM ÉN VAGYOK MAGAMÉRT, KI VAN ÉRTEM? Ha mi magunk, zsidók, képtelenek vagyunk felismerni, hogy az antiszemitizmus elleni fellépés felelőssége saját egészséges ösztönös érdekünk, hogy az antiszemitizmus elleni fellépés a zsidó közösség számára először szól a zsidó közösség védelméről és csak utána az emberi jogokról és a politikai szempontokról, akkor ki lenne értem? Káros, hasztalan és értelmetlen, kiszolgáltatóan gyenge mások védelmére várni, ha mi magunk nem teszünk magunkért, ha mi magunk politikai pártok, nemzetközi nagyhatalmak, emberjogi szervezetek árnyéka mögé bújunk. Először magunkért kell felelősséget vállani. UGYANAKKOR: HA EGYEDÜL VAGYOK MAGAMÉRT, MIRE VAGYOK ÉN JÓ? Bölcseink itt a Jóistenre gondoltak. Arra, hogy az embernek ugyan cselekednie kell és vállalnia önmagáért a felelősséget, ugyanakkor tudnia kell azt is, hogy az FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, EGYÜTTMŰKÖDÉS, CSELEKVÉS „Ha nem én vagyok magamért, ki lenne értem? De ha egyedül én vagyok magamért, mire vagyok én jó? És ha nem most, akkor mikor?” KÖVES SLOMÓ RABBI NYITÓBESZÉDE A TETT ÉS VÉDELEM ALAPÍTVÁNY KONFERENCIÁJÁN
