Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-12-01 / 101. szám
egység | 2017 DECEMBER 30 MISPÓHE | KONYHA MISPÓHE | KONYHA egység | 2017 DECEMBER 30 A PAZARLÁS ELKERÜLÉSE EGY PAZARLÓ KORBAN Napjainkban hatalmas mennyiségben használjuk fel – és pazaroljuk el – forrásainkat. A bál táschit micvája ezért sokszor kerül veszélybe, hiszen korunk embere nagymértékben hozzá van szokva a pazarláshoz. Amikor valaki még használható ételt dob ki, azzal nemcsak magát az ételt pazarolja el, hanem a mögötte álló energiát, pénzt, vízfelhasználást, munkát is a kukába hajítja. Ha a Tóra ősi parancsolatának megfelelően nem pazaroljuk el az ehető ételt – odafigyelünk a lejárati időkre, mindig csak annyit készítünk, amennyire szükségünk van, időben hűtőbe tesszük a romlandó ételt, újragondoljuk a megunt, de még ehető ételt, illetve odaajándékozzuk olyannak, aki elfogyasztja –, akkor egyben élvezhetjük tudatosságunk ökológiai, gazdasági, valamint társadalmi hasznát is. A fenti tórai idézetet bölcseink szerint értelmezhetjük a rossz ösztönünk ellen vívott csataként is. Samson Rafael Hirsch, a XIX. századi németországi rabbi és filozófus ezzel kapcsolatban meghatározta a pazarló magatartáshoz vezető személyiségjegyeket: harag, büszkeség, egoizmus. Ahhoz, hogy az ember pazarlás nélkül élhessen, szüksége van arra, hogy ezekkel ellentétes magatartásformákat alakítson ki magában: belső béke, alázatosság és önzetlenség. Ha átgondoltan, pazarlás nélkül fogyasztunk, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb emberekké válhatunk, hozzájárulva egy egészségesebb és kiegyensúlyozottabb világ kialakulásához. A zsidó gondolkodásban igen fontos szerepet tölt be a kölcsönös felelősségvállalás koncepciója, illetve az Isten által teremtett világ védelme, így ez a micva arról szól, hogy vigyázzunk a minket körülvevő világ értékeire, és ne tegyük tönkre vagy semmisítsük meg azt, ami még használható. A parancsolat betartása a testünkre, a lelkünkre, a környezetünkre és a pénztárcánkra is jó hatással lesz. A SZÜKSÉGTELEN ROMBOLÁS TILALMA A parancsolat gyökerét Mózes ötödik könyvében találjuk: „Ha ostromolsz egy várost hosszú időn át, harcolván ellene, hogy bevedd azt, ne pusztítsd el fáját, fejszét emelvén rá, mert ehetsz róla, de ki ne vágd azt, mert ember-e a mező fája, hogy ostrom alá jusson előtted?” ( 5Mózes 20:19-20.) A talmudi rabbik ebből a tilalomból eredeztetik a szükségtelen rombolás tilalmát, vagyis azt, hogy nem semmisíthetünk meg vagy pazarolhatunk el semmit, amiből az embernek még haszna származhat, legyen az pénz, fűtőolaj, víz vagy élelmiszer. A Talmud egyik bölcse, rabbi Jismáel arra a következtetésre jutott, hogy ha a gyümölcsfákat tilos kivágni, mennyivel inkább tilalmas a termés megsemmisítése. A XII. században élt Maimonidész egyik leghíresebb művében a Misné Torában (A Tóra ismétlése) így ír: egy zsidónak tilos „háztartási javakat összetörni... betömni egy forrást, vagy élelmiszert megsemmisíteni”. Ma általánosan elfogadott vélemény, hogy az élelmiszer, illetve a víz pazarlása a bál táschit , a pazarlás tilalmá nak megszegését jelenti. Ez természetesen egyáltalán nem azt jelenti, hogy a megmaradt ételt gondolkodás nélkül meg kell ennünk, nehogy kárba vesszen. Sőt! Aki túl sokat eszik, az a saját testének is kárt okoz, vagyis a mértéktelen fogyasztás több tórai micvának is ellentmond. Beszédesen illusztrálja ezt a gondolatot a XIII. századi Spanyolországban összeállított Széfer Háchinuch (Az oktatás könyve): vallásos zsidók „nem járulnak hozzá még egy szem mustár elveszítéséhez sem, mivel a legkisebb veszteség, vagy rombolás látványa rossz érzést okoz nekik.” KÖRNYEZETTUDATOSSÁG A KÓSER KONYHÁBAN Környezettudatosság, értékek megőrzése, források tudatos felhasználása, a pazarlás kerülése – napjaink kulcsszavai. A zsidó filozófiában azonban ezek a fogalmak már évezredekkel ezelőtt jelen voltak; összefoglaló néven bál táschit nak, a rombolás tilalmának nevezzük őket. DÉNES ANNA ÍRÁSA egység | 2017 DECEMBER 30
