Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-11-01 / 100. szám
2017 NOVEMBER | egység 37 ÉCESZGÉBER „Egy közösség ereje abban mérhető le [ ... ] , hogy van-e benne erkölcsi tartás, hogy leszámoljon ezekkel a bűnözőkkel. Szembe tud-e velük nézni, egyként felsorakozva az áldozatok védelmében vagy félrenéz? Védőhálót fon-e azok köré, akik segítséget kérnek vagy az áldozatot hibáztatva a bűnöst védelmezi? ” a hamis ígéreteknek. „Az, hogy mások a fizikai szépsége det ünneplik, nem a tartalmas élethez vezető út” – írja a színésznő. Bialik néhány nap után bocsánatkéréssel fordult a közönségéhez, miután sok helyről érte az a kritika, hogy hozzáállása lenéző és áldozathibáztató. Pedig Mayim Bialiknak igaza volt. És itt most álljunk meg egy pillanatra. Amikor az illendőség és a szexuális visszaélés kapcsolatáról beszélünk, akkor első ránézésre valóban az áldozathibáztatás csapdájába esünk. Le kell szögeznünk, hogy az áldozat nem felelős a támadásért. A támadásért csak és kizárólag maga a támadó felel. Az, hogy áldozattá válunk-e, nem függ a szoknyánk hosszától, a frizuránktól vagy a pólónk kivágásától. Akkor hát miben volt igaza Bialiknak? A zsidó vallás erkölcsi szabályait cniut nak nevezzük, amit magyarra illendőségnek vagy szemérmességnek szokás fordítani. Ha a cniut kerül szóba, akkor első sorban öltözködésről beszélünk. Szoknyahosszakról, színekről, fazonokról, a kilógó bőrfelület megengedett maximális területéről. Valóban, primer szinten ezt jelenti a cniut . Valójában azonban ennél sokkal többet. A cniut egyfajta erkölcsi iránymutató: az önkifejezés megszentelt módját értjük alatta, egy visszafogott, ugyanakkor határozottan körvonalazható viselkedés- és gondolkozásmódot. A legjobb talán, ha a cniut ot úgy fordítjuk illendőség vagy szemérmesség helyett, hogy erkölcsi tartás. Ebben a kifejezésben benne van, hogy aki a cniut szerint viselkedik, az tiszteletben tartja önmagát. Az tisztában van vele, hogy a létezése több pusztán a testénél, ugyanakkor a teste szerves része az Örökkévaló által megalkotott lényének: testét és lelkét külön-külön és együttvéve is tisztelet illeti meg. Fontos leszögeznünk, hogy, bár vannak, akik kizárólag a nők öltözködése felől közelítik meg, ez az erkölcsi iránymutató a férfiakra éppúgy vonatkozik. Bár a cniut primer szintje valóban nem fog bennün ket megvédeni a 7-es buszon az illetlen közeledéstől vagy egy utcai támadástól, de jó eséllyel megvéd attól, hogy hagyjuk magunkat lealacsonyítani, hogy méltatlan helyzeteket eltűrjünk vagy, hogy hamis bálványok kelepcéjébe lépjünk. A cniut nem varázsszer. Nem vá lik tőle egycsapásra erkölcsössé egy társadalom. Sőt, ha abban a hitben ringatjuk magunkat, hogy a külső jegyeit magunkra véve sérthetetlenekké válunk, akkor bizony nagyot tévedünk. Ahogy minden társadalomban, a zsidó közösségekben is vannak, akik az erkölcs köpenyével kendőzik el erkölcstelenségüket. Van, hogy a cniut üres formaság és a szoknyahosszak uniformizálá sában ki is merül. A cniut külső jegyei az erkölcsi tartás kialakítása nélkül pusztán formaságok maradnak, és könnyen válhatnak az elnyomás eszközeivé. Ha ez az erkölcsi tartás valóban átjárja a társadalmat és kiegészül a nyílt kommunikációval, melyben nincs helye a titkok leplezésének, akkor kevesebb tere marad a ragadozóknak. Ha férfiak és nők egyaránt tisztában vannak vele, hogy a test és a lélek az Örökkévaló által megszentelt egység és egyiket sem lehet másoknak kénye-kedve szerint használni, akkor egyértelmű lesz, hogy ki a tettes és ki az áldozat. Ha pedig a felismerést a bűnös elítélése és az áldozat támogatása követi, akkor valóban tettünk valamit az erkölcsi tartásunkért. Egy közösség ereje nem abban mérhető le, hogy vannak-e benne molesztálók vagy szexuális ragadozók. Abban mérhető le, hogy van-e benne erkölcsi tartás, hogy leszámoljon ezekkel a bűnözőkkel. Szembe tud-e velük nézni, egyként felsorakozva az áldozatok védelmében vagy félrenéz? Védőhálót fon-e azok köré, akik segítséget kérnek vagy az áldozatot hibáztatva a bűnöst védelmezi? Az Örökkévaló a testünket szentnek teremtette. Senkinek nincs joga ezt a szentséget meggyalázni és önös céljaira használni. Arra kell nevelnünk először önmagunkat, aztán a gyerekeinket, hogy az integritásunk védelme, az Örökkévaló által szentnek alkotott testünk tisztelete előrébb való bármilyen evilági hatalmasság tiszteleténél, megfélemlítésénél vagy beígért jutalmánál. Ha tiszteletben tartjuk önmagunkat és tiszteletben tartunk másokat, akkor meglesz a megfelelő erkölcsi tartás a társadalmunkban, amire szükségünk van az erőszakkal szemben. Mert a hamis bálványokat csak együtt dönthetjük le.
