Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-11-01 / 100. szám
KILE | JUDAPEST ANNO egység | 2017 NOVEMBER 28 saját kezűleg vetette papírra a hitközség alapszabályát és rakta le a nagyra hivatott közösség alapjait. Ha lála után olyan nagy űrt hagyott, hogy tíz évig nem találtak megfelelő főrabbit. RABBIÜLNÖKÖK SVÁT HÓNAPBÓL A mindenkori főrabbik munkáját úgynevezett rabbiülnökök (dáján) segítették, közülük az első Oppenhe imer Simon (1751–1851 / 5611. svát 22.) volt, aki hosszú, százéves életének a felében, 1801-től szolgálta a pesti hitközséget. Csak a Tórának élt, ezt bizonyítja hagyatéka is, melyet a 200 kötetes könyvtárán kívül két kopott szekrényből, egy asztalból, egy kanapéból és az ezüstórából állt. Brill Azriel (1778-1853 / 5613. svát 25.) 1813-tól Oppenheimerrel együtt volt dáján. Egyenes ember volt, kiváló bíró, aki nem ismerte a részrehajlást – melyről sírverse is megemlékezik: „Igazsággal ítélt szegények felett, de kimondta az igazat a nagyok előtt is”. Brill rabbi felügyelete mellett működtek a – Münz által sokat kritizált – kóser éttermek és ivók is, melyek akkoriban sorban nyíltak meg Pesten. Az előző kettővel együtt tevékenykedett Kunitzer Mózes (1774-1837 / 5597. svát 27.), ki kezdetben a szülőföldjén, Óbudán, majd később Breslauban tanult először hagyományos zsidó, majd modern egyetemi keretek között. Hazatérése után kereskedőnek állt, ám folytonos kudarcok után 1828-ban végleg csődbe ment, ekkor mankóként jött neki a pesti rabbiülnök pozíció és a budai rabbiszék. Kunitzer mindkettőt elfogadta, és haláláig már rabbiként működött. Kunitzernek egyébként több munkája is megjelent, melyekkel hol az akkori reformzsidóságot, hol pedig a hagyománypáriakat sokkolta. Leghíresebb munkája a Ben Johai (Bécs, 1815) hatással volt a későbbi Talmud-kritikai iskolára. 1826-ban Wahrmann rabbi halálával szinte egy időben nyitották meg a haladóbb gondolkodású zsidók az úgynevezett Kultusztemplomot az Orczy-ház egyik udvarán. Rabbi és hitszónok hiányában – akkori feljegyzések szerint ugyanis Oppenheimer és Brill rabbik, amilyen kiváló bírók voltak, annyira kevéssé voltak a retorika mesterei – a pesti haladó zsidók közössége Bach József (1784-1866 / 5626. svát 18.) Talmudistát hívta meg hitszónoknak. BACH FELRAGYOGÁSA, HANYATLÁSA ÉS MEGDICSÕÜLÉSE Bach szintén Óbudán született, ott mélyedt el a Tóra és a Talmud köny veiben, majd Csehországban böl csészetet és matematikát tanult – leveleit egyetemi végzettségéhez mér ten szignózta: „Dr. der Phil. der höheren Mathesis Magister”. Ám képzettsége ellenére, miután hazatért, Kunitzerhez hasonlóan ő is kereskedőnek állt, majd tönkrement – ekkor jött kapóra neki is a pestiek megkeresése. Bach lett a pesti hitközség első hivatalos hitszónoka, ki ékes, irodalmi német nyelven – időnként magyarul – tartotta beszédeit, melyeket gyakorta a más vallásúak is elmentek meghallgatni. 1836-ban viszont fordulat következett be a pesti zsidók életében: tíz év után végre főrabbit választottak Schwab Löw (1794-1857 / 5617. niszán 9.) személyében, ki szintén magával ragadó szónok volt és talán a magasabb rangja miatt, talán nem, de a hallgatóság őt kezdte preferálni. Bach háttérbe szorult, ezért a felmondását helyezte kilátásba, de végül a helyén maradt, sőt túlélte Schwab főrabbit és megérte az újat is, Meisel Farkas Alajos (1815-1867 / 5628. kiszlév 3.) személyében. Bach elismerése végül a legmagasabb helyről érkezett: 1861-ben Ferenc József császár arany érdemkereszttel tüntette ki a sokéves munkájáért. A NYOLCADIK RABBI A Váci úti rabbisort Wahrmann Jehuda (1792-1868 / 5629. kiszlév 1.) zárta, az első pesti főrabbi elsőszülött fia. Más dájánokhoz hasonlóan az ifjabbik Wahrmann rabbinak is volt több rosszul sikerült – posztó, majd olaj – üzlete, mely felhagyásával a hagyományos zsidó oktatásban lelt otthonra, ő járt ki hittant oktatni a gimnáziumokba is. 1851-től haláláig volt rabbiülnök. TÖRTÉNELMI ESEMÉNYEK LENYOMATA A rabbisírok mellett a temetőben megkülönböztetett helyen állt az 1831-es kolerajárvány áldozatainak emlékműve és tőle jobbra egy cedáká-gyűjtő szögletes márványoszlop. A fertőzésekben Magyarországon körülbelül negyedmillió ember halt meg, közöttük zsidók is, igaz, az Jakobovits és felesége sírja
