Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-11-01 / 100. szám
2017 NOVEMBER | egység 23 OKTATÁS | KILE VADÁSZI NIKOLETT, TANULÓ hogy ellenállásba ütköznek-e, van-e bátorsága a túlsó oldalnak arra, hogy nemet mondjon. De ezeket a konfliktusokat az ember nem úgy kezeli, hogy a kamasz gyerekek rosszak, mert tudjuk, hogy e mögött az van, hogy kipróbálnak engem, de igazából mindig örömmel konstatálják, ha megoldjuk a konfliktusokat. Ezért amikor be leme gyünk egy konfliktusba, tud nunk kell, hogy milyen megoldással fogunk ki jönni belőle, amit a gye rek el tud fogadni, ami építeni fog ja őt. Ez tényleg na gyon sok mun kát igényel, nagyon sok odafigyelést, nem kell megvárnom, hogy a gyerek kiboruljon, hanem észre kell vennem, hogy valami baja van, mert akkor sok esetben meg tudjuk előzni a nagyobb problémát. – Lesz ehhez türelmük? – Természetesen. Azt szoktam erre mondani, hogy a gyereket nem lehet a gyerek nélkül tanítani. Szeretnie kell azt a folyamatot, amiben van, mert különben hihetetlen energiát igényel a vele való munka. Miért fektessen a gyerek fölöslegesen energiát abba, hogy ellenáll, én pedig abba, hogy megtöröm az ellenállást? Azért vagyunk itt, hogy együtt csináljunk jó dolgokat, ehhez az kell, hogy örömmel menjek be az órákra, és a gyerek örüljön, ha meglát engem. – Hogy találtál rá a Maimonidész Gimnáziumra? – Kaptunk egy újságot, amiben reklámozták az iskolát. Ekkor én már közgazdasági szakközépiskolába jártam, de valami új helyet szerettem volna keresni magamnak, mert nem vált be, ahová jártam. Az, hogy ez a gimnázium két tanítási nyelvű, nagyon jó lehetőség. És érdekelt a zsidóság is. Itt kis létszámú osztályokban tanulunk, ami eleinte furcsa volt, és negatívumnak vettem. De most már sokkal jobbnak tartom, nem csak a tanulás szempontjából. Az egész barátságosabb. – Vallásos családban élsz? – Nem. Csak a származásunk okán az érdeklődés van bennünk. – Ebben az iskolában egyszerre vannak jelen a világi és a vallásos értékek, és nagy hangsúlyt fektetnek a zsidó közösség-építésre. Nem vallásos családból érkezvén milyennek élted meg itt az első napokat? – Az első napok furcsák voltak, mert én még nem voltam zsidó közösségben. Viszont nagyon jól fogadtak engem, attól függetlenül, hogy nem vagyok vallásos, és ez nagyon szimpatikus volt. – A szüleidet is be tudod vonni a gimnáziumon keresztül a közös programokba? – Igen, a vallás is érdekli őket, így az ünnepi programokban ők is részt vesznek, ha ráérnek. Amit itt megtanulok, a szü leimnek is tovább tudom adni. – Hogy néz ki egy átlagos napod itt az iskolában? – Reggel imával kezdünk. Utána vannak az órák. Az utolsó mindig a testnevelés. Heti 16 órában tanulunk angolt. Úgy veszem észre, hogy sokkal jobban megy, mint az előző iskolámban. kola számára, hogyan tud érdekes lenni. Sok EU-s országban gyakorlatilag már nincs tankönyv, mert minden fönt van az interneten és interaktív módon tanulnak a gyerekek. Reméljük, hogy nekünk is nagyon sok minden a rendelkezésünkre áll majd ebből az idő előrehaladtával, hogy tényleg hatékonyak legyünk és sikeresek. – A gimnáziumi évek egybeesnek a kamaszkorral, ami nem könnyű időszak a fiatalok életében. Miben tud az iskola nekik segíteni, hogyan tudják kezelni az identitáskeresést és lázadást? – A kamaszok lázadnak, mert meg kell keresniük önmagukat. Elrugaszkodnak abból a helyzetből, amiben éltek, megnézik kívülről, de ha jól csinálta a szülő és az iskola, akkor visszatérnek oda, mert onnantól már ők választják azokat az értékeket. A megoldás egyszerű: szeretni kell a gyereket. Azért, mert kamasz lett, nem lett egy másik gyerek. El kell fogadni őket, ami persze nem azt jelenti, hogy az ember mindent elnéz, mert az nem jó. A gyerekek azt várják ebben a korban, hogy legyen ellenfél a túlsó oldalon, tehát ők szándékosan kipróbálják, www.zsidogimnazium.hu info@zsidogimnazium.hu 1036 Budapest, Pacsirtamező utca 21. Telefon: +36 30 990 3694
