Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-11-01 / 100. szám
2017 NOVEMBER | egység 21 OKTATÁS | KILE „SZERETNI KELL A GYEREKET” DR. MAJOROS MÁRIÁval, a Maimonidész Gimnázium matematikatanárával és pedagógiai programkoordinátorával beszélgettünk arról, hogy miben különbözik az első tanévét megkezdő új középiskola a hagyományos állami oktatástól, valamint a többi zsidó iskolától. ÓNODY-MOLNÁR DÓRA ÍRÁSA találni ahhoz, hogy ő is megértse. Az oktatás során minél többet szeretnénk felhasználni abból, ami a világon elérhető, hozzáadva a saját tehetségünket és tudásunkat annak érdekében, hogy a gyerekeknek boldog gyerekkoruk legyen, miközben kiváló eredményeket képesek elérni. Ahhoz, hogy valaki sikeres tanulóként gondoljon magára, nem elég ismételgetni, hogy milyen ügyes, mert ezt egy gyerek se hiszi el, hanem olyan helyzetet kell teremteni, amelyben tényleg azt éli meg, hogy meg tudja csinálni, meg fogja oldani, képes rá, ez az ő eredménye. – Miben különbözik a Maimonidész Gimnázium a többi gimnáziumtól? – Mindenekelőtt természetesen abban, hogy ez egy zsidó iskola. Másrészt lehetőségünk van arra, hogy ki küszöböljük azokat a hibákat, ame lyet a rendszerváltás után alakult ren geteg alapítványi iskola egy része kez detben elkövetett. – Melyek voltak ezek a tipikus hibák? – Inkább pozitív módon fogalmaznám meg: ugyanúgy, mint a többi ala pítványi iskola, mi is kiscsoport ban képzeljük el a fejlesztést, na gyon jó infrastrukturális körülmé nyek között, ugyanakkor ez az is kola megpróbál újat hozni abban, hogy nagy hangsúlyt fektetünk a gye rekek értelmi fejlődésének sajátosságaira. A magyar közoktatást az jellemzi, hogy lényegesen több gyerekről mutatja ki, hogy tanulási vagy magatartási problémákkal rendelkezik, mint az összes többi euró pai országban. Körülbelül 20-30-szoros a mutató. Ez összefügg azzal, hogy nagyon egyoldalú a magyar oktatás: ha a gyerek gon dol kodása épp szinkronban van az adott megközelítéssel, akkor meg érti, amit tanítanak, de hogyha nem, akkor az elmaradásként vagy hiányosságként értelmeződik. – A legtöbb iskolában a hagyományos frontális oktatási módszert sem sikerült még mindig meghaladni, a tananyag pedig tele van zsúfolva olyan lexikális anyaggal, aminek a megtanítását képtelenség belesűríteni 45 perces időkeretbe. Más kérdés, hogy nem is érdemes. – Magyarországon 1977-ben bevezettek általánosan egy új tantervet, aminek az volt a lényege, hogy a gon dolkodásképesség fejlesztését kö vetően lényegesen nagyobb ismeretanyag tanítható meg. Ugyanakkor azt, hogy a gondolkodásfej lesz tés pontosan mit jelent a gya kor latban, a mai napig nem tudták definiálni, akik ezt kitalálták. A végeredmény az lett, hogy iszonyatos mennyiségű lexikális anyag került be az iskolába, amivel sem a tanár, sem a gyerek nem tud megbirkózni. A Maimonidész Gimnázium abban próbál lényegesen jobb lenni, hogy valóban kihasználja a gondolkodásfejlesztés lehetőségeit. Ennek megléte nagyon egyszerűen mérhető például azzal, hogy milyen arányú a gyerekek lemorzsolódása, hány gyerek kínlódik az iskolában stb. Ha volt gondolkodásfejlesztés, akkor kevés, ha nem volt, akkor sok. – Említette, hogy alternatív pedagógiával dolgoznak. A kiscsoportos foglalkozás mellett mik ennek a jellemzői? – Az interaktív oktatás és a multiszenzoros szemléltetés hasonlóan fontos jellemzők. Utóbbi alatt az értendő, hogy több érzékszervet céloz meg egyszerre az oktatás. Így a különböző tanulási stílussal rendelkező gyerekek közül mindegyik meg fogja találni azt a pontot, ahol be tud kapcsolódni a megértésbe, ahonnan indulva fel tudja építeni a fogalmait. Ha azt érzékeljük, hogy az egyik gyerek nem ért meg valamit, akkor nem abból indulunk ki, hogy biztosan buta, hanem megpróbáljuk megérteni a gondolkodását, és igyekszünk pedagógiai eszközöket MAJOROS MÁRIA • FOGLALKOZÁSA: matematikatanár, nyelvész, pszichológus, a Maimonidész Gimnázium oktatási koordinátora. Az „Oktassunk vagy buktassunk” című könyv szerzője (Calibra, 1992) NÉVJEGY
