Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-11-01 / 100. szám
egység | 2017 NOVEMBER 8 HOHMECOLÓ | KÖZÉLET egyáltalán nem biztos, hogy ezeknek a csoportoknak az eredményeink ben megjelenő, egy máshoz viszonyított aránya meg fog felelni a valóságos arányoknak. Ez zel együtt hihetetlen mennyiségű tu dományos és stratégiai szempontból is értékes információt fog az adatbázis tartalmazni. – Mely csoportokat tekintették relevánsnak a felmérés alkalmával? – Le kell szögeznem, hogy számos szem pont alapján lehetséges csoportokat képezni egy ilyen elemzés so rán. Mi az életkori csoportokat te kintettük fontosnak, valamint az affiliált/részben affiliált/nem affi liált zsidók csoportjait különböz tet tük meg, illetve a zsidó hagyományhoz való viszony szerint kép zett csoportokat. Ez utóbbiakat úgy, hogy egy kétgenerációs modellt használunk, és azt nézzük, hogy a szülők generációjához képest a mostani generációban milyen mértékben van jelen a vallási, kul turális tradíció számos eleme. Vannak, amelyek folyamatosan jelen vannak, olyanok, amelyek már a szülőknél sincsenek meg, illetve olyanok is, amelyek csak a mostani nemzedékben jelentek meg. Itt egyébként egy furcsa mintázat figyelhető meg. A legidősebbek, akik 1940-50-ig születtek, sokkal többet tudnak a zsidóságról, mint azok, akik 1950 és 75 között születtek, mert olyan családokban, helyen éltek és olyan iskolákba jártak, ahol a hagyományok még több-kevesebb intenzitással jelen voltak. Annak a generációnak az esetében pedig, amely mondjuk 1975 után született, és amelynek a tagjai a rendszerváltás idején, vagy azután jártak iskolába, egyfajta visszafordulást tapasztalunk a tradíciók, vagy legalábbis azok ismerete felé. Ez már az előző kutatásunk idején is látszott. Talán ennél is érdekesebb, hogy megjelent egy olyan fiatal, tradíció-folytonos csoport, amely a visszatérő szülők által követni kezdett hagyományokat viszik tovább ma már felnőtt gyermekeik. – A zsidóság definíciójának számos, egymással kibékíthetetlen meg - közelítési módja ismert. Önök mi alapján határozták meg a mintába bekerülők körét? – A law of return, mínusz a nem zsidó családtagok. Mi így közelítettünk a kérdéshez, ugyanis a lehető legszélesebben akartuk definiálni a megkérdezettek körét. Ezért azt mondtuk, hogy aki a visszatérési törvény értelmében bevándorolhat Izraelbe, és ott állampolgárságot kaphatna, az részt vehet a felmérésben. Ugyanakkor nem számítottuk a körbe a nem zsidó családtagokat, akik a törvény szerint szintén jogosultak állampolgárságot kérelmezni. Erre azért volt szükség, hogy minden csoport megfelelően nagy számban képviselve lehessen a mintában. – Nagyjából hányan lehetnek ma Magyarországon azok, akik a felállított szempontok alapján zsidónak számíthatnak? – Ezt az adatok véglegesítése előtt nem tudom pontosan megmondani, de a tanulmányban demográfiai extrapolációkat is fogunk közölni, hogy érzékelni lehessen, mekkora lehet a különbözőképpen definiált zsidó népességek aránya Magyarországon. A régi kutatásban szerepelt egy demográfiai tábla 2000-ig, és ezt most meghosszabbítjuk 2015-ig. Az biztos, hogy a zsidóság létszáma csökken, egyfelől a már említett és elsősorban a fiatalokat érintő elvándorlás, másfelől a gyermekvállalási szokások változása, illetve a gyermekvállalás időpontjának általános felfelé tolódása miatt. Legutóbb minimum 60 ezerben, illetve maximum 80 ezerben ha tároztuk meg a háláchikusan zsi dók körét. Ha az apai származást is fi gye - lembe vettük, a becsült lét szám 80-125 ezer között volt. Egyet len zsi -dó nagyszülőt meghatá rozva a be kerülés kritériumaként, 160-180 ezer körülire tettük az érintett né pesség létszámát. Az extrapolált összlétszám mindenesetre va lószínűsíthetően csökkenni fog. – Hogyan változott az elmúlt majdnem két évtizedben a magyarországi zsidók identitása? Mi áll jelenleg a saját zsidóságukhoz fűződő viszonyuk fókuszában, történt-e valamiféle elmozdulás a legutóbbi mintavétel óta? – Sajnos egyelőre ezzel kapcsolatban sem tudok pontos adatokkal szolgálni, de az elmondható, hogy a ’99-es kutatás alkalmával az látszott, hogy az identitás tartalmában a szubjektív tényezők játsszák a nagyobb szerepet. A zsidósághoz való kapcsolódás érzése, a család, illetve a családot ért üldöztetések emléke, valamint a holokauszt traumája. Az az érzésem, hogy ez így is maradt. De hangsúlyozom, ez majd csak az adatok teljes feldolgozását, kiértékelését követően jelenthető ki biztosan, egyelőre a benyomásaimról tudok csak beszélni. Ugyanígy ki lehet jelenteni, hogy a zsidók többsége a fővárosban él, esetleg nagyobb egyetemi városokban. A magas iskolázottság is megmaradt. Valószínűleg a vegyes házasságokban élők aránya sem változott jelentősen, bár elképzelhetőnek tartom, hogy a legutóbbi mérték, ami átlagosan 50 százalék körül volt, a fiatal generációkban – valamelyest csökkenhetett. Ezt persze még nem merem kijelenteni, de alig két hónap múlva, amikor hozzáférhetővé tesszük és értékelni is tudjuk az eredményeinket, már pontosabban fogunk látni ebben a kérdésben is. Fontos még megemlíteni, hogy azok, akik vállalkoztak arra, hogy interjút adjanak – de ez szigorúan szubjektív benyomás – különösen a fiatalabb generációk, jóval kevesebb gátlással és sokkal nyitottabban beszéltek a zsidósággal kapcsolatos gondolataikról, tapasztalataikról.
