Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-11-01 / 100. szám
egység | 2017 NOVEMBER 6 HOHMECOLÓ | KÖZÉLET dalommal. A kutatási beszámolót magyarul és angolul is kiadtuk, mi több, egy könyv is megjelent az eredményeinkről a Múlt és Jövő kiadásában, amelyben bizonyos résztémákat meglehetősen részletesen feldolgozva publikáltunk. Ez persze mind nagyon szép és jó, de időközben eltelt csaknem két évtized, és nagyon sok minden megváltozott azóta. Feltételeztük, hogy a mai magyar zsidó társadalom másképpen néz ki ahhoz képest, amit akkor vizsgáltunk. Bizonyára nemcsak a szociológusokat mindig legjobban érdeklő, ún. kemény adatok térnek el a korábban felvettektől, hanem a figyelmünk középpontjában álló népesség másként viszonyul a nagy, zsidóságot érintő kérdésekhez is. De hogy pontosan miként, azt senki sem tudta már. Ez volt a legfontosabb indoka annak, hogy miért gondoltam úgy, meg kellene ismételni a vizsgálatot. De volt egy másik szempont is: 17-18 év alatt átalakult a zsidó intézményes élet, új szervezetek jelentek meg, miközben a régiek egy része nincs jelen többé. Ezek a szervezetek joggal szeretnék megtudni, milyen stratégiákat kövessenek a következő évtizedben, ki a célközösségük, az elérni kívánt csoportok hogyan vélekednek az eddigi tevékenységükről, szükséges-e ezen változtatni valamit és így tovább. Azonban a nagy, stratégiai döntések meghozatalához szintén nem álltak rendelkezésre a szükséges adatok. A megismerés célja és a szervezeti szempontok tehát együttesen indokolták azt, hogy elinduljon egy új hulláma a kutatásnak. Szerencsére a Magyarországon tevékeny zsidó szervezetek megértették és magukévá tették a célkitűzést és konzorciumi formában összedobták a vizsgálathoz szükséges pénzösszeg legnagyobb részét. A szervezetek között az EMIH, illetve a TEV, a Mazsihisz, a Lauder Alapítvány, a Szochnut, a Joint és a Szombat Alapítvány egyaránt szerepel. – A zsidósággal foglalkozó, átfogó és sokat idézett kutatásuk majdnem húsz éve jelent meg. Miért döntöttek most úgy, hogy ideje megismételni a vizsgálatot? – 1999-ben készült el a magyarorszá gi zsidóságot vizsgáló kutatás első verziója, ami azért most már tizennyolc éve volt. Az volt akkor a célunk, hogy véletlenszerű és nem is teljesen megbízható forrásból származó információk helyett jöjjön létre egy olyan, megbízható adatbázis, amely átfogó képet ad a Magyarországon élő zsidóságról. Azt az igényt próbáltuk meg kielégíteni, hogy végre legyen szociológiailag hiteles és adatokkal alátámasztható kép arról, hogy hol helyezkednek el a zsidók a mai magyar társadalomban. Másrészt arra igyekeztünk választ kapni, hogy milyen értelemben tekintik magukat zsidónak, azaz mi a zsidóság tartalma számukra, mit gondolnak a világról, amiben élnek és miként érzékelik a kapcsolatukat a nem zsidó társa-A KIVÁLASZTOTT NÉP Magyarországon utoljára alig egy évtizeddel a rendszerváltás után, 1999-ben készült szociológiai felmérés a zsidóságról. Az akkori, nagyszabású kutatást vezető Kovács András szociológusprofesszor, a Közép-európai Egyetem Zsidó Tudományok Programjának első embere tavaly döntött úgy, hogy ideje ismét feltérképezni a hazai zsidóság jellemzőit, saját hagyományaikhoz, a vallásossághoz és a többségi társadalomhoz fűződő összetett viszonyrendszerüket. A kutatócsoport tagjai jelenleg az adatok összesítésénél, értelmezésénél tartanak, eredményeiket várhatóan egy-két hónap múlva fogják ismertetni a közönséggel. A jelentős részben az EMIH által támogatott kutatás módszertanát kialakító és a tudományos munkát az elejétől fogva irányító, nemzetközileg ismert egyetemi tanárt, KOVÁCS ANDRÁS t a felmérés körülményeiről, jelenlegi állásáról kérdeztük. RÉTI JÁNOS ÍRÁSA Fotó: Demecs Zsolt
