Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-09-01 / 98. szám
JIDDISKÁJT | HÁLÁCHÁ egység | 2017 SZEPTEMBER 22 1 3Mózes 19:28.; 2 A bálványimádás és a vele kapcsolatos szokások tilalmának törvényei 12:11.; 3 Talmud, Mákot 21a. és RITVÁ kommentárja uo ., Tur, Jore déá 180. fejezet eleje; 4 Igrot Mose responsum Jore déá 2. kötet 53. fejezet; 5 169:1. Alapja: Sulchán áruch JD 180:1. és SáCH 1.; 6 Idézi a Pitché tsuvá uo. 1. Lásd még Talmudic Encyclopedia (héber) 33. kötet 334. oldal; 7 Talmudic Encyclopedia uo.; 8 Uo. 3.; 9 Pitché tsuvá és Talmudic Encyclopedia uo.; 10 SáCH uo. 2.; 11 Löhorot Nátán responsum 8. kötet 72. fejezet; Sziách hászáde 2. kötet, Pátsegen háktáv 68:1. oldal; 12 Löhorot Nátán uo.; 13 Böcél háchochmá 5. kötet 82. fejezet; 14 Chásuké chemed, Pszáchim 75b.; 15 A kérdést tárgyalja Yáir Chádád: Dövárechá Jáir responsum 5. kötet 36. fejezet; 16 Srágá háméir responsum 8. kötet 45:9., lásd még uo. 46. fejezet; 17 Lásd Rási kommentárjá ban uo., Pátsegen háktávuo. 1. fejezet, Journal of Halacha and Contemporary Society, 36. szám 111-113. oldal 18 Sulchán áruch JD 231:2. RöMÁ; SÁ RSZ, Hilchot nizké guf vönefes 4.; 19 Chásuké chemed, Pszáchim 75b.; Löhorot Nátán uo.; 20 Bömáré hábázák responsum 5. kötet 78. fejezet; 21 Minchát Jichák responsum 3. kötet 11. fejezet; 22 Sulchán áruch OC 27:1., 6.; 23 Báér hétev a SÁ hoz uo. 11.; 24 SÁ uo. 75. fejezet, 5Mózes 23:15. alapján; 25 Böcél háchochmá uo. 81. fejezet; 26 SÁ JD 276:9. 5Mózes 12:3–4. alapján; 27 Sábát 120b.; 28 Binján Áv responsum 5. kötet 56. fejezet. Lásd még Ét Joszéf – Mésiv mispát responsum 19. fejezet; 29 Lásd még Chátám Szofér responsum 6. kötet 8. fejezet; 30 15. kötet 56. fejezet; 31 Táhárát hábájit 3. kötet 33–34. oldal. Lásd még Encyclopedia of Medicine and Jewish Law (héber) 6. kötet 35. oldal, Or Jiszráél rabbinikus folyóirat 15. szám 16–30. oldal; 32 Kinján Torá responsum 6. kötet 10. fejezet. Lásd még Zvi Ryzman írása: „Káákuá bizroo sel kohén” in: Hamayan , 5776. niszán 60–67. oldal; 33 4Mózes 6:24–26., Sámuel imája – Zsidó imakönyv 360–361. oldal; 34 SÁ OC 128:30.; 35 SÁ RSZ uo. 36.; 36 Uo. 31.; 37 Lásd SÁ uo. 23.; Nité Gávriél, Jom tov 2. kötet 74:10.; 38 Nité Gávriél uo. 11.; Háláchot unminhágé Chábád 69. oldal; 39 Lásd Jodi Rudoren: „Proudly Bearing Elders’ Scars, Their Skin Says ‘Never Forget’”, in: New York Times , 2012. szeptember 30.; 40 Jálkut Midrásim 1. kötet 216. oldal 2.; 41 39. évfolyam 6. szám, 5725. 1ádár, 10. oldal, a Mimáámákim responsum könyve alapján, 4. kötet 22. fejezet. Lásd még uo. 1. kötet 27. fejezet végén; 42 5Mózes 25:17–19.; 43 SÁ OC 301:23. RöMÁ; 44 16. évfolyam 4. szám, 5725. 1ádár, 3–5. oldal; 45 Sévet háKöháti responsum 5. kötet 154. fejezet végén; 46 Chásuké chemed uo. Lásd még Zerá emet responsum 3. kötet 111. fejezet. túlélőnek, aki hajlandó volt eltávolíttatni a karjáról az auschwitzi számot. Egy nő Ephraim Oshry rabbihoz (1914–2003) fordult azzal a kérdéssel, hogy szabad-e részt vennie ebben a programban. Oshry rabbi, aki élete során négy kötetet jelentetett meg a Holokauszttal kapcsolatos háláchikus kérdésekről (magyarul Mélységből kiáltok címmel jelentetett meg belőlük gyűjteményt a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Egyesület) a Hápárdész című, New York-ban meg jelenő rabbinikus folyóiratban41 je lentette meg válaszát. baton. Mint mondja, a zsidóknak büszkeség, ha túlélik az üldöztetést és az elnyomás ellenére továbbra is vállalják a zsidóságukat. Azonban a másik New York-i háláchikus folyóiratban, a Hámáor ban44 , a lap főszerkesztője, Amsel Méir rabbi (1907–2007) erősen támadta Oshry rabbi véleményét. Szerinte, bár fontos megemlékezni a nácik által elkövetett borzalmakról, de minden logikát nélkülöz ezért megtiltani egy nőnek, akinek szüksége van a pénzre, hogy eltávolítsa magáról az auschwitzi számot. Nem lehet arra kötelezni az embereket, hogy a gonoszra való morális emlékezés miatt veszteség érje őket. Ráadásul előfordulhatott, hogy valakinek elviselhetetlen lelki fájdalmat okoz a gondolat, hogy egész életén át viselnie kell a számot a karján: ilyen esetben nem lehet megtiltani, hogy éljen a lehetőséggel és megszabaduljon a tetoválástól. Mindezzel együtt én magam nem ismerek egyetlen holokauszt-túlélőt sem, aki eltávolíttatta volna a tetovált számát, és édesanyámat, aki maga túlélő, szintén hiába kérdeztem, ő sem ismer egy ilyen embert se. Sámáj Kehát Grosz Jeruzsálemben élő rabbi azt írja45 , hogy túlélők azzal magyarázták a ragaszkodásukat a számokhoz, hogy majd életük végén, amikor az égi bíróság előtt állnak, bemutathassák, mint a zsidóságuk miatti szenvedéseik bizonyítékát, ezzel biztosítva maguknak az isteni kegyelmet. Úgy vélte: meg kell hagyni a nácik által megbélyegzésnek szánt tetoválásokat, tilos eltávolíttatni azokat. Véleményét arra a tevőleges micvára alapozta, miszerint meg kell emlékeznünk az őseinkre támadó Ámálék törzsről42 . A nácik gonoszságának emlékéül megőrzött számok könnyebbé teszik ezt a fajta emlékezést. Mindezeket alátámasztandó idézi azt a háláchát 43, miszerint a zsidóknak kötelezően viselendő megkülönböztető jelet szabad sábeszkor a ruhára tűzve hagyni, mert ruhának számít és nem cipelésnek, ami amúgy tilos szom-A huszadik század rémtettei után különös rossz konnotációi vannak a tetoválásnak a zsidóság számára
