Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-06-01 / 96. szám
egység | 2017 JÚNIUS 22 „Új korszak kezdődött, amelyben végre büszkén lehet zsidóként élni” Milyen célokkal érkeztek Szlová kiá ba a kinevezésük idején, és mi lyen kihívásokkal kellett akkor szembenéznie a zsidó közösségnek? Amikor 1993ban megérkeztünk, legfőbb küldetésünknek azt tekintettük, amit a Lubavicsi Rebbe, Mena chem Schneerson rabbi – emléke le gyen áldott – bízott küldötteire világszer te. Mégpedig azt, hogy biztosítsuk a lehetőséget minden zsidó számára, hogy megismerhessék és megtapasztalhassák az eredeti judaizmust, és arra örömmel, saját szellemi örökségük részeként tekintsenek. Amikor először jártunk itt, sokként ért bennünket a zsidó közösség kis létszáma; aminek többségét idős emberek alkották, akiken félelem jelei látszódtak, ha a zsidó származásuk felmerült. Átélték a Holokausztot vagy a kommunizmust, esetleg mindkettőt – és ez maradandó, jól látható nyomokat hagyott a világnézetükön, viselkedésükön és különösen a zsidó identitásukon. Nemcsak a vallásukról féltek beszélni, de igyekeztek elkerülni mindent, ami miatt zsidóknak „címkézték” volna őket, vagy a körülöttük élőktől bárhogy megkülönböztették volna őket. Valójában a csoport számára, amit ma már a közösségünknek nevezünk, a judaizmus egyet jelentetett a Holokauszttal, az üldöztetéssel, kigúnyolással, temetésekkel és megemlékezésekkel, csupa negatív dologgal. Az eredmény – érthetően – egy rendkívül asszimilált, bizonytalan zsidóság lett, amely tagjai amúgy ösztönösen érezték, hogy a judaizmus valójában értéket jelent, de az mégis megfoghatatlan maradt számukra. A másik és még nagyobb meglepetést pedig az jelentette, hogy miután a határokat ideiglenesen megnyitották 1968ban, a zsidóságnak csaknem egy teljes generációja elhagyta az országot. Emiatt a szüleink generációja, és így a saját és gyermekeinké is szinte teljesen hiányzott az országból. Mindezért kez detektől két dolgot tűztünk ki fő cél ként: egyrészt felkeresni a zsidóság fia talabb generációját – azokat, akik esetleg asszimilálódtak vagy „rejtőzködtek”, de a figyelmünkre, törődésünkre vágytak. Másrészt pedig minél nagyobb nyilvánosság előtt végezni a tevékenységeinket, hogy kifejezzük: új korszak kezdődött; egy olyan korszak, amelyben nincs többé ok a félelemre, hanem büszkén lehet zsidóként élni – nemcsak Jeruzsálemben, Londonban vagy Brook lyban, hanem Szlovákiában is. Hány fős ma a közösség, amelyet vezetnek és mekkora a zsidóság létszáma Szlovákiában? A közösségünknek hivatalosan közel 500 tagja van, többségében az idősebb Baruch Myers rabbi és felesége, Chanie 1993-ban az Amerikai Egyesült Államokból érkezett Szlovákiába a Chábád Mozgalom képviseletében. Az ország főrabbijaként Myers rabbi családjával a pozsonyi zsinagógát látogató zsidók számára nemcsak a vallási, hanem a közösségi életet is felvirágoztatta. A közösség mára több száz főssé növekedett és a szlovák fővárosban található központ a zsidóság világítótornyaként működik, színes programokkal és közös ünnepekkel várják a tagjaikat. Munkájukról és terveikről a rebbecen mesélt lapunknak. HORVÁTH IVETT ÍRÁSA A mai Szlovákia területén élő zsidó közösségek éppolyan sokfélék, mint maga az ország, történelmük összefonódik a térség sokféle nemzetiségének történetével. Az első zsidó közösség Pozsonyban alakult meg a 13. század végén. A Mohácsi vész után sok városból kiűzték a zsidókat a régióban. Ezek a közösségek a 17-18. század fordulóján kezdtek el csak újjáalakulni. Ekkor Morvaországból, Galíciából és Ausztriából költöztek ide zsidók. A régióban a 19. századra megerősödtek a zsidó közösségek, leginkább az ortodox irányultságú közösségek voltak jellemzőek. Pozsonyban a Chátám Szofer (Schreiber Mózes rabbi) vezetésével világhírű jesiva működött. Az I. világháború után a térségben – mely ekkor Csehszlovákiához tartozott – megerősödött a zsidó nacionalizmus, nagy népszerűségnek örvendtek a cionista eszmék. Ez különösen hangsúlyossá vált ’30-as években a szlovák nacionalizmussal párhuzamosan megerősödő antiszemitizmus miatt. A II. világháború alatt a régióból mintegy 107 ezer zsidót deportáltak, mind a magyar, mind a szlovák területekről. A nagyjából 30 ezer túlélő nagyrésze Izraelbe emigrált. Napjainkban körülbelül 3000 főt számlál a közösség. ZSIDÓK POZSONYBAN
