Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-05-01 / 95. szám
egység | 2017 ÁPRILIS-MÁJUS 32 ÉCESZGÉBER MIÉRT (NE) CSINÁLJAM? LÉTEZHET-E ERKÖLCS VALLÁSOS MEGGYÕZÕDÉS NÉLKÜL? Az erkölcs és a vallás kapcsolata a rendszerbe foglalt vallásos gondolkodás kezdetei óta foglalkoztatja a bölcselőket. A természetes vallás és az erkölcsi gondolkodás kapcsolatát általában az ókori görög filozófia sem vitatta, a kinyilatkoztatott, monoteista vallások bölcseleti iskoláit pedig a kezdetektől fogva áthatotta a két szempontrendszer azonos gyökerét illető meggyőződés. Az újkor hajnaláig kevesen feltételezték, hogy erkölcsi dilemmák egyáltalán megfogalmazhatók vallási koncepciók használata nélkül. Ez még akkor is így van, ha a középkori természetjog részletekbe menően kidolgozott egy olyan, észérvekkel igazolható normarendszert, amely sokak szerint képes a kinyilatkoztatástól függetlenül, örök, tehát változatlan elvek felmutatásával elvezetni az isteni igazságig. RÉTI JÁNOS ÍRÁSA A két terület távolodása egymástól mindenesetre feltartóztathatatlanul vezetett a francia forradalom felfordulásán át a teljesen független, „humanista” erkölcs megjelenéséig, a társadalmak világivá válásához vezető szellemi áramlatok járulékos következményeként. Ez a folyamat azonban csak tovább gyarapította az erkölcsös cselekvő előtt tornyosuló dilemmák sorát. Nem elég, hogy a mind nyitottabb társadalmakban jelentősen megnőtt az eldöntendő, erkölcsi természetű kérdések sora (klónozás, melegházasság stb.), de még a döntéseket korábban megalapozó, megfellebbezhetetlen tekintélyre, az Isteni Akaratra sem hivatkozhatunk többé. De vajon honnan eredhetnek akkor a döntéseink? Ha nem fogadjuk el, hogy minden a puszta véletlen eredménye, akkor a bennünket körülvevő világ feltérképezése szükségképpen elvezet minden ősokának felismeréséig. Amikor tudatára ébredünk annak, hogy valamennyi általunk érzékelt dolognak, jelenségnek meghatározott oka van, azaz valami másból következik, egyéb tényezők függvénye, gondolatkísérletünk során bizonyosan eljutunk a jelenségek létezésének eredetéig, kezdőpontjáig. Annak a megragadásához azonban, hogy a világegyetem tágulásának kezdetét pontosan mi határozza meg és tette egyáltalán lehetővé, már nem elegendő a racionális ész fegyvertára. Miután a tér és az idő fogalmi kereteit megteremtő első ok a természeténél fogva kívül esik e kereteken, az általánosan érvényes alapfeltevéseink és az ezekből kiinduló definíciós kísérletek sem vezethetnek eredményre. RÉTI JÁNOS • SZÜLETETT: 1975 • FOGLALKOZÁSA: kommunikációs szakember • CSALÁD: házas NÉVJEGY Csakhogy Arisztotelész Első Mozgatója, pusztán a ráció felől közelítve a kérdést, nem feltétlenül azonos a Biblia Istenével. Ezzel a kínos felismeréssel a 17. század derekán a zsidóságnak is szembesülnie kellett. 1665-ben ugyanis egy különösen tehetséges, egykor Amszterdam zsidó közösségéhez tartozó, de a folyamatos
