Egység, 2017 (27-28. évfolyam, 92-101. szám)
2017-05-01 / 95. szám
egység | 2017 ÁPRILIS-MÁJUS 10 HOHMECOLÓ | HASZIDIZMUS REB SÁJELE Steiner Jesájá, közismertebb nevén Reb Sájele 73 éves korában, 1925. április 27-én, vagyis Ijár hónap 3-án, hétfő hajnalban adta vissza lelkét az Örökkévalónak – idén a rabbi jorcájt ja, vagyis halálozásának évfordulója április 29-ére, sábeszre esett. A jorcájt alkalmából a világ minden részéről több tízezren zarándokoltak el sírjához. A ma Szlovákiához tartozó Felsőzborón született. Fiatalon került Olaszliszkára, Reb Hersele mellé, kinek egyhamar kedvenc tanítványa lett, olyannyira, hogy utódjául is őt jelölte meg. Steiner rabbi ezt végtelen szerénységétől vezérelve nem fogadta el és inkább Bodrogkeresztúron vállalt rabbi állást. Leveleit még élete vége felé is úgy írta alá, hogy „az olaszliszkai rabbi szolgája”. Ahogy fénye emelkedett és egyre többen keresték fel tanácsért, vagy éppen a gyógyulás reményében, úgy módosította az állami vasutak is a menetrendet: a hét bizonyos napjain több szerelvényt indítottak Keresztúrra. A rebbéhez látogatók között zsidók és nem-zsidók egyaránt voltak, akiket nemegyszer pénzzel is kisegített – csak halála után derült ki, hogy különböző bankoknál több száz millió koronás tartozást halmozott fel, mely hatalmas összeget a zarándokok között osztott szét, kockára téve ezzel saját megélhetését is. A rabbi a házát is szeretettel bocsátotta a vándorok számára: konyhájában esetenként 500-600 ember számára készült ennivaló. A róla készült egyetlen fotó széles körben elterjedt zsidók és nem-zsidók körében, hűen az írásvershez: „nem vonul félre többé tanítód és szemeid látni fogják tanítódat” (Ézsaiás 30:20.). Nem-zsidó körökben elterjedt szokás volt a rabbi képét kifüggeszteni, hogy szent arcát látva az egerek és más kártevők ne menjenek be a házba, ezzel megóvva a gazdák termését a rágcsálóktól. Steiner rabbi halála előtt nem sokkal Eperjesről tartott haza, amikor valami megkarcolta a lábát. A seb elfertőződött, a rabbi tüdőgyulladást kapott és hamarosan fekvőbeteg lett. Válságos állapotának híre hamar elért a fővárosba is: dr. Molnár Béla, a Zsidó Kórház akkori sebész főorvosa autóval utazott le Keresztúrra, de az idős rabbi állapota már nem tette lehetővé a műtéti beavatkozást. Ahogy kezdett terjedni a hír, hogy nincs lehetőség a rabbi megmentésére, úgy érkeztek egyre többen és többen, hogy vele lehessenek az utolsó órákban. Szombat éjszakától virrasztott mindenki, a zsidók imádkoztak, tehilim et (zsoltárokat) mondtak a rabbi gyógyulásáért. Hétfőn hajnalban még elmondta a reggeli imát, majd hat órakor végleg kilehelte szent lelkét. Temetését kedd reggelre halasztották, hogy mindenki, aki tiszteletét szerette volna tenni a rabbi utolsó útján, el tudjon utazni Bodrogkeresztúrra. Aznap több, mint 10 000 jegyet váltottak a helyi állomáson; a rendesen is járó vonatokon kívül hat mentesítőszerelvény is érkezett az ország különböző pontjairól. Egyszerű koporsóját azokból az asztalokból készítették, amelyeknél életében tanult és híveit fogadta. A temetési szertartást a szabad ég alatt végezték, sokan a környező házak tetejére másztak fel, hogy láthassák a búcsúztatást. Több száz rabbi, a magyarországi ortodoxia krémje szeretett volna heszpe det (gyászbeszédet) mondani a halott felett, ám végül csak három veje, az edelényi, a ricsai és a szinai rabbik búcsúztak tőle. Reb Sájele emléke majd’ száz év múlva sem kopott meg, sírját ezrek látogatják minden évben, egykori lakóháza is zarándokhelynek szá mít, ahol leszármazottai imaszobát alakítottak ki. CSEH VIKTOR ÍRÁSA A JISZMÁCH MOJSE Teitelbaum Mózes rabbi (1759– 1841), akit leghíresebb művének cí me után Jiszmách Mojsénak is ne veznek, lengyel felmenőkkel ren delkezett, rabbiként először a Przemysl-ben, később pedig Sátoral jaújhelyen szolgált és kiemelkedő ér deme volt a haszidizmus magyarországi elterjedésében. A szatmári és szigeti haszidok első mestereként megalapozta napjaink egyik legnagyobb haszid udvarát. Számos csodát és misz tikus eseményt tulajdonítanak ne ki, járatos volt a zsidó misztikus irodalom, a kabbala vi lá gá ban. A le gen dák szerint szá mos amulettet (misztikus erővel bíró ap ró te kercset tar talmazó tár gyat) adott olyan bajba jutott zsidóknak, akik valamilyen üldöztetés elől menekültek. Szintén közismert legenda szerint követőinek mesélte, később műveiben is utalt arra, hogy lelke még élete előtt három korábbi korban már járt ezen a világon (a rabbi nikus irodalom a lélekvándorlást, a lelkek visszatérését egy másik testbe gilgul nak hívja), először Jákob ős atyánk nyájában egy bárány testében, másodszor Mózes korában, harmadszor az első jeruzsálemi Szentély pusztulásának korában. Ta nítvá nyainak egy dallamot is ta nított, me lyet tanúsága szerint Já kob ősatyánk furulyán játszott nyá jának, onnan emlékszik erre a ma gasztos me lódiára. Teitelbaum Mózes síremléke a sá - toraljaújhelyi temetőben van, ha lálo zásának évfordulóján ezrek lá togat ják, de egész évben kiemelke dően fontos zarándokhely. CVI HERS FRIEDMAN (FRISHMAN), A LISZKAI REBBE Olaszliszka híres rabbija volt Cvi Hers Frishman rabbi (?-1874), aki, mint oly sokan akkortájt, elke rü lendő a hadseregbe való besoro zást,
