Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-05-01 / 85. szám
ZSIDÓNEGYEDBÕL PANELEK ÉS STÚDIÓ Perlaki Kati régi és új fényében is imádkozhatott a zsinagógában, hiszen kislánykorában is itt köszöntötte a szombatot és ma is itt tölti péntek estéit: Jó ide bejönni. Azt is szeretem, hogy szabadon áll az épület, kerítés sincs. Az embernek nincs semmi holokauszt-feelingje, nagy élet van, gyerekek szaladgálnak. Személyesen nekem azért is fontos ez a hely, mert itt teljesedhetett ki a zsidóságom, a közösség aktív tagjává váltam: tanulok és tanítok. LEFKOVICS PÉTER lamosítás ide is elért. Bezárták az iskolát, a zsinagóga még egy darabig működött. Neumann rabbi meghalt, ráadásul ‘ 56-ban megcsappant a háború miatt már amúgy is lecsökkent számú zsidó lakosság létszáma, a zsinagógát is bezárták. A környék há zait lebontották, mindenhová panelházakat emeltek. Ma már rá sem le het ismerni az egykori óbudai zsidó negyedre. A zsinagóga épülete textilmúzeumnak adott helyet, majd – érdeklődés hiányában – bezárták, állaga egyre rom-Szeretek Óbudára járni. A zsinagóga tele van fiatalokkal, akik közül sokan a barátaim lettek. Ez egy élő, fejlődő, nyüzsgő közösség. Különösen szeretek szombatonként itt imádkozni, ilyenkor itt vannak az oszlopos tagok. A rabbi személyén és a baráti kötődésen túl a gyönyörű környezet miatt is szívesen jár ide az ember. SZERÉNYI ÁDÁM BÁR MICVÓ ÚJRA ÓBUDÁN A Perlaki család sem látogathatta többé kedvenc zsinagógáját, bár Kati néniék fiukat is, unokájukat is úgy nevelték, hogy gyakorolják a hitet. Időközben a család elköltözött Óbudáról, sőt, a rokonság egy része a tengerentúlon talált új otthonra. Néhány évvel ez előtt az unoka test vérem ke resett meg engem, aki Kana dában él. Hallotta, hogy újra működik az Óbu dai Zsinagóga. Annak ide jén itt zajlott a család minden fon tos ünnepe, neki is Óbuda volt az otthona. Épp az unokája bár micvójára készült. Arra kért, hogy segítsek neki abban, hogy a család újra itt ünnepelhessen, hiszen neki is itt volt a bár micvója. Felkerekedtünk, egy péntek este elmentünk a fiammal Óbudára, hogy megnézzük, mi lett szeretett templomunkból. A rabbi, Köves Slomó odajött hozzánk a szertartás után beszélgetni. Nem volt visszaút, a szívem is ide húzott és a közösség is befogadott minket. Fél év múlva itt ünnepeltük a kanadai rokonokkal együtt az unokatestvérem unokájának a bár micvóját. Csodálatos volt. Kati néni azóta is minden pénteken Óbudán, az egyre szépülő zsinagógában köszönti a szombatot. A közeli utcákban akkoriban zsidó élet folyt, még a háború után is, annak ellenére, hogy a holokauszt Óbudán mintegy háromezer áldozatot követelt. Óvoda, iskola, idősek otthona működött a közelben. A Lajos utca, a Mókus utca, a Laktanya utca lakói között nagy létszámú zsidóság élt, még az ötvenes években is. Még mindig ez volt Budapest egyik legnagyobb zsidó közössége. Szatócsboltok, kis üzletek, a híres textilgyár is itt állt. Mi a Zichy utcában laktunk, ahol a zsidó ház is volt: a földszinten óvoda, iskola működött, az emeleten pedig idősek otthona. Itt élt Neumann rabbi is a családjával. Kóser konyha is volt az épületben. Péntekenként mindig hittan volt az utolsó óra, utána átsétáltunk a zsinagógába istentiszteletre – emlékszik vissza Perlaki Kati. Az ‘ 50-es években azonban az ál Perlaki Katalin és Köves Slomó rabbi a zsinagóga megnyitóján egység | 2016 MÁJUS 14 lott. Később a Ma gyar Televízió vette át az üzemeltetést, teljesen átalakult a szerkezete. Megnyitó vacsora Itt élt a csalá dom Óbudán, eb ben a zsinagógában esküdtek a szüleim, nagyszüleim is. Én is és a fiam is Óbudán születtünk. Kislányko romban itt zaj lott az életem – meséli Kati né ni. – Számos esküvőn, bár mic vón, bát mic ván vettem részt a zsinagógában. FOTÓK: EMIH ARCIVUM, SIN OLIVÉR
