Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-11-01 / 90. szám
A GYARAPODÁS IDÕSZAKA Miskolcra 1710 és 1725 között érkeztek az első zsidó telepesek. A magyar és görög kereskedők a csekély számú bevándorlók ellenére is veszélyeztetve látták saját jövedelmüket. A miskolci zsidók kezdetben elsősorban kocsmáztatással és bőrfeldolgozással keresték a kenyerüket. Az állandó lakhatást és a kereskedést ekkor még rendeletekkel igyekeztek akadályozni, de a diósgyőri kamarai uradalommal elmélyülő gazdasági kapcsolataik miatt számuk é s jogaik is gyarapodtak. 1773-ban huszonöt, 1780-ban hetven család élt Miskolc területén. Az 1760-as években imaházat építettek, rabbit választottak, s a hitközség is megalakult. A 18. század végén a letelepedés és az ingatlanszerzés is szabaddá vált. 1784-ben már zsidó iskola is működött a városban. 1840-ben a településen már több mint ezer izraelitát írtak össze, az igazi fellendülés azonban a 19. század második felében indult meg, amikor Miskolc regionális ipari centrummá fejlődött. 1863-ban és 1900-ban új templomot avattak, és szefárd imaház épült. A városban az első világháború előtt két, az 1930-as években három izraelita elemi iskola működött. A hitközség 1919-től polgári leány-, 1923-tól polgári fiúiskolát, továbbá 33 jesivát és talmud-tórát is működtetett, sőt 1928-ban, egyedüliként az országban, tanítónőképző indult. A gyarapodás ütemét jelzi, hogy 1910-ben a város össznépességének 20 százaléka volt zsidó. A zsidóság lélekszáma a két világháború között stagnált, miközben aránya 1941-ig 13,5 százalékra csökkent. VISZÁLYOK A KÖZÖSSÉGEN BELÜL A hitközség életét gyakori viszálykodások kísérték. Az ellenségeskedés a közösség konzervatív és az új, haladó szemléletű, asszimiláló dó és gazdaságilag is erősödő tagjai között az 1860-as évek elején kezdődött. Neológ és ortodox hitközség is alakult, amelyek 1875-ben az utóbbi szervezeti szabályzatát elfogadva egyesültek ugyan, ám a következő évben a konzervatívok egy része kivált, és szefárd imaegyesületet alapított. A szefárd irányzathoz később, a század végén Galíciából hazánkba érkező szegény izraeliták csatlakoztak. A belső viszályok ellenére a zsidó és a keresztény lakosság bé kében élt egymással, sőt 1861-ben a ta nács rokonszenvét és „felebaráti sze retetét” fejezte ki a zsidóság iránt, amely „hazánk, valamint váro sunk örömeiben és balsorsában ve lünk együtt érzett és együtt szenvedett”. Sok zsidó kapott szerepet a közéletben, kultúrában, még többen a magyar gazdasági, társadalmi szervezetekben. VÁLSÁGTÓL A SÁRGA CSILLAGIG A változás az 1930-as években jött el. A világgazdasági válság miatt elszegényedtek a zsidók és nem zsidók tömegei . A zsidóságon belül is nagy vagyoni különbségek alakultak ki. A legrosszabb anyagi helyzetű zsidók közül egyre többen kényszerültek zugkereskedést és zugipart űzni. Ráadásul számuk – a Csehszlovákiából, Romániából és Lengyelországból beáramlók miatt – folyamatosan növekedett. Ezek után a miskolci városi vezetők tovább gyengítették a zsidók gazdasági és társadalmi pozícióit. Tiltották a vasárnapi piacokat és árusítást, a keresztény vállalkozókat pedig kedvezményekkel segítették. MISKOLCI ZSIDÓSÁG EGYKOR ÉS MA KILE | KÖZÖSSÉG egység | 2016 NOVEMBER 24 A megyeszékhely egykor pezsgő zsidó életnek adott otthont, ahol a zsidóság minden irányzata megtalálható volt. Mára a vidéki zsidóság egyik utolsó végvára. Miskolc zsidósága bemutatkozik. LEFKOVICS ZSÓFIA ÍRÁSA
