Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-09-01 / 88. szám
egység | 2016 SZEPTEMBER 6 ugandai diktátorral, Idi Amin Dadával, de ezzel párhuzamosan egyedülálló katonai akciót is terveztek. A négy Herkules-gép, fedélzetén válogatott harcosokkal, még a kormány engedélyének kézhez vétele előtt felszállt, – már Etiópia fölött jártak, amikor az izraeli vezetés áldását adta a hadműveletre. Az akció végül természetfeletti sikerrel járt, és néhány órával a felszállás után a repülőgépek újra földet értek Izraelben. „HATALMAS CSODÁK, TERMÉSZETFELETTI CSODÁK” Az eset az egész világon nagy visszhangot keltett, és mint jelentős események kapcsán lenni szokott, sokan fordultak a „770” felé, és várták a Rebbe útmutatását, aki, az eseményt követő hónapokban gyakran méltatta a történetet. Így például egy másfél hónappal később tartott fárbrengen en (haszid összejövetelen) a következőket mondta: „Az akcióban részt vevő katonáknak minden bizonnyal része lesz az eljövendő világban, mivel zsidók megmentése érdekében tették kockára az életüket. Olyan érdemeik vannak ezeknek a zsidó harcosoknak, amilyenhez foghatót nem találhatunk, nem kértek elismerést, nem kaptak jutalmat... mégis több ezer kilométert utaztak önszántukból, hogy zsidók életét mentsék meg.” A Rebbe az akció sikeressége mögött látta az Örökkévaló által végrehajtott nyílt csodákat, és nem egyszer kelt ki azok ellen, akik ezt tagadták. „Hatalmas csodák, nyílt csodák! A Szent, áldott legyen, azt a gondolatot AZ ENTEBBE HADMŰVELET: KORUNK HATALMAS CSODÁJA Amikor mindenki az entebbei mentőakció csodálatával volt elfoglalva, a Rebbe eget és földet megmozgatott, hogy felrázza a zsidókat, imádkozzanak, daloljanak és dicsőítsék Istent, amiért ilyen nagy és nyílt csodát tett a népével. A Rebbe köszönetet mondott az izraeli hadsereg katonáinak bátorságukért és önfeláldozásukért, és hónapokon keresztül foglalkozott a témával, válaszolt a hozzá fordulók minden, az esettel kapcsolatos kérdésére. MÉIR SZEGÁL ÍRÁSA NYOMÁN HOHMECOLÓ | EMLÉKEZÉS TERRORISTÁK AZ AIR FRANCE JÁRATÁN 1976. sziván hó 29-én az Air France Tel-Aviv-Párizs járata 248 utassal felszállt a Ben Gurion repülőtérről. Ekkor még nem tudták, hogy a fedélzeten két arab és két német terrorista is megbújik az utasok között. Negyed órával az indulás után a merénylők előrántották fegyvereiket, és a pilótát útvonalának megváltoztatására kényszerítették: Líbia érintésével az Izraeltől 3800 km távolságra levő Uganda felé vették az irányt. A géprablás harmadnapján a zsidó és az izraeli utasokat az entebbei repülőtér régi épületébe terelték, a többi utast és a francia személyzetet szabadon bocsátották, ám a legénység szinte kivétel nélkül úgy döntött, osztozik a túszok sorsában. A különválasztott túszok számára a német merénylő szájából túlságosan is ismerősen hangzottak a szelekció szavai... A zsidóság ismét a bajban egyesült: a világ zsidó közösségeiben imádkoztak a fogvatartottak túléléséért. A merénylők ultimátumot adtak: az izraeli kormánytól mintegy 50 terrorista azonnali szabadon bocsátását, a francia vezetéstől pedig 5 millió dollár váltságdíjat követeltek 94 zsidó és izraeli túszuk, valamint a repülőgép személyzetének velük szolidaritást vállaló 12 tagjának szabadon engedése fejében. Az ultimátum július 4-én, támuz hó 3-án vasárnap egy órakor járt le. MEGKEZDÕDIK A MENTÕAKCIÓ A rendelkezésre álló két napban az izraeli kormány tárgyalásokat folytatott a terroristákkal együttműködő
