Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-08-01 / 87. szám
MESE ILLUSZTRÁCIÓ: TAUSZ GÁBOR Kámcá és Bár Kámcá DÉNES ANNA MESÉJE vozzon. „Megalázó lenne azonban a számomra, ha most el kellene innen mennem. Ha megengeditek, hogy maradjak, kifizetem a saját ételem árát.” A vendéglátó azonban hallani sem akart a dologról, és ragaszkodott ahhoz, hogy Bár Kámcát távolítsák el a házából. Bár Kámcá ismét megpróbálkozott: „Kifizetem az egész lakoma költségeinek a felét, ha maradhatok!” A házigazda azonban hajthatatlan maradt. „Állom az egész lakomát, csak ne alázzatok meg ennyire!” Könyörgésének azonban nem volt foganatja, és kidobták az utcára. A rabbik, akik végignézték az egész színjátékot, nem tiltakoztak. Bár Kámcá azt gondolta magában, hogy ez azt jelentette, hogy egyetértenek a házigazdával, aki ilyen csúnyán elbánt vele. Dühében útra kelt, és meg sem állt egészen Rómáig, Néró császár udvaráig. Azonnal bebocsátást nyert a császárhoz, és beárulta nála a zsidókat. Azt mesélte neki, hogy a zsidók nem tisztelik a császárt, és fel akarnak lázadni ellene. A római uralkodó éktelen haragra gerjedt, csapataival nyomban útra kelt, és porig rombolta Jeruzsálemet, és benne a Szentélyt. Mindez az oktalan gyűlölködés miatt... Közeledik a zsidó év legszomorúbb napja, áv hónap 9. – tisá beáv . Ezen a napon rombolták le mindkét je ruzsálemi Szentélyt: „Cion hegyéért, hogy elpusztult, rókák futkosnak rajta” – olvassuk Jeremiás siralmaiban. Bölcseink szerint az első Szentély a vérontás, az erkölcstelenség és a bálványimádás elharapódzása miatt pusztult el, a második Szentély pusztulását pedig a szinát chinám – a zsidók egymás iránti alaptalan gyű lölete okozta. A következő történetet a Talmud meséli el nekünk: Egyszer egy gazdag ember meg akarta vendégelni minden barátját. Magához hívatta hát egy szolgáját, átadta neki a meghívottak listáját, a szolga pedig elindult, hogy meghívja a vendégeket. A listán szerepelt a házigazda közeli barátja, Kámcá neve is, azonban a szolga véletlenül Bár Kámcát hívta meg helyette. Ez pedig nagy baj volt, mert a házigazda esküdt ellensége volt Bár Kámcának. Bár Kámcá meglepetten, de örömmel fogadta a meghívást, és hálás volt, amiért a házigazda – úgy tűnt – végre megbékélt vele. Amikor azonban másnap este Bár Kámcá megérkezett a lakomára, a vendéglátó azonnal elrendelte, hogy dobják ki őt a házból. „Úgy látszik, valóban hiba történt” – mondta Bár Kámcá a szolgáknak, akik felszólították, hogy tá-
