Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-08-01 / 87. szám
MISPÓHE | KONYHA Drájvochen és nájntég A három hét első szakasza áv hónap beköszöntéig tart. Ezeken a napokon nem vágnak hajat, nem vásárolnak új ruhát, nem hallgatnak zenét, és nem házasodnak. A gyász Áv hónap kezdetétől (ros chodes áv) elmélyül, és további kilenc napon át tart (héberül tisát hájámim , jid disül nájn tég ) nem eszünk húst, nem iszunk bort (illetve szőlőlevet), valamint nem hordunk frissen mosott ruhát. Áv hónap kilencedike (tisá beáv) 25 órás böjtnap, az evés-ivás tilalmán kívül a fürdés, a házasélet és a bőrcipő viselésének tilalma is érvényben van, akárcsak jom kipurkor, ezen kívül a nap deléig csak alacsony széken ülünk. Bölcseink azt mondják, hogy aki gyászolja Jeruzsálem pusztulását, láthatja majd, amikor elérkezik a Messiás, és felépül a Szentély. Ha ez megtörténik, a zsidó naptár legszomorúbb napjai a végtelen boldogság időszakává változnak majd. ÉTKEZÉSSEL KAPCSOLATOS SZOKÁSOK E rövid bevezető után ismerkedjünk meg az időszak étkezési szokásaival. A különleges étkezési szokások ros chodes áv val (áv hónap beköszön tével) veszik kezdetüket. A legjellegzetesebb, hogy kilenc napon át, a szombatokat kivéve, tilos a bor és a hús fogyasztása. Ennek egyrészt az az oka, hogy ez a két dolog a szentélybeli szolgálatot jelképezi, másrészt pedig az ünneplés és öröm általános kifejezőeszközei. Mivel ebben az időszakban a Szentélyt gyászoljuk és tartózkodunk az ünnepléstől, érthető, hogy a bor és a hús miért marad ki az étkezésünkből. bor helyett más italt (pl. sört) használnak a szertartáshoz. Ha valaki szeudát micvá n, vagyis egy micvához kötődő lakomán (brit milá - kö rülmetélés, bár micvá, szijum – egy tal mud traktátus tanulmányozásának befejezése alkalmából rendezett ünnepség) vesz részt, akkor lehetőség van hús és bor fogyasztására. Vannak közösségek, ahol igyekeznek a nájntég minden egyes napján szijum ot tartani, így lehetőség nyí lik lakoma rendezésére és a gyászos hangulat oldására. További étkezési szabály a nájntéggel kapcsolatban, hogy nem eszünk olyan ételt, amilyet még nem fogyasztottunk az adott évben, és ezért sehechejánu áldást kellene rá mondani. A tisá beáv beköszöntét megelőző délután, a böjt bejövetele előtt szeudá máfszeketet (elválasztó étkezés) fogyasz tunk. Ez nem egy bőséges lakoma, van ahol egy darab kenyérből, vízből és hamuba mártott tojásból áll, máshol egyféle étel kerül az asztalra, és mellette hamuba mártott tojás. Forrásaink szerint a – mit eszünk, ha nem húst? A zsidó év legszomorúbb időszaka a támuz hó 17-től áv hó 9-ig tartó három hét (héberül sloset hásávuot, jiddisül dráj vochen ), amikor a jeruzsálemi Szentélyek pusztulását és a mai napig tartó száműzetést gyászoljuk. A három hét kezdőnapja a támuz 17-i, napkeltétől az éj beálltáig tartó böjtnap: a polgári időszámítás szerinti 70-ben ezen a napon törték át a rómaiak Jeruzsálem falait. A zárónap tisá beáv 25 órás böjtje, a zsidó naptár leggyászosabb napja, amelyen többek közt a két Szentély is megsemmisült, és egyéb tragédiák is kötődtek hozzá a zsidó történelem folyamán. egység | 2016 AUGUSZTUS 30 Ez a tilalom szombatra nem vonatkozik, így a kidussal kapcsolatban nem merül fel probléma. De mi történik a hávdálával, amihez szintén bort használunk, ám már a szombat kimenetele után van? Van olyan szokás, mely szerint hat évesnél idősebb, de háláchikus szempontból még nem nagykorú gyerek (12 évesnél fiatalabb lány, illetve 13 évesnél fiatalabb fiú) kortyol bele a hávdálához használt borba. Vannak, akik kerek, és száj (nyílás) nélküli tojás a gyászt szimbolizálja, mivel
