Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-08-01 / 87. szám
KULTÚRA | KILE szombatköszöntés és búcsúztatás, de tavaly például ellátogattak a résztvevők a közeli Alsópetény zsidó temetőjébe is. ZSIDÓSÁG: TARTALOM VAGY DÍSZLET? A hihetetlenül változatos kínálatot látva sokszor felmerül a kérdés vajon mitől lesz egy fesztivál, zsidó fesztivál? Mi az a speciális tulajdonság, amely a zsidó fesztivált megkülönbözteti attól a rengeteg egyéb fesztiváltól, amelyet Budapesten vagy az országban rendeznek. A helyszín? A program? A közönség? Vagy a rendező szervezet önmeghatározása? Ha végigtekintünk azon a sokféle zsidó fesztiválon, amiket az előbb felsoroltunk, nehéz egyértelmű választ adni a kérdésre. Ami a helyszínt illeti: a rendezvények egy része kapcsolódik valamelyik zsinagógához, de nem mindegyik. Az EMIH által szervezett Sóletfesztivál vagy a Karinthy Színházban megtartott Purim Fesztivál például nem, miközben mind a két program zsidó tematikára épül. Vannak olyan rendezvények, amelyeknek zsinagóga ad otthont, de maga az előadás csak nagyon távolról hozható összefüggésbe a zsidósággal, vagy még úgy sem, például, amikor a Zsidó Nyári Fesztiválon amerikai filmslágereket játszanak a Dohány utcai Zsinagógában. Ebből jól látszik, hogy a program jellege alapján sem tudunk meghatározni olyan sajátosságot, ami minden, napjainkban meghirdetett zsidó fesztiválban közös. Az egyes fesztiválok ugyanis nagyon különböznek abban, hogy a zsidóságot milyen aspektusból próbálják bemutatni. A Budapesti Zsidó Filmfesztivál az előző év nemzetközi filmterméséből válogat, olyan alkotásokat bemutatva, amelyek a legkülönfélébb módon reflektálnak a zsidókat foglalkoztató politikai, egzisztenciális és erkölcsi kérdésekre. A Judafest és a Zsidó Művészeti Napok programkínálatát a szekuláris zsidó kultúra megismertetésének szándéka és a zsidó identitását alapvetően nem a valláson keresztül megélő közönség igénye határozza meg. A programok egy része nem a zsidóságról szól, hanem a magukat valamilyen mértékben zsidónak tartó látogatók általános érdeklődését követi. A már említett Zsidó Kulturális Fesztivál ugyanebbe a műfajba tartozik, aminek jellegzetességét jól szemlélteti az idei sztárfellépő: Caramel. A rendkívül tehetséges és kifejezetten szimpatikus énekes mindenképpen jó választás a produkció minősége szempontjából, ugyanakkor nehéz megmondani, hogy miben különbözik a Dohány utcai Zsinagógában fellépő Caramel a Sziget Fesztiválon fellépő Carameltől. Mitől zsidó az a fesztivál, amelyen a fellépők jó része pár nappal korábban és néhány nappal később pontosan ugyanazt az előadást tartja meg nem zsidó környezetben? Természetesen erre nyugodtan lehet azt válaszolni, hogy ez a fajta programkínálat egy értékrendet fejez ki, egy ízlést, amelynek demonstrálása éppúgy lehet egy zsidó fesztivál célja, mint az autentikus zsidó hagyományok vagy a zsidó vallási szokások bemutatása és értelmezése. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon is nagyszerű produkciókat élvezhet a külföldi és a hazai zeneszerető közönség, de ezeket az előadásokat éppúgy meg lehetne tartani – ahogy meg is tartják – egy másik nagyvárosban bárhol a világon. A Budapesti Tavaszi Fesztivál elsősorban nem Budapestről szól, hanem a műélvezetről, melynek abban az időszakban éppen Budapest a helyszíne. Szemben mondjuk a Salzburgi Ünnepi Játékokkal, amely a tematikus jellege miatt nem vonatkoztatható el a várostól. Igazából ez a kérdés: ahogy a salzburgi fesztivál nem képzelhető el Mozart nélkül, a zsidó fesztiválokat nem a zsidó tartalom tenné egyedivé és különlegessé? A KÉPEK FORRÁSA: EMIH ARCHÍVUM Zsidó sátor a Sziget fesztiválon