Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-08-01 / 87. szám
2016 AUGUSZTUS | egység 15 ITTHON | HOHMECOLÓ ítéletet hoztak ellenünk, akkor a temetőlátogatással azt fejezzük ki, hogy levontuk a tanulságot az ítéletből. Mivel a temetőben vagyunk, olyanná váltunk, mint a halottak, így az ítéletet el lehet törölni. Ez a szertartás alázatra nevel, és segít abban, hogy magunktól – anélkül, hogy az Örökkévaló dorgálására lenrázat szépen kiegészíti egymást, mert a temetőben nagyobb átéléssel imádkozunk a fent említett okok miatt, és az ott nyugvó, a helyet megszentelő cádikok érdemében imáinknak nagyobb lesz az ereje. Arra is kérhetjük az Örökkévalót, hogy az igaz emberek érdemei miatt fogadja el a könyörgésünket. Áruch leírja, hogy amennyiben nincs a közelünkben zsidó temető, úgy menjünk egy nem zsidó temetőbe, mert annak is kedvező hatása lesz. Azt tanuljuk e történetekből, hogy egy szentéletű családtag vagy tanítómes ter sírja meglátogatásának különleges hatása lehet. Ezt a hatást tovább erősít het jük, A HALOTTAK TISZTELETE IS LEHET ÉLETKÖZPONTÚ „Rendben kell tartani a temetőt, de nem a közösség kárára.” – OBERLANDER BÁRUCH rabbi, a Budapesti Ortodox Rab binátus vezetője lapunknak beszélt a zsidó temetői kultúra jellegzetességeiről, az állam és a zsidó közösség feladatairól, valamint arról, hogy a halottakra való emlékezés is lehet az életigenlés kifejeződése, sőt, az akkor jó, ha az a jövőt építi. Milyen a zsidóság viszonya a halottak tiszteletéhez? A zsidó vallás szerint meg kell tisztelni minden embert – és nemcsak amíg él. Sőt, bizonyos szempontból a halál után még szigorúbbak a tiszteletre vonatkozó előírások, aminek az egyik oka, hogy halála után már nem tud megbocsátani, és bocsánatot kérni az ember. Ez ugyanúgy igaz a hírnévre is: nem szabad becsmérelni senkit a halála után, miként a holttestet is tisztelni kell. Ebből következően a háláchában ha az ember kivált egy sírt, az nem huszonöt évre szól, hanem örökre. A temetői kultúra miben más még a zsidó kultúrában? Egyfelől vannak a hagyományos szabályok, mint például, hogy körül kell venni a temetőt, rendben tartani, őrizni, ugyanakkor fontos, hogy a zsidó vallás az élőké, és nem a halálra meg a temetőre összpontosít. Nem is ajánlatos túl gyakran járni temetőbe. Megvan annak a maga ideje, például a halálozási évforduló, vagy nagy ünnepek, esetleg családi események előtt. De kizárt, hogy hetente vagy kéthetente mennénk, kivéve, ha egy cádikról van szó; az más, oda szokás gyakrabban is. A Holokauszt során meggyilkolt 600 ezer magyar zsidónak nincs sírköve (a személytelen emlékművektől most tekintsünk el). De így miként emlékezhetünk rájuk méltó módon? Sok olyan emberrel találkoztam, akiknek szerettei elveszítésénél még jobban fájt, hogy nem ápolhatta a sírjukat, mert nem volt hol. Ugyanakkor a rabbinikus irodalom egyértelműen rendelkezik arról, hogy nincs értelme üres sírokat felállítani, de az a szokás elterjedt, hogy ha valaki meghal, akkor a holokausztban meghalt hozzátartozóinak a neve is felkerül a sírjára. Így az ő sírjával állítanak emléket az egész családnak is. Vannak példák arra, hogy csak egyvalaki élte túl a holokausztot, de a sírjára mégis rengeteg név került, hiszen az övé mellett odakerültek a hozzátartozóké is. A rabbinikus irodalom szerint az áldozatoknak emléket állítani azzal lehet, hogyha az ő életmódjukat, zsidóságukat örökítjük meg, és azt adjuk tovább egy másik generációnak. Például ha az egymillió gyerekáldozatra nem egy üres székkel emlékezünk, hanem pont fordítva, értelmes módon, inkább minden szédernél ott van plusz egy olyan szék, amin ül olyasvalaki, aki korábban nem volt része ennek a világnak. Ez a méltó, életigenlő megemlékezés! A magyar államnak milyen kötelezettségei vannak a zsidó síremlékek vonatkozásában? És milyen kötelezettségei vannak a civileknek? Először is nem természetes állapot, hogy ennyi temetőnk van, és a többségüket nincs, aki gondozni tudná, hiszen azok az emberek meghaltak, illetve nem születhettek meg. Ez egyértelműen a holokauszt következménye. A mindenkori magyar államnak van kötelezettsége e tekintetben, hiszen a holokauszt megtörténtében tevőleges szerepe volt a gyilkosok bűntársaként. A mártírok és az ő leszármazottaik helyett kell magára vállalni ezt a feladatot. A zsidó közösségnek is vannak feladatai, ugyanakkor világosan rangsorolni kell. Nem szabad, hogy a temetőket az élő közösség rovására gondozzuk. Ne legyen gyengébb az iskola azért, mert a pénz a temetőkbe megy. Rendben kell tartani a temetőt, de ne a közösség kárára! Mi a véleménye a tervezett temető-felújítási programról? A legfontosabb, hogy erre a kormányzati programra nem vetülhet rá a korrupciónak még az árnyéka sem. Az érintetteknek száztíz százalékosan kell figyelniük ebben a tekintetben. ne szükségünk –, a megtérés útjára lépjünk. A temetőben azon kell elmélkednünk, hogy időnk véges, s ez a gondolat segít a rossz ösztönök elnyomásában. A másik magyarázat szerint a szokás oka az, hogy bízunk az eltávozott lelkek közbenjárásában. Továbbá, az igaz emberek nyughelye közelében elmondott imák nagyobb nyomatékkal esnek latba az Örökkévaló előtt. Ez a két magya-Mindkét magyarázatot meg találhatjuk a Sulchán Áruchban is, mely szerint a ros hásáná előtti és a tisá beá vi temetőlátogatást egyaránt ajánlatos. EGY NEM-ZSIDÓ TEMETÕBE IS ÉRDEMES LEHET ELLÁTOGATNI Érdekes módon, az első magyarázat érvényes egy nem zsidó temető meglátogatása esetén is. A Kicur Sulchán ha el mélyülünk az adott cádik tanításában, és annak megfelelően élünk. A SZENTFÖLD EGY DARABJA A zsidó misztika szerint a cádikok sírja szent hely, mintha a Szentföld egy darabja lenne. Emiatt teljesülnek imáink gyorsabban. Mások szerint a cádik lelke az Édenkert felé emelkedve utat hoz létre, melyen az imák gyorsabban szállnak felfelé.
