Egység, 2016 (26-27. évfolyam, 84-91. szám)
2015-07-01 / 86. szám
egység | 2016 JÚNIUS-JÚLIUS 32 ÉCESZGÉBER MEGYERI ANDRÁS JONATÁN • Született: 1976 • Foglalkozása: médiaszakember • Család: házas, négy gyermek apukája. ZSIDÓ FIATALSÁG RENESZÁNSZA 2.0 Van, aki úgy gondolja, hogy nincsenek csodák? Van, aki úgy gondolja, hogy amit egyszer elmulasztottunk, azt nem lehet megismételni? Akik így gondolják, nézzék meg a hazai zsidó fiatalság újjáéledését, mert bizony az rácáfol minden szkepszisre. Jómagam ahhoz a generációhoz tartozom, akik a rendszerváltáskor ismerkedtünk meg hagyományainkkal, nota bene zsidó származásunkkal. A nyolcvanas évek legvégén illetve a kilencvenes évek elején hirtelen kinyílt a világ. Az addig egycsatornás, állam által felügyelt, sokszor irányított hitközség hitéleti tevékenysége mellé megérkezett egy sor külföldi szervezet, mozgalom, megnyíltak oktatási intézmények, közösségi központok és a hitélet minősége hirtelen nagyságrendekkel javult. Én is ekkor kerültem zsidó iskolába, a Wesselényi utcába, és nagy étvággyal vetettem bele magam a különböző vallási és kulturális mozgalmak életébe. Sokan voltak még így. A Wesselényi utcai iskola több mint 400 diákkal kezdte meg működését, megjelent a Habonim, a Hasomer, a Hanoár és a Bnei Ákiva is. A zsinagógákban egyre-másra jelentek meg fiatalok, több száz fős Hanuka és Purim bálok, nyári izraeli táborok, Szarvasi tábor és ki tudja még mi minden. Azután szép lassan a kezdeti hév alábbhagyni látszott. Talán elmúlt a lelkesedés, megszokottá vált az, ami akkor új és elérhető volt, az, ami korábban oly távolinak tűnt. Még egyszerűbben fogalmazva, elmúlt a varázs, elmúlt egy momentum. Az, hogy miért alakult így, valószínűleg több okra vezethető visz sza, de annyi bizonyos, hogy az akkori vezetők nem érezték szükségét, hogy mindig képesek legyenek megújulni, valami újat nyújtani.
