Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-12-01 / 83. szám
amely a zsidóságot és a zsidó hagyómányokat évezredeken át életben tartóttá. A Jesiva és a tanulás volt sok-sok évszázadon át a közösség kulturális és intellektuális központja. Nem hiába érdemelték ki a zsidók a ״könyv népe” elnevezést. A Midrás elbeszélése szerint Noé fia Sém már a korai bibliai időkben alapított egy tanházat, amelyben nem más, mint Jákob pátriáka is tanult. Az ókori időkben a Jesiva volt a zsidó jog és törvénykezés centruma. A Jeruzsálemi Szentélyben működött a zsidó törvénykezés legfelsőbb intézménye a Szánhedrin, a Legfelsőbb Bíróság, amely egyben tanulási központ is volt. A Szánhedrinen kívül az ókori Izraelben több tucatnyi tanház és Jesiva működött. Női jesiva Az eddig részletezett kifejlett jesivarendszer és tanmód elsősorban a fiúk és férfiak számára volt fenntartva. A nők számára az elmúlt évszázadokban elsősorban a gyakorlati vallásos élethez szükséges ismeretszerzés alkotta a tanulást. Ennek ellenére a Rebbecen (szó szerint: rabbifeleség), a bölcs zsidó nő szerepe mindig is kiemelkedően fontos volt a hagyományőrző zsidó társadalomban. A zsidó nő, mint az etikai-erkölcsi tanítás forrása, mindig is nagy hagyománnyal rendelkezett. A nagy változások a lányok oktatása terén a XX. században történtek, mikor is 1918-ban a híres Sara Schnirer Lengyelországban megalapítóttá az első női jesivát a Bét Jákovot, Krakkóbanban. Ez az iskola ma már egy, a világ sok pontján működő több ezer diákot számoló iskolalánc közül, amihez a II. világháború óta elsősorban az Amerikába és Izraelbe költözött vallásos magyar és orosz zsidóság is csatlakozott saját hasonló szisztematikájú iskoláival. Ezek után a világhírű Joseph B. Soloveitchik rabbi volt az első, aki 1972-ben az úgynevezett a Yeshiva Universityhez tartózó női Stern College-ban, a történelemben először lányoknak is elkezdett szisztematikus tanrendben Talmudot is oktatni. Azóta több nagyon vallásos irányzat is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez. Ehhez hasonló például a néhai lubavicsi rebbe, Menachem M. Schneerson kézdeményezése 1990-ben, amely óta a lubavicsi haszidok Bét Rivka lányiskolaláncában az eddiginél is több Talmudot és talmudista irodalmat tanulnak. Oberländer Báruch, Köves Slomó tozva, hanem kívülről kellett azokat megjegyezni...”. A chávruta módszer A zsidó nép ragaszkodása hagyományaihoz és kultúrájához nagymértékben ebből a tanulásra való vágyból és késztetésből származik. A zsidók több mint háromezer éve tanulmányozzák a Tóra, és az idők folyamán ráépülő írások szövegét. A tanulás módszere, a lehetőségek szerinti párban vagy társaságban való szövegértelmezés. Ez az úgynevezett chávruta módszer az elmúlt pár ezer évben nem is változott. A párban való tanulás, a szöveg logikai értelmezése, az állandó kérdezés és továbbkérdezés vezet a leghatékonyabban a tanult anyag megértésére és ugyanakkor az emberi ész és logika fejlesztésére. A jesivában folyó tanulási módszernek tehát több évezredes múltja van, és lényege az az interaktív tanulás, melyben a tanulók az előadás hallgatásán túl egymás között folyamatosan érteimezik a tanulás tárgyának szövegét, a szövegben felmerülő érveléseket megvitatják, kérdésekre igazságot keresnek és a szöveg témáját továbbfejlesztve magukévá teszik a szöveg tanítását és azt az értelmezési módszert, amely a kezdetektől fogva kíséri a zsidó bölcseletet. A jesiva A zsidó tanrendszerben végül is a tanházból (Bét hámidrás), jól szervezett jesivák (szószerint: ülés), tálmudiskolák alakultak. Ezekben az isko- Iákban a bócherek, tanulók százezrei mélyültek el a Talmud és más Tanok tanításaiban. Az iskolát elvégző diákok nem mind lettek rabbik, hisz a jesiva nem csupán rabbiiskola, hanem a zsidóságot mélyen megismertető intézmény, éppen azért, mert a zsidóságban, nem csupán a rabbinak, hanem mindenkinek tanulni kell. A zsidóság egyetemes történelmére visszatekintve távolról sem számít túlzásnak az a feltételezés, hogy a jesiva volt az egyik olyan kulcsintézmény, aludtak és a falu családjainál ettek. 1802-ben a volozshini rabbi Chájim megalapította az első szervezett jesivát Litvániában. 1897-ban Sálom Dovber Schneerson rabbi, az ötödik lubavicsi rebbe pedig Oroszországban, Lubavics faluban alapított szervezett iskolajellegű jesivát Tomchei Tmimim néven. A XX. század során Európában már több száz jesiva működött sokezer tanítvánnyal. Magyarországon például a II. világháború idején is, egészen 1944- ig 60-70 jesiva működött. Mindezzel együtt Lengyelországban és Galíciában továbbra is, a legtöbb helyen megmaradt a szervezetlen jesivarendszer, egészen a II. világháborúig. A helyes tanrend Miután a kisgyermek három éves korában a héber ábécé betűit sajátítja el, öt-hat éves korában már Bibliát és más irodalmat tanul. A feljebb említett első zsidó kódex a Misna megállapítása szerint, a tanrend a következő kell hogy legyen: ״Ötéves korban kezdi a gyerek tanulni a Bibliát. Tízéves korban Zsidó gyerekek tanárukkal Szamarkandban a Misnát. Tizenhárom évesen köteles a parancsolatokat betartani (bár micvá). Tizenöt évesen a Talmud ban búvárkodik... ” Habár az ókori időkben szigorúan tartották magukat ehhez a rendhez, a későbbi korokban már valamennyire megváltozott ez és ma már a Misnát illetve Talmudot már hét-nyolc éves korban elkezdik oktatni. Ennek a magyarázatára Snéur Zálmán rabbi világit rá a Sulchán Áruchjában, miszerint ״A mai időben, amikor az egész Szóbeli Tan le van írva, nem kell tanítót fogadni arra, hogy az egész Szóbeli Tant megtanítsa neki... ez az oka annak is, hogy ma már nem tanítják meg az egész Bibliát a gyermekeknek, hanem csak Mózes öt könyvét, mivel hagyatkoznak arra, hogy saját maga megtanulja majd később, ha nagyobb lesz. Nem így volt abban az időben, amikor [még nem voltak nyomtatott könyvek, és] még a magánhangzók és kontellációs jelek sem voltak kipon14 Frissen végzett ortodox rabbik
