Egység, 2015 (81-83. szám)
2015-09-01 / 82. szám
Miért nem eteti Isten a szegényeket? Turnusz Rufusz egyszer megkérdezte Akiva rabbit: ״Ha az Istened szereti a szegényeket, miért nem eteti őket?” A talmudi történet szerint (Bává Bátra 10a.) Akiva rabbi azt felelte: ״Hogy megmeneküljünk a pokoltól (adományaink érdemében).” De Turnusz Rufusz nem értett vele egyet: ״Ellenkezőleg, éppen ezért büntetést érdemelnétek!” mondta, és egy hasonlattal támasztotta alá véleményét. Olyan ez, mintha egy király megharagudott volna egy szolgálójára és börtönbe vettette volna, megtiltva, hogy bárki enni és inni adjon neki, mondván: hogy ha Isten annyira szereti őt, akkor etesse a rabot ő maga. Mennyire dühös lenne a király, ha megtudná, hogy valaki ennek ellenére megetette?! ״Hiszen ti az Örökkévaló szolgáinak vagytok nevezve: »Izrael gyermekei az én szolgáim«” (3Mózes 25:55.) Akiva rabbi egy másik hasonlattal felelt: ״Valójában ez olyan, mintha a király a fiát záratná bőrtönbe ugyanilyen feltételekkel - és azt az embert, aki mégis ellátta a gyermekét, nem jutalmazná meg? Hiszen az van írva: »Gyermekei vagytok az Úrnak, a ti Isteneteknek.«” (5Mózes 14:1.) A cedáká, az adakozás a zsidó élet egyik alappillére. Közösségünk fejlődése, a magyarországi zsidó élet lehetőségeinek szélesedése, a rászorulókért végzett munka az Ön támogatásával valósulhat csak meg. Köszönjük, hogy adományával támogatja szervezeteinket. Közös erőfeszítésünk a magyar zsidóság fejlődésének záloga. Oberländer Báruch Köves Slomó rabbi rabbi Néhányan állandó támogatóink közül: Balogné Engel Veronika Dr. Bencze János Győrfi László Marik Noémi Pap János Salát Anna egy budapesti turisztikai desztináció is lettem külföldi turisták számára. Izraeliek, amerikaiak vagy éppen belgák számára tartottam itthon előadásokat és még legalább egy tucat ilyen jellegű megkeresésem van erre az évre. — Nem unalmas mindig ugyan arról beszélni? — Ez nekem is segít feldolgozni a történteket, másfelől ezt egyben miszsziónak is tekintem. A Jobbik egyik legtöbbet felszólaló és legtöbb lakossági fórumon szereplő politikusa voltam. Amikor lejárt az európai parlamenti mandátumom, megkérdeztem Oberländer Báruch rabbit, hogy szerinte mihez kellene kezdenem. O javasolta azt, hogy ha értek hozzá és szeretem, tartsak előadásokat.- Mint hangadó antiszemitának, korábban nyilván voltak előítéletei a zsidóságról. Most, három évnyi közvetlen tapasztalatok alapján mit gondol?- Ugyanolyan erényeink és vétkeink vannak, mint másoknak. A szélsőséges közeg ismerőjeként állíthatom: az antiszemita közeg azt a zsidót, aki felvállalja a zsidóságát, akinek van erős identitása, tiszteli. Azzal nem tudnak mit kezdeni, amikor egy zsidó próbál teljes mértékig nem zsidóként viselkedni, miközben tudják róla, hogy zsidó. A zsidó sokszor azt gondolja, az a legjobb, ha feladja önmagát. Pedig ezzel pont az ellenkező hatást éri el. A magyar zsidó közösségnek az antiszemitizmussal szemben saját magát kell elsősorban megerősítenie. Egymásra kell fókuszálnunk - a saját infrastruktúrára, a belső megerősödésre. Saját érdekérvényesítő képességünket kell maximalizálni. Egyén szintjén ez ott kezdődik, hogy meg kell ismernünk a múltunkat és bölcseink tanításait. Az elmúlt három évben azt tapasztaltam, hogy nem az az elvárás, hogy mindenki kalapban, kaftánban járjon, hanem legyen tisztába a gyökereivel és legyen felvértezve az identitás adta védelemmel, és minden zsidó próbáljon meg a micvák által közelebb kerülni az Örökkévalóhoz. Végül is a Tóra tartotta meg a zsidóságot az elmúlt pár ezer évben, és a jövőben is Őrá támaszkodhatunk. Wallenstein Róbert gondolom, hogy meg kellett hagyni az időt ahhoz, hogy mindenki a saját módján feldolgozza a kialakult helyzetet.- Valahol azt olvastam, hogy nagymamája nagy ellenkezése mellett rakatta ön rendbe őseinek a sírhelyét a miskolci temetőben. Végül is megbékélt a tervével, sőt, azt ígérte önnek, hogy ha elkészül a rendrakás, egy Mirjammal fog kilátogatni oda. Megtörtént a vizit?- Igen. Vele voltam először zsidó temetőben. Ő több mint fél évszázada nem járt ott, Auschwitz után nem igen hitt Istenben, teljesen lezárta magában a zsidóságát. Édesanyámnak azért nem is mondták el sokáig, mert attól féltek a nagyszüleim, hogy a deportálások megismétlődhetnek. így hát nagymamám mindent próbált elfojtani magában ezzel kapcsolatban. Azonban döbbenten tapasztaltam, hogy imákra még mindig emlékezett. Halála előtt három nappal látogattam meg utoljára. Ott ültem a halálos ágyán, és teljesen meglepő módon rátette a kezét a fejemre és megáldott. Egy ateista nem csinál ilyet. Ó ugyan nem volt vallásos 1945 után, de a hagyományos neveltetés miatt még mindig emlékezett sok mindenre. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy még alkalmam volt a zsidóságról beszélgetni vele szabadon 2012 nyara után másfél éven keresztül. Hogyan tovább?- Sokan emlékezhetnek arra, ahogy a sajtóban cikkeztek arról, hogy önt Kanadából kiutasították. Ön folyamatosan kap meghívásokat Amerikából. Kanadát el kell egy életre felejtenie?- Sok meghívásom van. Dél-Afrikába, Angliába és Amerikába utazom a következő hónapokban, de Kanadából is vannak megkeresések, csak szervezés kérdése, hogy mikor megyek. Tudom, hogy nehezen hihető, de ma már szinte Előadás - most már az antiszemitizmussal szemben 6
