Egység, 2014 (78-80. szám)
2014-04-01 / 78. szám
A hágádák titokzatos világa A hágádá a világ legtöbbször kiadott zsidó könyve, amelyből minden zsidó otthonban több példányt is megtalálhatunk. Ismerjük szövegét, dalait, forgatókönyvét - de vajon mit tudunk az illusztrációiról? Az alábbiakban betekintést nyerhetünk a hágádák titokzatos világába! ismert legkorábbi, teljes egészében fennmaradt nyomtatott darabot, a prágai hágádát (1546), melynek egyik fámétszetén, merőben szokatlan módon, a köztudomásúlag nem kóser nyulat egyenesen a széderasztal egyik tányérjába helyezte az illusztrátor. A nyelv nélküli kutya Míg a német területekről származó kéziratok illusztrációi többnyire a lapszéleken, vagy a lapok alján helyezkednek el, addig spanyol társaikra jellemzőek az egész lapot betöltő, narratív képek, szép, gótikusán mozgó alakokkal. Az illusztrátörök e hágádák esetében is gyakran szolgálnak többletinformációval, vagy kultúrtörténeti érdekességgel. A barcelonai hágádá egyik lapján például azt látjuk, hogy az széder vezetője egy macesszal teli kosarat tesz az egyik résztvevő gyermek fejére. Ez egy spanyolországi szókás volt, ezzel a jelképes tettel emlékeztek arra, hogy őseink a hátukon vitték ki a kovásztalan kenyeret Egyiptomból. A Katalóniában készült, ún. Kaufmann-hágádában is rengeteg gyönyörű kép szerepel, melyek megdöbbentő részletességgel követik a tórái szöveget. Az egyik ábrázoláson például az éjszaka közepén Egyiptomból kivonuló zsidókat láthatjuk: egy nagyobb alak, Mózes irányítja a hátukon a kovásztalan kenyeret cipelő embereket, míg felülről a városba zárt egyiptomiak tekintenek le a csapatra. Az előtérben fehér kutya, nyitott szájából látványosan hiányzik a nyelve, hűen illusztrálva azt a tórái mondatot (2Mózes 11:7), hogy ״Izrael gyermekei ellen egyetlen kutya se nyújtsa ki a nyelvét" (vagyis ne támadja meg őket). Hágádák utóélete Egy gondolat erejéig érdemes megemlékezni a Magyarországon 1942-ben kiadott, egyiptizáló ábrázolásokkal illusztrált OMZSA hágádáról, melyet az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció jelentetett meg a történelmi helyzetre való tekintettel bátorító céllal ״hogy az egyiptömi rabszolgaságból való csődás kiszabadulás példájával hasson a jelen nemzedékre.” Zárásként álljon itt egy családi anekdota: az egyik, igen sok kiadást megért hágádában, melynek illusztrációi egy eredetileg 1695-ben, Amszterdamban nyomtatott példányt követik, a négy fiú közül az, ״amelyik kérdezni sem tud”, felemelt bal és lefelé eresztett jobb kézzel látható. A nagymamámtól számtalanszor hallottam ezzel a képpel kapcsolatban azt a történetet, hogy gyerekkorában arra, akinek nem volt sok sütnivalója, azt mondták, hogy tamtam, és a kezüket a képen látható módon ütötték hozzá össze. így válik a hágádá illusztrációja az élet szerves részévé. A zsidó illusztrációk története A művészi megjelenítés bizonyos formáinak tiltása, valamint az esztétikumra való törekvés hangsúlyozásának kettőssége határozza meg a zsidóság művészetének alapjait. A képfaragás tilalmát különböző korokban és különböző földrajzi területeken többféleképpen értelmezték. A vallási eredetű tilalom és a társadalmi megkülönböztetés, valamint az évszázados üldöztetés együttesen azt eredményezte, hogy a középkorra a kéziratillusztráció vált a zsidó művészet legismertebb kifejezőjévé. A kéziratok, illetve - a nyomtatás elterjedése után - a nyomtatott zsidó könyvek közül, témájánál és elbeszélő stílusánál fogva a leggyakrabban a széder estén felolvasott hágádát illusztrálták. Az ábrázolások stílusa illeszkedik a mindenkori kortárs művészet stílusához. A néhány száz évvel ezelőttről ránk maradt, kéziratos hágádák e műfaj legszebb képviselői. Ezek két fő származási helye Spanyol-, illetve Németország volt, de ismerünk emlékeket Franciaországból és Itáliából is. Hogy került nyúl a szédertálra A legkorábbi ismert, és kétségkívül az egyik legizgalmasabb az 1300 körül valószínűleg Mainzban készült, ún. Madárfejű hágádá, mely arról kapta a nevét, hogy a benne szereplő alakoknak madárfejet.rajzolt az illusztrátor. A középkori Németországchászidéj Askenáz nevű, szigorú mozgalmának rabbijai tiltották a konkrét emberábrázolást. E tilalom nyomán keletkezett több olyan kézirat is, melyben állatfejű emberek szerepelnek. Érdekesség, hogy kizárólag a zsidóknak rajzolt madárfejet az illusztrátor, a nem-zsidók eredetileg arctalanok voltak, és csak jóval később egészítették ki arcokkal az ábrázolásokat. Az alakok fejükön csúcsos, gombban végződő zsidókalapot (Judenhut) hordanak, mely a korabeli németországi zsidók kötelező viselete volt. Egy különleges, és jellegzetesen németországi illusztrációtípus a jákneház. Amikor a széder szombat estére esik, akkor a kidus eltér az egyéb napokon mondott kidustól. A sorrendet a héber nyelvben szokásos, akrosztikonos betűszó segítségével jegyezték meg. Ez a szó, a ״jákneház” a német nyelvhez szokott fül számára ״jagd den has”, vagyis ״vadászd a nyulat” kifejezésnek hallatszott. Ezért találhatjuk meg számos, középkori németországi hágádában a nyúívadászat ábrázolását. Érdemes ebben a kontextusban megemlíteni a jelenleg Dénes Anna 7
