Egység, 2014 (78-80. szám)
2014-12-01 / 80. szám
A felelősséget magunkra kell vállalni A Rebbe, közel 30 kötet eddig megjelentetett levelében, tanúi lehetünk annak, hogy adott sok tízezer embernek útmutatást és inspirációt. Szinte mindegyik levél közös pontja volt, hogy bár lehetett az adott levelezés bármilyen témájú és jelleggű a Rebbe mindig felhívta levelező partnerének a figyelmét a személyes felelősség kérdésére. Arra, hogy mindannyian a világ jobbátételének céljából születtünk meg, és ebben a feladat* ban mindanyiunknak konkrét személyes feladatunnk van. Ha azt akarjuk tehát, hogy a körülöttünk lévő világ megváltozzon, akkor a változtatást nekünk kell elkezdenünk. Az alábbiakban a Rebbe titkárának, nissan Mindéi rabbinak a gyűjtéményéből megjelent angolnyelvű levelezésből (The Letter and the Spirit, New York) gyűjtöttünk ki egy párat. ezt a kezdeti inspirációt megkapja, az így begyújtott láng már önmagát táplálja mintegy, erőről erőre növekszik, egyre intenzívebb lesz, egészen odáig, hogy megvilágít és lángra gyújt maga körül másokat is, láncreakciót indítva be ezzel. A sprituális dimenzió van fölényben a materiálishoz képest Azt sem szabad elfelejteni, hogy a mások inspirálása mögött rejlő ok és maga a ténykedés, amiről szólok, minden zsidó ember kötelessége, a Tóra ruházta ránk ezt a kötelességet. Nyilvánvaló tehát, hogy mivel az Örökkévaló ismeri az Ő teremtményeit, és minden egyes teremtménye képességeit külön-külön, nem ruház ránk olyan kötelességet, amit képtelenek volnánk teljesíteni.1 Ez igaz minden micvára, melyeket minden egyes zsidó ember köteles beteljesíteni, és amelyek magukban is bizonyítékai annak, hogy igenis be lehet őket teljesíteni, máskülönben az Örökkévaló sosem adta volna őket ekünk, bár igaz, hogy egyeseket könnyebbnek, másokat nehezebbnek találunk közülük. Ami azt a kérdést illeti, hogy a diploma után hová költözzék, Bostonba vagy New Yorkba-e, azt javasolnám, hogy amennyiben a rabbi, akiről írt, és aki a múltban a segítségére volt, most Bostonban lakik, jobb lenne hozzá csatlakoznia, különösen mivel ő személyesen ismeri önt, és a bostoni helyzetet is ismeri, valamint a New York-i helyzetet is, alkalmanként ugyanis ellátogat ide is. Ő lesz tehát a legalkalmasabb személy arra, hogy önnek a jövőbeli terveivel kapcsolatban segítsen. Az Örökkévaló adja meg önnek, hogy jusson erőről erőre, minden tekintetben, anyagilag és spirituálisán is, mert ezek kéz a kézben munkálkodnak a zsidó ember érdekében, de úgy, hogy a spirituális dimenzió van fölényben a materiálishoz képest. Mellékelten csatoltam a levélhez egy üzenetet, amely egész évben aktuális. Érdekesnek fogja találni és hasznosnak, különösen mert kapcsolódik az általam fentebb Írtakhoz is. Áldással, [Aláírás.] Kötelességünk másokat inspirálni _____ 5723 Miss Athens, Ohio Áldás és üdvözlet! Megkaptam kedves levelét. Szükségtélén mondanom, meglepetésként ért, hogy miután ilyen inspirációban részesült, és a szombat, a kásmt és általában a zsidó vallás megtartásához ilyen közel került, s így megerősítette az örök köteléket mely az Örökkévalóhoz köti, s amely az isteni szikrát jelenti minden zsidó emberben, férfiban és nőben - nos, hogy ez képes volt elhalványulni önben, pusztán azért, mert az az ember, akitől az inspirációt kapta, elhagyta az egyetemet. Másképpen kellett volna ennek történnie, hisz miután az illető elment, önnek kellett volna fölfedeznie, hogy immár az ön kötelessége és kiváltsága átvenni az általa végzett munka egy részét, és így lenni inspiráció forrásává másoknak, még inkább, mint azelőtt. De mi haszna az elmúltakat siratni, a fontos most a jelen és a jövendő. És mivel ön úgy látja, a hallgatók nagyon is rászorulnának valakire, aki bevezeti őket a mi nagy Tóránk örökségébe, meg kell tennie mindent, hogy a segítségükre legyen ebben az irányban. Biztos vagyok abban, hogy a rabbi, akiről említést tesz levelében, ismeri a helyzetet, és bizonyára képes lesz támogatni önt, hogy elérjen mindent, amit csak lehet, ebben a dologban, ha hozzá fordul tanácsért és támogatásért. Ha feladatnak nekikezdünk, akkor rögtön könnyebbé is válik Sokszor mondtuk már, hogy az ilyen természetű erőfeszítés sokkal könnyebb, ha nekivágtunk, mint amilyennek tűnik előtte. Mert ha valaki azzal a céllal közelít meg egy zsidó embert, hogy közelebb vigye őt a jiddiskejthez, akkor nem valami újdonságot akar ezzel ״eladni” neki. Ahogy mondtűk, minden zsidó emberben ott van az a bizonyos isteni szikra, lehet, hogy csak pislákol, de megvan, és csak arra van szükség, hogy újra fellángoljon, új erőre kapjon. Amint 1 Bámidbár Rábbá 12:3. 2 A REBBE SZAVA Menáchem M. Schneerson rabbi
