Egység, 2014 (78-80. szám)
2014-09-01 / 79. szám
és mindig ugyanaz a karosszék. Az udvart fekete-fehérben rögzítettük, és a múlt egy tragikus fejezetét idézi, a karosszék színes, hívogató, mesélésre biztató. A helyszínről, a csillagos házról egyébként soha egy szó nem esik, csupán felirat közli az utolsó képen, hogy hol készült az adott riport.- És? Megszólaltatja az fiatalokat ez a környezet?- Olyan is akadt, aki nagyon elérzékenyült. Olyan is, aki látszólag észre sem vette. De azért nagyon hat a hely szelleme. Főleg akkor, mikor a riport során kiderült, hogy akiről a mese szól, az bizony rokon.- Rokon?- Igen, eredetileg az volt a cél, hogy csupa nem zsidó származású ember beszéljen, de menet közben - számunkra is váratlanul - gyakran elhangzottak olyan elemek, amiből kiderült, a beszélőnek azért van némi köze a zsidósághoz, legföljebb később tudta meg, vagy különösebben soha nem foglalkozott vele. Ezeket az interjúkat is természetesen benne hagytuk a filmfolyamban, hiszen ki tudja, lehet-e egyáltalán olyan származású magyar embert találni, akinél bizonyosan kizárható a zsidósággal való valamilyen távoli, ősi rokonság. És ennek is van üzenete: egyformák vagyunk.-A felvételek elkészültek, jelenleg az utómunkák folynak. Hogyan tovább, mik a tervek az elkészült filmmel?- Szeptember végén az egész anyagot egyben feltesszük a You Tube-ra. Mivel ez nemzetközi oldal, jó lenne angolul feliratozni, de erre nem biztos, hogy lesz forrás. Addig is elképzeltünk egy kampányt, ami ráirányítja a figyelmet erre a sorozatra. Azt tervezzük, hogy a nézőknek néhány televíziós csatornán néhány másodperces részleteket mutatnánk ezekből a monológokból egyfajta társadalmi célzatú hirdetés formájában. Szekrisz Egység Mi jutna eszébe a ״zsidóról” egy csillagos ház udvarán? 50 zsidó mese nem-zsidóktól Gárdos Péter, Balázs Béla díjas filmrendező munkásságában eddig is nyomon követhetőek voltak zsidó elemek, de olyan koncentráltan, és elmélyülten, mint a ״Zsidó mesék” című készülő filmsorozatban, még nem volt ez a téma tetten érhető. ״másságról” lehet, vagy illene másképpen gondolkodni. — Ügy hangzik ez, mint egy oral history kutatás, vagy mint egy szóciálpszichológiai kísérlet. — Mindkettőhöz közel áll. Előbbihez azért, mivel a megkérdezettek többsége kevéssel, vagy jóval a háború után született. A holokauszt csak másodlagos élmény számukra, véleményükkel, tapasztalataikkal mégis kiegészíthetik ismereteinket. Utóbbihoz azért, mert megteremtettük hozzá azt a környezetet, amit a hely szellemének nevezhetünk, ami erősen motiválta alanyainkát. Minden mese ugyanazzal a képpel kezdődik és fejeződik be. Egy csillagos ház udvarának közepén áll egy üres karosszék. Mindig más a csillagos ház, Gárdos Péter filmrendező Budapesten született 1948 június 8-án. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-orosz szakán végzett 1971-ben. Előbb rendezőasszisztensként, majd rendezőként dőlgozott a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiójában. Első játékfilmjét a Hunnia Filmstúdióban készítette (Uramisten). 1989 óta színházi rendezőként is ismert, 2010-ben pedig könyvet írt ״Hajnali láz” címmel. Számos nemzetközi elismerést, díjat nyert, legtöbbet a Szamárköhögés című alkotásával. A zsidó mesék gondolata véletlenül jutott az eszembe, egy péntek este- meséli a rendező, beszélgetésünk kezdetén —, amikor az óbudai zsinagógában istentisztelet után felmentünk vacsorázni az emeletre. Köves Slomó vezető rabbival arról beszélgettünk, hogyan lehetne, hogyan kellene hidat építeni zsidók és ״nem-zsidók” közé. Azt kérdeztem, miért ne lehetne egy riportsorozatot készíteni ezúttal olyan nem zsidó származású emberekkel arról, hogy milyen személyes élményekét tudnak önmagukban felidézni, ha meghallják ezt a szót: zsidó. Slomónak megtetszett az ötlet. Az ötletből terv lett, a tervet pedig elfogadták. Ötvenben határoztuk meg a történetek számát, ez ugyan nagy, de talán még befogadható mennyiség.- Mi az üzenete ezeknek a beszélgetéseknek?- Minden manipuláció nélkül kerestűk meg riportalanyainkat, többnyire híres embereket, a társadalom minden szegmenséből és faggattuk őket a zsidósággal kapcsolatos élményeikről. Mindenki azt a történetet mesélte el, amit akart, semmilyen irányban nem befolyásoltuk őket. 50 mese ״született” így, s abban reménykedünk, hogy ezek a történetek túlmutatnak majd önmagukon. Ráadásul mindegyik ״mese” egy-egy csillagos házban hangzik el, hiszen 50 valamikori csillagos ház udvarába, folyosójára, kapualjába helyeztük el a karosszékünket. Talán azt ״üzenik” ezek a beszélgetések, hogy a Tfilin pult a zsidónegyedben ״Raktál ma már tfilint?”. Fontos kezdeményezés, hiszen az imaszíj feltekerése a zsidóság egyik legfontosabb parancsolata. A tfilint általában a reggeli imánál hordják a zsidó férfiak, de bármikor fel lehet rakni, egészen sötétedésig. Ebben segítenek a pultnál az önkéntesek mindazoknak, akik teljesíteni szeretnék ezt a kiemelt jelentőségű micvát. Újabb színfolttal gazdagodott a budapesti zsidónegyed utcáképe. Izraeli mintára tfilin pultot állítottak fel a Károly körút és a Wesselényi utca sarkán Smulik Raskin, az izraeli közösség rabbijának kezdeményezésére. Két rabbinövendék áll ügyeletben minden nap, hogy segítsen az érdeklődőknek. A pulton három nyelven (héberül, angolul és magyarul) látható a felirat: 10
