Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-03-01 / 75. szám
Egység Szukkoti sátor a lövészárokban A háláchák megtartásának módjai a munkaszolgálatban Nem mindennapi megközelítése a munkaszolgálatosok történetének, hogy a zsidó vallás jogi keretein belül vizsgálja annak a több tízezer embernek a sorsát, akiket fegyver nélkül, megalázó és embertelen körülmények között hajtottak ki a frontra a II. világháborúban.Ugyanakkor az emberi, személyes történetek megértése és megismerése szempontjából fontos vizsgálni ezt az aspektust is, ami különleges betekintést ad abba, hogyan lehetett megmaradni embernek az embertelenségben. A témának részletes és átfogó háláchikus irodalma van, amelybe az alábbiakban néhány érdekes részlettel kínálunk betekintést. forrásvízért, hogy ezzel gyúrják meg a tésztát. Ekkor Pápán már nem volt ajánlatos zsidóknak egyedül járkálni a városban, és amikor a forrástól visszafelé tartott, csendőrök fogták el, mert gyanús volt nekik, hogy mit rejteget a kabátja alatt. Hosszas és fájdalmas vallatásnak vetették alá, ám végül szabadon bocsátották. Életmentő munkaszolgálat A munkaszolgálatosok behívásakor a hivatalosan működő rabbikat felmentették, ám Grünwald rabbi nem állt hitközségi alkalmazásban. Ennek oka az volt, hogy Pápára érkeztekor már volt egy főrabbi a hitközség élén, így ő csak egy zsinagóga és a nagy jesiva vezetését kapta feladatul. Bár mindent megtettek, hogy felmentést szerezzenek neki, korábbi összetűzése a csendőrséggel lehetetlenné tette, hogy kibújjon a munkaszolgálat alól. Visszaemlékezéseiben hásgáchá prátitnak, az isteni gondviselés közbeavatkozásának nevezte sorsa alakulását: Pápán maradt feleségét, tíz gyermekét, édesanyját és apósát deportálták, és ők Auschwitzban lelték halálukat. A sors fintora, hogy ő, akiről azt gondolták, nagyobb veszélyben van a munkaszolgálatban, mint a Pápán maradó főrabbi társa, túlélte a Soá borzalmait, Pápa akkori hivatalos rabbija azonban szintén a koncentrációs táborban halt meg, közössége nagy részével együtt. Milyen vallási dilemmákkal találta szemben magát Grünwald József, és több ezer, hozzá hasonlóan mélyen vallásos társa a munkaszolgálat idején? Könnyen megérthetjük, hogy nagy dilemmát okozhatott a kóserság, vagy a szombat szabályainak megszegdse. Emellett azonban egészen marginálisnak tűnő háláchikus dilemmák is gondot okoztak a tudós és Istenfélő rabbinak. A munkaszolgálatos sapka nem volt ״kóser” Visszaemlékezéseiben említi például a sátnez problémáját: Tórái parancs szerint [3Mózes 19:19.) nem szabad textíliákban keverni a gyapjút és a lent - vásárlásnál például ellenőrizni kell az összetevőket, nehogy ilyen, kevert anyagú textíliából készült ruhaneműt vegyünk. Az első probként, majd apja halála után került Pápára, ahol 1941-től rabbiként tevékenykedett és Magyarország egyik legnagyobb jesiváját vezette. A pápai jesiva volt talán a legtovább működő ilyen intézmény az országban: az 1944-ig oktató jesivában több, mint négyszáz fiú tanult, akik az ország más részein már megszűnt iskolákból érkeztek ide. Grünwald rabbi a háború után újraindította jesiváját, majd az ’50- es évek elején Amerikába vándorolt ki, ahol a Brooklynban újraalakuló pápai közösségnek lett a vezetője. Itt adta ki 1965-ben édesapja Vájágéd Jáákov című könyvét. A harmadik kötethez írt előszavában hozta nyilvánosságra saját visszaemlékezéseinek egy részét a háborúban átélt borzalmakról. Ebben a visszaemlékezésben számos háláchikus problémát vetett fel, amelyek a munkaszolgálatban eltöltött idő alatt okoztak neki problémát. Bár innen, nyugalmas napjainkból talán furcsának tűnhet, hogy milyen problémák foglalkoztatták őt az embertelen körülmények között, ám valójában ezek a gondolatok őrizték meg a tartását a poklok közepette is. Grünwald rabbi története 1944-ben, egy tavaszi napon kezdődött, noha nem is sejthette, milyen messzemenő követkézményei lesznek annak, hogy magára vállalt egy vallási feladatot. A peszách közeledtével eljött az idő, hogy Pápán is megsüssék az ünnepre a kovásztalan kényéret, a maceszt. A hagyományoknak megfelelően a rabbi elment egy korsó tiszta Ahány ház, annyiféle munkaszolgálatos Bár eredetileg nem a zsidó vallású és származású férfiak számára hozták létre a munkaszolgálat intézményét, mégis döntő többségükben zsidók voltak a munkaszázadokba beosztva. Ahogy a magyar zsidóság, úgy a munkaszolgálatos zsidók sem képeztek homogén egységet, annak ellenére, hogy a hatalom igyekezett őket így kezelni. A történelmi Magyarország területén körülbelül nyolcszázezer zsidó élt a világháború előtt. Merőben különbözött a városi és vidéki zsidók élete, különösen nagy volt a kontraszt a kárpátaljai, erdélyi falvak mélyen vallásos chászid közösségei és főváros asszimilálódott világa között. Vallásos és asszimilált zsidók, kikeresztelkedettek és ateisták éppúgy voltak a soraik között, ahogy megoszlottak politikai nézeteik, iskolázottságuk vagy társadalmi rangjuk alapján. A zsidó jog szempontjából vizsgálva a munkaszolgálatosok helyzetét, elsősorban azokról kell szót ejteni, akik vallásos, mélyen hívő emberekként még ezek között az embertelen és megalázó körülmények között is mindent megtettek azért, hogy hűek maradjanak a Tóra parancsolataihoz. Az élet védelme mindenek fölött Természetesen semmilyen módon nem lehét és nem is szabad a vészkorszakot megélt emberek fölött ítélkezni. A zsidó jog nagyón egyértelműen fogalmaz a témával kapcsolatban: aki valamilyen kényszer alatt tesz egy dolgot, akkor is, ha nem lett volna szabad megtennie, nem vonható felelősségre érte (lásd Maimonidész, A Tóra alapjainak szabályai 8:4.). A zsidó vallás szinte mindenek fölé helyezi az emberi élet védelmét, és minden lehetőséget és felmentést megad a parancsolatok alól abban az esetben, ha ezzel az ember az életét menti. Ugyanakkor érdemes bemutatni azoknak a dilemmáit, akik még ebben az esetben is szigorúbb szabályokat vettek magukra. A pápai rabbi, a csendőr és a forrásvíz Grünwald József rabbi (1905-1984), előbb szatmárnémetiben működött dóján-10
