Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-09-01 / 76. szám
Egység Szimbólumok az asztalon A Nagyünnepek gasztronómiája ״Abájá azt mondta: ״Mivel azt mondtad, hogy egy jel (ómen) fontos, ezért az év kezdetekor minden embernek fel kell vennie azt a szokást, hogy tököt, görögszénát, póréhagymát, céklát és datolyát eszik.” (Talmud, Kritut 6a) mok déli részein fogyasztják az újévi vacsorán. Mivel jiddisül a sokat méh mek mondják, így áskenáz közösségekben általában répát (jiddisül mehren) esznek, sok-sok áldás réményében. Szokás emellett például gránátalmát enni, aminek magjai hagyományosan a 613 parancsolatot szimbolizálják, és azt a vágyunkat, hogy legyünk úgy tele micvákkal, mint a gránátalma a magjaival. Keleti zsidók körében elterjedt szókás kusz-kuszt kínálni az ünnepen. Az aprószemű búzatöret az áldások sokaságát szimbolizálja. Ebbe hagyományosan hétféle zöldséget kevernek: a hetes szám Isten jelenlétét mutatja a térmészet rendjében (lásd a teremtés hét napja). A póréhagyma eltöröl Nem csak a rossz ítélettől, de az ellenségeinktől is szívesen megszabadulnánk, ezért eszünk póréhagymát (más szokás szerint káposztát), céklát és datolyát. A póréhagyma arameus neve, kárszi, ez pedig a kérész, eltörölni szóra emlékeztet - fogyasztásával tehát az ellenségeink eltörlését kérhetjük. Ugyancsak ellenfeleink eltávolításának reményében fogyasztjuk a céklát, vagyis szilkát. Ennek neve ugyanis az eltávolítást jelentő szituk szóra emlékeztet. Végül a datolyák (támri) fogyasztásától ellenségeink megsemmisülését (sejitámu) várjuk. Vannak, akik ״félnek” a haltól, mások a bőség jelének tekintik A legtöbb közösségben a hal fontos étel Ros hásánákor, mégpedig több okból is. Először is, a halak nagyszá-Legyen édes és kerek!- Alma és mézes bárchesz Ez a legismertebb kívánságunk, amit az áskenáz kultúrában mézbe mártott almával, és kerek, édes, esetleg mazsolás bárchesszel jelenítünk meg. Az alma azonban nem idénygyümölcs volta miatt kerül az asztalra: az almás kertek illata a hagyomány szerint olyan, mint az Edenkerté. Emellett sok Talmud-tudós szerint Izsák, amikor Ezsau helyett Jákobot áldotta meg, az almafák illatát érezte fián - az almát tehát annak reményében fogyasztjuk, hogy ezzel Izsák áldásait is elnyerjük. Ráadásként a Vilnai Gáon szerint ez az atyai áldás éppen Ros Hásánákor hangzott el. A mézbe mártott alma után elmondott imával azt kérjük, hogy ״újits meg bennünket egy új és édes évre!” A kerekre font kalács az élet véget nem érő körforgását is jelképezi. Egyes magyarázatok szerint az egyiptomiak számos istenségüket szögletes kenyérfélével jelenítették meg, ennek ellenpontozása a zsidók kerek kalácsa, ami az egyistenhitet szimbolizálja. Egyes szefárd közösségekben nem mézbe, hanem cukorba mártják az ünnepi kalácsot. Ennek oka az, hogy a Szentélyben használt tömjénbe nem volt szabad mézet tenni. Van, ahol a háromszor cukorba mártott kalácsot háromszor sóba is merítik. Répa, tehénbab, vagy búzatöret - a lényeg a bőség Egy sor különböző ételt ehetünk az ünnepen, ami a minket ért áldások sokaságát és érdemeink gyarapodást szimbolizálják. Az Ábájá által elsőként említett tök két dolgot is szimbolizál egyszerre. Héber neve, kárá jelenthet olvasást és eltörlést is - így egyszerre imádkozunk vele érdemeink felolvasásáért és a súlyos ítéletek eltörléséért. A gyarapodás (héberül ״jirbu”) kapcsán többféle ételt is szokás az asztalra tenni, amikkel érdemeink gyarapodását, növekedését kérjük. A görögszéna, héberül rubijá az egyik, amivel a gyarapodást szimbolizálhatjuk. Az egyiptomi zsidók a rubiját a tehénbabbal, vagy tehénborsóval azonosítottak - ezt ma elsősorban az Egyesült Álla-Az őszi nagyünnepek komoly megmérettetést jelentenek a léleknek, ugyanakkor jelentős teher hárul a gyomrunkra is, hiszen egy hónapon át szinte ünnepi étkezésről ünnepi étkezésre lépünk. A feltálalt fogások azonban nemcsak különlegesek és a hétköznapok étkezéseitől eltérőek, hanem szimbolikus tartalommal is bírnak. A legismertebb ilyen étel a mézbe mártott alma, ami az édes, kerek újesztendőt jelképezi. Vagy ennél jóval többet? Mi a jelentősége a fenti idézetben található görögszénának vagy a póréhagymának, és hol marad nagyanyánk híres-hírhedt répafőzeléke? Egyáltalán, mit várunk ezektől a ״jelektől” vagy ómenektől, milyen hatással bimak az elkövetkezendő sorsunkra? Ezek a jelek elsősorban emlékeztetők, eszünkbe juttatnak egy-egy olyan dolgot, amit kémünk kell az Örökkévalótól: bőséget, áldást, biztonságot. Ugyanakkor felidézik azt is, hogy ebben az időszakban ítéltetik meg az előző évünk, és születik döntés a következőről, így eszünkbe juttatják a megtérés és a bűnbánat időszerűségét is. Ez pedig, remélhetőleg a vacsorán túl is tettekre sarkall mindenkit. Imák és ízek A ros hásánái és jóm kipuri imák nem az egyéni igényekről szólnak, hanem elsősorban azt hirdetik, hogy Örökkévaló uralkodik felettünk, minden jót tőle kapunk, mindenben tőle függünk. Az elfogyasztott szimbolikus ételekkel, és a hozzájuk kapcsolódó áldásokkal, imákkal is azt deklaráljuk: minden jó, amiért imádkozunk, az Örökkévalótól származik. Szimbolikus ételeink árulkodnak mindarról, amit a következő évtől várunk - vagy azért, mert önmagukban valamilyen jó dolgot jelentenek, vagy mert nevük emlékeztet az Örökkévaló egy áldására. Ezért szokás, hogy a ros hásánái vacsorán feltálalt, szimbolikus jelentőségű ételek fogyasztása után elmondunk egy-egy imát, amelyeket összefoglalóan kezdő szavaikról ismerünk: ״Jehi rácon...”, ״az legyen akaratod...” Ezek az ételek a mézbe mártott alma; a tök; görögszéna, répa vagy tehénbab; póréhagyma vagy káposzta; cékla; datolya. 6
