Egység, 2013 (75-77. szám)
2013-09-01 / 76. szám
Amikor a Király a mezőn van Elül, a zsidó év utolsó hónapja ellentmondásos időszak - olyan hónap, amire leginkább a ״spirituális hétköznapok” kifejezés illik. amely megkülönbözteti a naptár szent és világi napjait. A Talmud ekként határozza meg azokat a munkákát is, amelyeket Sábát napján tilos végezni: Az év tizenegy hónapjában életünk a mező és a palota között zajlik, egymást követi a ״kenyérkészítés művelete”, az anyagi létsík, és az isteni pillanatok ideje, amikor elhagyjuk a mezőt és belépünk a királyi jelenlétbe. Elül hónapjában azonban a király jön ki a mezőre. Mi történik akkor, amikor a király kijön a mezőre? Ahhoz, hogy Elül hónapjának lényegét megértsük, előbb meg kell értenünk a ״palota” és a ״mező” közti viszonyt, vagyis hogy miként viszonyul egymáshoz a Sábát és a munkahét; a ״szent” és a ״világi” fogalmát kell tisztáznunk. Valóban annyira távol állnak egymástól, mint nagyon különböző megnyilvánulásuk sugallja? A Szentély és a szombati munkatilalom Nézzük meg jobban, milyen a ״munka mezeje” és a ״kenyérkészítés folyamata”, amely munkás napjainkat jellemzi. A Tóra meglehetősen körűiményes módon írja le nekünk azt a harminckilenc főmunkát, amelytől Sábátkor és ünnepeken tartózkodnunk kell: a Sábát munkatilalmának szabályait a Szentély építésének törvényeivei hozza összefüggésbe. A Sinai hegyen történt kinyilatkoztatás után Isten elrendelte, hogy Izrael népe építsen ״Szentélyt” neki. Részletes utasításokat adott Mózesnek, hogyan alakítson tizenöt anyagot (aranyat, ezüstöt, rezet, fát, lent, különböző színű gyapjút, különböző állatbőröket), hogy Isten ״hajléka” abból megépülhessen. Mózes második könyvének 31. és 35. fejezetében a sábáti munkatilalom és Isten instrukciói a Szentély építésére egymás után következnek. A Talmud megmagyarázza, hogy a Tóra azért helyezi egymás mellé ezt a két látszólag össze nem függő törvényt, hogy bemutassa a 39 fötévékenység - amely a Szentély létrehozásához volt szükséges - az a 39 főmunka is egyben, amely Sábát napján tilos: ban a fővárosban, a királyi palotában tartózkodik, és igy aki a király színe elé kíván járulni, annak végig kell járni a megfelelő utat a palotabeli bürokráciában és számtalan titkár és miniszter engedélyét kell elnyernie. A fővárosba kell utaznia, átjutnia sok kapun, folyosón, előszobán, míg eljut a trónterembe. Bemutatását apró részletekig megtervezik, meg kell felelnie mindenféle szabálynak az öltözködést, a beszédet, az illemet illetően ahhoz, hogy a király színe elé állhasson. A király azonban néhány alkalommai elhagyja a palotát, a várost és kimegy a mezőre, az emberek közé. Ilyenkor bárki megközelítheti; a király mindenkit mosolyogva, ragyogó arccal fogad. Az eke mögött álló földműves ugyanúgy a király elé állhat, mint a királyi udvar legmagasabb rangú minisztere, amikor a király a palotájában lakozik. Snéur Zálmán rabbi szerint Elül hónap olyan, mint amikor a király a mezőn jár. A hétköznapi munka búzamezője A kenyér ״az élet legfontosabb fenntartója”, amely ״megerősíti a hálándónak szívét.” Volt idő, amikor szinte mindenki szántott, vetett és aratott, hogy meglegyen a gabona, amely saját- és családja létének fenntartásához szükséges; de még ma is, amikor csak kevesen művelnek földet, mindannyian kenyérért dolgozunk. Mindenki azon a bizonyos virtuális földön dolgozik; legyen az búzamező, kukoricaföld, pénzügyi terület, acélgyártás, orvostudomány vagy a hirdetési ipar. A mező az őskép, amit a Tóra a ״munka” meghatározására használ, Elül - az ünnepi hétköznapok A zsidó naptár két általános időminőséget ismer: a ״világi” [chol) és a ״szent” (kodes) időt. A közönséges munkanapok ״világi” időszakaszok; a szombat és az ünnepek ״szent” idő. A ״szent” napokon kiszabadítjuk magunkat az élet anyagi vonatkozásaibői, hogy tanulásnak és imádkozásnak, vagyis szellemi tevékenységnek szenteljük magunkat. Ezek a napok különleges spirituális forrásokban bővelkednek (Sábát napján a pihenés, Peszachkor a szabadság, a Ros Hásánákor a félelemmel vegyes tisztelet, stb.); mindegyiknek megvan a maga egyedi minősége a naptár és az élet útját járó ember számára. Ez utóbbi tekintetében az év utolsó hónapját, Elül hónapot a naptár ״szent” részei jellemzik. Elül menedék az időben, ״menedékváros” az anyagi élet dúlásából; olyan idő, amikor önvizsgálatot tartunk, mit végéziünk lelkiek dolgában és mérleget készítünk az eltelt évről; ekkor készülünk fel a Ros Hasana és Jóm Kipur ״félelmetes napjaira” azzal, hogy megbánjuk a múlt hibáit és fogadalmat teszünk a jövőre nézve. Ebben az időszakban fokozottabb a Tóra tanulmányozása, az imádkozás és a jótékonykodás. Elül hónap kitűnő időszak erre, mert ebben az időszakban Isten nyitottabban és könyörületesebben viszonyul hozzánk, mint az év más időszakaiban. A Kabbala szóhasználatával ez az időszak az, amikor Isten ״tizenhárom kegyelmes tulajdonsága” világítja meg hozzánk való viszonyulását. Ám a Sábáttal és az ünnepekkel ellentétben Elül hónap napjai hétköznapok. A Tóra parancsa szerint Sábátkor tartózkodunk minden, a fizikai világban újat létrehozó (meláchá) tevékenységtől. Az ünnepek is olyan napok, amikor a meláchá tilos. Elül hónapjára vonatkozóan azonban nincsenek ilyen korlátozások. Elül transzcendens tevékenységeit hétköznap kell végeznünk, a mezőn, az üzletben, a hivatalban, munkás napokon. Amikor a király a mezőn van... A ljadi Snéur Zálmán rabbi a következő példázattal világította meg Elül hónap paradoxonát: A király általá-2 A REBBE SZAVA Menachem M. Schneerson rabbi
