Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-12-01 / 74. szám
Az adakozás pajzsa Az 1970-es évek elején történt, hogy Izraelt több rettenetes terrortámadás érte, nőket, gyermekekét sem kímélve. A Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi, akit mélyen foglalkoztatott a világ minden pontján élő zsidók testi és lelki épsége, arra hívta fel a zsidóságot, hogy foglalkozzanak többet azokkal a parancsolatokkal, amelyekről Bölcseink úgy tartották, hogy megóvnak a testi sérülésektől. Az egyik ilyen jócselekedet, amire a Rebbe felhívta a figyelmet, az adakozás, a cedáká volt. A Talmudi bölcsek azt tanították, hogy a szegényék részére való adakozás megóv a sérülésektői és megvédi az életünket. Az adakozással szerzett érdem pedig nem csak annak nyújt védelmet, aki adja a cedákát, hanem az egész közösségnek. A Rebbe magyarázataiból kitűnik, az adakozás úgy működik, mint egy pajzs. Bár a pajzs nem garantálja a teljes biztonságot a viselőjének, mégis jó eséllyel védi meg a veszélyes helyzetek többségében. A ’70-es években útjára indított Cedaka kampány során a Rebbe azt javasolta, hogy az adománygyűjtő dobozon jelöljék meg az adómány célját, ezzel is adakozásra buzdítva a zsidókat - bármely célt is tartanak támogatásra méltónak. Gyakran hangoztatta, annak fontosságát, hogy minden zsidó otthonban, irodában, boltban, kórházban, katonai bázison, vagy bármilyen közintézményben, legyen legalább egy adománygyűjtő persely. Külön kiemelte az autókat, és iskola-buszokat, amelyeken különösen fontos a biztonság. És arra is felhívta a figyelmet, hogy ezeket használni is kell rendszeresen és rendeltetésszerűen - lehetőleg minden nap. Az Önök adományai, amelyekkel nagyvonalún támogatják munkákat, nem csak szervezeteink és programjaink anyagi biztonságát segítik elő. Az adakozás micvája, amelyet naponta gyakorolunk, mindnyájunk fölé védőpajzsként borul. Köszönjük a bizalmat, amelyet belénk féktetnek, és reméljük, szervezeteink továbbra is adományaik célpontjai lesznek! Az Önök támogatásával tudunk tovább dolgozni közös jövőnkért! Segítségét megköszönve kellemes Chánukát kiván: Oberländer Báruch rabbi Köves Slomó rabbi Néhányan, a teljesség igénye nélkül, azok közül, akik nagylelkű adományaikkal a közösséget segítették ebben az évben. Siklós Gábor: 410.000 Ft Klopfer Dávid: 370.000 Ft Goldmann Mariann: 280.000 Ft Célok, amelyekre adományát várjuk:- hátrányos helyzetű gyerekek iskoláztatása- templomaink fenntartása- kóser étkeztetés- oktatási programjaink támogatása A köztéri gyertyagyújtás háláchikus háttere Emlékezés a csodára nyilvánosan A Chánukái gyertyagyújtás micváját Bölcseink vezették be, hogy ezzel emlékezzenek meg az emberek arról, mi történt a szentelt olajjal és a menórával a Jeruzsálemi Szentélyben. Az elképzelés, hogy csodákra egy speciális micva teljesítésével emlékszünk nem egyedülálló, ugyanígy teszünk Purimkor is - ezt az előírást szintén Bölcseink vezetették be. Ugyanakkor már a Tórában is találunk ilyen parancsolatokat, mint például, hogy a Peszách ünneplésével és a macesz evésével emlékszünk a csodákra, melyeket az Örökkévaló az egyiptomi kivonuláskor vitt véghez. Chánuká azonban mégis különbözik ezektől, hiszen bölcseink nem csak azt írták elő, hogy ünnepeljük meg a Hanukát és gyújtsuk meg a lángokat, hanem arra is utasítottak bennünket, hogy ezt mások számára is látható módon tegyük meg: ne csak a család és az adott háztartás tagjai, hanem az utcán járók is felfigyeljenek rá. Ezért kell az utcára nyíló ajtóban elhelyezni a gyertyákat (Talmud, Sábát 21b.) Ezt nevezi a Talmud (uo. 23b.) pirszumé niszának vagyis a csoda hirdetésének, és külön kiemeli (uo. 21b.), hogy emiatt a Chánukái gyertyákat nem lehet olyan későn meggyújtani, amikor már nem járnak emberek az utcán. Peszáchkor nincs előírás arra, hogy az ablaknál ülve kéne a szédert tartani, vagy, hogy nem lehet késő este megülni az ünnepet: ilyenkor magunkban, családi körben emlékezünk meg a csodákról, amiket az Örökkévaló véghezvitt. Ezzel szemben Chanukákor a pirszumé niszá azt követeli meg, hogy a nagynyilvánosság előtt emlékezzünk meg a csodákról. A közösségi nyilvános gyújtás: ״hogy hirdessék a csodát és megtanítsák, hogyan mondják az áldást”. Ez azonban még mindig azt feltételezi, hogy a gyertyákat mindenki a saját otthonának ajtajában vagy ablakában: ha valaki máshol gyújt gyértyát, azzal nem teljesítette a micvát. A Sulchán Áruch azt mondja (Orách chajim 671:7.), hogy elfogadott szokás a zsinagógában meggyújtani a lángokat és áldást mondani rájuk, noha senki nem teljesíti ezzel micvát, hiszen senki nem lakik ott. Miért gyújtanak ott, ha ezzel nem teljesíti senki a vallási kötelezettségét? A Bét Joszéf (uo.) ezt a szokást a következővel magyarázza: ״hogy hirdessék a csodát az emberek előtt, és hogy megtanítsák őket, hogyan mondják az áldást a gyújtásra, mert ezzel hirdetik az Örökkévalót és megszentelik a nevét, amikor megáldják őt az emberek gyülekezete előtt”. A pozsonyi rabbi szerint Chánuká a nem-zsidó világnak is üzen. Ha ez volt érvényben, akkor, amikor az emberek a zsinagógákból hazamentek és meggyújtották a saját gyertyáikat, akkor mennyivel inkább érvényes ez napjainkra, amikor sajnos nagyori sok zsidó már elfelejtette a Chánukái gyertyagyújtás micváját. így még inkább helytálló a köztéri gyértyagyújtás és áldásmondás szokása, hogy ezzel hirdessük a csodát és emlékeztessük a zsidókat erre a nagyszerű micvára és megtanítsuk nekik, hogyan kell elmondani az áldásokat. Ez az oka annak, hogy az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe (1904-1994) ilyen nagy odaadással támogatta a köztéri gyertyagyújtást, hogy zsidók százait, sőt ezreit emlékeztessék és tanítsák a Chánukái gyertyagyújtásra. A tények igazolják őt: a kampány kezdete óta zsidó családok százai és ezrei kezdték ünnepelni a Chánukát és teljesíteni a micvát úgy, ahogy azt bölcseink előírták. Érdemes még megjegyezni ennek kapcsán, hogy a pozsonyi rabbi, Schreiber Mózes (1762-1839) írásaiban található (Drásot Chátám Szofer I. kötet 64a. végén) az egyik forrás arra, hogy Chánuká üzenetét nem zsidóknak is kell hirdetni. Chánukának van egy nagyszerű és nagyon fontos tanulság, ami a nem zsidóknak is szól, ez pedig a vallásszabadság, hogy a spirituális és lelki vallásgyakorlást nem lehet elnyomni; ez pedig szintén nagyon fontos micva: hogy a fény legyünk a népek között (lásd Jesájá 42:660:3 ״49:6 ״.). Oberländer Báruch rabbi 5 Menóra a Nyugati téren
