Egység, 2012 (72-74. szám)

2012-12-01 / 74. szám

Az adakozás pajzsa Az 1970-es évek elején történt, hogy Izraelt több rettenetes terrortámadás érte, nőket, gyermeke­­két sem kímélve. A Lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi, akit mélyen foglalkoz­­tatott a világ minden pontján élő zsidók testi és lelki épsége, arra hívta fel a zsidóságot, hogy fog­­lalkozzanak többet azokkal a parancsolatokkal, amelyekről Bölcseink úgy tartották, hogy meg­­óvnak a testi sérülésektől. Az egyik ilyen jócselekedet, amire a Rebbe felhívta a figyelmet, az adakozás, a cedáká volt. A Talmudi bölcsek azt tanították, hogy a szegé­­nyék részére való adakozás megóv a sérülések­­tői és megvédi az életünket. Az adakozással szer­­zett érdem pedig nem csak annak nyújt védel­­met, aki adja a cedákát, hanem az egész közös­­ségnek. A Rebbe magyarázataiból kitűnik, az adako­­zás úgy működik, mint egy pajzs. Bár a pajzs nem garantálja a teljes biztonságot a viselőjének, mégis jó eséllyel védi meg a veszélyes helyzetek többségében. A ’70-es években útjára indított Cedaka kampány során a Rebbe azt javasolta, hogy az adománygyűjtő dobozon jelöljék meg az adó­­mány célját, ezzel is adakozásra buzdítva a zsi­­dókat - bármely célt is tartanak támogatásra méltónak. Gyakran hangoztatta, annak fontos­­ságát, hogy minden zsidó otthonban, irodában, boltban, kórházban, katonai bázison, vagy bár­­milyen közintézményben, legyen legalább egy adománygyűjtő persely. Külön kiemelte az au­­tókat, és iskola-buszokat, amelyeken különösen fontos a biztonság. És arra is felhívta a figyel­­met, hogy ezeket használni is kell rendszeresen és rendeltetésszerűen - lehetőleg minden nap. Az Önök adományai, amelyekkel nagyvona­­lún támogatják munkákat, nem csak szerveze­­teink és programjaink anyagi biztonságát segí­­tik elő. Az adakozás micvája, amelyet naponta gyakorolunk, mindnyájunk fölé védőpajzsként borul. Köszönjük a bizalmat, amelyet belénk fék­­tetnek, és reméljük, szervezeteink továbbra is adományaik célpontjai lesznek! Az Önök támo­­gatásával tudunk tovább dolgozni közös jövőn­­kért! Segítségét megköszönve kellemes Chánukát kiván: Oberländer Báruch rabbi Köves Slomó rabbi Néhányan, a teljesség igénye nélkül, azok kö­­zül, akik nagylelkű adományaikkal a közösséget segítették ebben az évben. Siklós Gábor: 410.000 Ft Klopfer Dávid: 370.000 Ft Goldmann Mariann: 280.000 Ft Célok, amelyekre adományát várjuk:- hátrányos helyzetű gyerekek iskoláztatása- templomaink fenntartása- kóser étkeztetés- oktatási programjaink támogatása A köztéri gyertyagyújtás háláchikus háttere Emlékezés a csodára nyilvánosan A Chánukái gyertyagyújtás micvá­­ját Bölcseink vezették be, hogy ez­­zel emlékezzenek meg az embe­­rek arról, mi történt a szentelt olaj­­jal és a menórával a Jeruzsálemi Szentélyben. Az elképzelés, hogy csodákra egy speciális micva teljesítésével emlékszünk nem egyedülálló, ugyanígy teszünk Purimkor is - ezt az előírást szintén Bölcseink veze­­tették be. Ugyanakkor már a Tórában is találunk ilyen parancsolatokat, mint például, hogy a Peszách ünneplésével és a macesz evésével emlékszünk a csodákra, melyeket az Örökkévaló az egyiptomi kivonuláskor vitt véghez. Chánuká azonban mégis különbözik ezektől, hiszen bölcseink nem csak azt írták elő, hogy ünnepeljük meg a Hanukát és gyújtsuk meg a lángokat, hanem arra is utasítottak bennünket, hogy ezt mások számára is látható módon tegyük meg: ne csak a család és az adott háztartás tagjai, hanem az utcán járók is felfigyeljenek rá. Ezért kell az utcára nyíló ajtóban elhe­­lyezni a gyertyákat (Talmud, Sábát 21b.) Ezt nevezi a Talmud (uo. 23b.) pirszumé niszának vagyis a csoda hirdetésének, és külön kiemeli (uo. 21b.), hogy emiatt a Chánukái gyertyákat nem lehet olyan későn meggyújtani, amikor már nem járnak emberek az utcán. Peszáchkor nincs előírás arra, hogy az ablaknál ülve kéne a szédert tar­­tani, vagy, hogy nem lehet késő este megülni az ünnepet: ilyenkor ma­­gunkban, családi körben emlékezünk meg a csodákról, amiket az Örökké­­való véghezvitt. Ezzel szemben Chanukákor a pirszumé niszá azt követeli meg, hogy a nagynyilvánosság előtt emlékezzünk meg a csodákról. A közösségi nyilvános gyújtás: ״hogy hirdessék a csodát és megtanít­­sák, hogyan mondják az áldást”. Ez azonban még mindig azt feltételezi, hogy a gyertyákat mindenki a saját otthonának ajtajában vagy ablakában: ha valaki máshol gyújt gyér­­tyát, azzal nem teljesítette a micvát. A Sulchán Áruch azt mondja (Orách chajim 671:7.), hogy elfogadott szokás a zsinagógában meggyújtani a lángokat és áldást mondani rájuk, noha senki nem teljesíti ezzel micvát, hiszen senki nem lakik ott. Miért gyúj­­tanak ott, ha ezzel nem teljesíti senki a vallási kötelezettségét? A Bét Joszéf (uo.) ezt a szokást a következővel magyarázza: ״hogy hirdessék a csodát az emberek előtt, és hogy megtanítsák őket, hogyan mondják az áldást a gyújtásra, mert ezzel hirdetik az Örökkévalót és megszentelik a nevét, amikor megáldják őt az emberek gyülekezete előtt”. A pozsonyi rabbi szerint Chánuká a nem-zsidó világnak is üzen. Ha ez volt érvényben, akkor, amikor az emberek a zsinagógákból haza­­mentek és meggyújtották a saját gyertyáikat, akkor mennyivel inkább érvé­­nyes ez napjainkra, amikor sajnos nagyori sok zsidó már elfelejtette a Chánukái gyertyagyújtás micváját. így még inkább helytálló a köztéri gyér­­tyagyújtás és áldásmondás szokása, hogy ezzel hirdessük a csodát és emlé­­keztessük a zsidókat erre a nagyszerű micvára és megtanítsuk nekik, hogyan kell elmondani az áldásokat. Ez az oka annak, hogy az áldott emlékű Lubavicsi Rebbe (1904-1994) ilyen nagy odaadással támogatta a köztéri gyertyagyújtást, hogy zsidók száza­­it, sőt ezreit emlékeztessék és tanítsák a Chánukái gyertyagyújtásra. A tények igazolják őt: a kampány kezdete óta zsidó családok százai és ezrei kezdték ün­­nepelni a Chánukát és teljesíteni a micvát úgy, ahogy azt bölcseink előírták. Érdemes még megjegyezni ennek kapcsán, hogy a pozsonyi rabbi, Schreiber Mózes (1762-1839) írásaiban található (Drásot Chátám Szofer I. kötet 64a. végén) az egyik forrás arra, hogy Chánuká üzene­­tét nem zsidóknak is kell hirdetni. Chánukának van egy nagyszerű és nagyon fontos tanulság, ami a nem zsidóknak is szól, ez pedig a vallás­­szabadság, hogy a spirituális és lelki vallásgyakorlást nem lehet elnyomni; ez pedig szintén nagyon fontos micva: hogy a fény legyünk a népek között (lásd Jesájá 42:660:3 ״49:6 ״.). Oberländer Báruch rabbi 5 Menóra a Nyugati téren

Next

/
Oldalképek
Tartalom