Egység, 2012 (72-74. szám)
2012-12-01 / 74. szám
A fény sebessége Kellett-e Istennek a tér és az idő? aztán haladt tovább, és tett róla, hogy ezek fejlődjenek és átalakuljanak, sok lépésben és szakaszban, mindig egyre kőnkrétabb formában, míg végül előállt a mi fizikai világunk - a ״legalacsonyabb” rendű és a legmúlandóbb mindezen realitások közül. De nemcsak e fizikai világunkát benépesítő dolgok, hanem a világ meghatározó paraméterei - tér és idő - is ״végtermékei” aszéder histálselutnak. A teret úgy ismerjük, mint három dimenzió együttesét, melyek kontextusában a fizikai tárgyak helyet kapnak, egymáshoz képest felül, mellett, alul stb. De van fogalmi tér is: beszélünk például a létezés ״magasabb” és ״alacsonyabb” síkjairól; az eszmékről mondunk olyat, hogy ״mély” vagy ״sekélyes”. A spirituális létezők tehát szintén elfoglalnak egy ״teret”, amelyben van viszonyuk egymáshoz képest és ahhoz a világhoz képest, amit benépesítenek. Közkeletű vélekedés, hogy ezek a fogalmi terek csak a fizikai viszonyok afféle mentális kivetülései, így próbálja az agyunk elképzelni és megragadni a metafizikai absztrakciókat. Az igazság, mondják a kabbalisták, épp az ellenkezője: a tér maga is eleve abszolút spirituális létező, és aztán ״száll alá” a széder histálselut folyamatán át, hogy egyre konkrétabb formákat öltsön. A fizikai tér tehát egy fogalmi térből veszi eredetét, amely pedig szintén még absztraktabb térformákból ered, és így tovább. Az idő is sokféle szinten létezik, ahogy legspirituálisabb formájából kibomlik, le egészen a mi fizikai időnkig. Amit megtapasztalunk, mint egyirányú időfolyamot, amint halad a múltból a jelenen át a jövő felé, az csak az utolsó és legkonkrétabb megtestesülése az idő jelenségének vagy elemének. Ahogy alászáll a széder histálselut során, sokféle formában nyilvánul meg: a mozgás, az okság és váltózás lényegében; az élet pulzálása is ez, az értelem működésének folyamata és az érzések metronómja. Az idő, mint első teremtmény A fizikai idő kronologikus - a ״múlt” előbb következik, mint a ״jövő” -, a spirituális idő nincs így korlátozva... A spirituális létezők, amilyenek az ideák, eszmék és érzések, szintén az időben léteznek, csak az ő idejük egy absztraktabb, spirituálisabb formája az időnek, átlép a fizikai idő ״egyszerre csak egy” és az ״egyirányú út” korlátain. ...Az időt lehet akként tekinteni, mint az első teremtményt. ... Az idő azért létezik, mert az Örökkévaló azt kívánta, hogy a teremtés /o/yamat legyen - világok láncolata a mennyteilen dolog lehetett az azonnali kommunikáció a telegráf korát megelőző embernek. Azt viszont tudjuk, hogy bár valójában nem haladtuk meg az időt, az ״időtlenség” része lett a valóságról alkotott fogalmainknak és tapasztalatunknak. Az időtlenség megtapasztalására szolgáló ezen újonnan szerzett képességünk paradox módon mégis elmélyítette az élet időkorlátainak érzékelését bennünk. Amíg teljesen benne éltünk az időben, nem is lehetett igazán fogalmunk az időről magáról. Tudnánk-e vajon, hogy mi a fény, ha sose tapasztaltuk volna meg a sötétséget? Ismeménk-e az élet fogalmát, ha sose néztünk volna szembe a romlásával és pusztulásával? Ahhoz, hogy valamit megismerjünk, értékelni tudjuk tulajdonságait és lehetőségeit, először meg kell haladnunk a korlátáit, legalább a gondolatainkban. Miért szükséges az idő? ... Ha az Örökkévaló időtlen világot teremtett volA REBBE SZAVA Menachem M. Schneerson rabbi na, az lenne az egyetlen felfogható forrnája a létezésnek, s akkor meg az időről nem tudnánk, mi is az. Megfordítva is feltehetnénk a kérdést: ha idő korlátozta helyre kerültünk létezni, miért is van képességünk arra, hogy megkíséreljük meghaladni a korlátáit, és eljutni az időtlenség kincseihez? Van valami mélyebb oka, amiért az idő körül forgó életünk képes valamicskét magába foglalni az idő korlátain túli valóságból? Spirituális idő és tér Még az Örökkévaló világteremtő munkája is ״időbe került”. A Tóra elbeszéli, hogyan teremtette az Örökkévaló a világot hat nap alatt. Egy mélyebb szinten, a kabbalista mesterek a fizikai világról, mint a széder histálselut, a kifejlődés rendjének utolsó láncszeméről szólnak - a ״világok” e kozmikus Iáncolata a mennyektől a földig tart. A kabbala foglalkozik azzal, hogyan kezdte az Örökkévaló teremtő munkáját: megalkotott minden létezőt a létezésének legmagasabb rendű és spirituális formájában, s A kommunikáció gyorsulása Évezredeken át az információ nem utazott gyorsabban, mint emberi hordozója. Az emberek - szemük és fülük hatósugarán kívül - egymással csak olyan sebességgel kommunikálhattak, amilyen gyorsan fizikailag képesek voltak eljuttatni egy embért, vagy állatot az őket elkülönítő táv egyik végétől a másikig. Másfélszáz évvel ezelőtt a kommunikáció fogalma maga is radikális átalakuláson esett át: az ember megtanulta lefordítani a szavait energiaimpulzusokká, s ezek egy rézhuzalon át is képesek terjedni. Aztán fölfedezték és kihasználták a rádióhullámot, s ezzel az információ áramlását még jobban felszabadították a fizikai távolság jelentette akadályok alól. Az eszmék és adatok immár hatalmas távokat voltak képesek bejárni, gyakorlatilag egyetlen szempillantás, sőt még rövidebb idő alatt. Az időfelettiség megtapasztalása Az új kommunikációtechnológia rendkívül sok új eszközt adott az ember kezébe - akit a Teremtője felruházott a képességgél, hogy szabadon válasszon jó és gonosz között s ezeket az eszközöket használhatja a világ jobbá tételére és károkozásra is. De még ennél is fontosabb, hogy ezek a fölfedezések miként változtatták meg az általunk lakott világ realitásáról való felfogásunkat. A történelemben előszőr tapasztalhattuk meg az időtlenséget. Fizikai lény mivoltunkban egy a téridő által meghatározott világban élünk, melynek kontextusában minden tárgynak és eseménynek ״helye” van, amely kölcsönősen meghatározza ezek egymáshoz való viszonyát, valamely mennyiségű ״távolságot” iktatva közéjük. Ennek a távolságnak az áthidalása ״időbe kerül”..., az A pontból a B pontba eljutni folyamat - cselekvések sorából áll, melyek egymás után következnek. Ez volt a létélményünk az elektronikus kommunikáció eljövetel előtt. De mióta feltalálták a telegráfot, a telefont és a rádiót, az információ továbbítása azonnali. Nem igényelt már több időt a földteke másik felére üzenni, mint a szoba túloldalára. Nem volt többé az idő jelentőségteljes faktor a föld két pontjának összekötésében, tekintet nélkül a köztük lévő távolságra. ... A tény, hogy megtapasztalhatjuk az összeköttetést nagy távolságok közt felfoghatatlanul kis idő alatt, áttörést jelent nem csak az életmódunkban, hanem a gondolkodásmódunkban is. Talán mi, a ma élők nem is fogjuk már fel, milyen elképzelhe-
